Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából

XVI-30. XVI-30. Installációs makett az 56-os áldozatok újratemetéséhez 1989 Bachman Gábor (1952-) - Rajk László (1949-) Vegyes technika, karton, fa, 175 x 170 x 137 cm Kecskemét, Kecskeméti Képtár, ltsz.: 91.146 Hosszú viták után a Történelmi Igazságtételi Bizottság úgy döntött, hogy a Nagy Imre és mártírtársainak újratemetését megelőző gyászünnepség helyszíne a Hősök tere legyen. A gyászszertartás installációjának elkészítésével a TIB Bachman Gábor és Rajk László építészeket bízta meg. Ok két makettet készítettek, az egyiket a tér közepére, a Millenniumi emlékmű elé komponálták, a másikat a Műcsarnok homlokzata elé. Ez utóbbit építette fel a Mafilm három nap alatt 1989. június 16-ára, a gyászünnepség és az újratemetés napjára. Az épület homlokzati falát fehér vászonnal vonták be, a hat oszlopot és a timpanont feketével, csak az oszlopfejek tompa aranya fénylett komoran. Fekete volt a lépcsők burkolata, az öt koporsót - Gimes Miklósét, Losonczy Gézáét, Maiéter Pálét, Szilágyi lózsefét, valamint középen az „üres koporsót", az ismeretlen áldozatét tartó emelvényeké és a közöttük felnyúló rámpáké, amelyekre a kandelábereket helyezték, szintén fekete. A szimmetrikus kompozíció bal oldalán kapott helyet az ún. lángház, amelyben - mint óriási mécsesben - tűz égett. A jobb oldalon magas állványzat emelkedett, ennek aljába építették be a hajó formájú „szószéket" az ünnepség szónokai számára. Az állvány tetejéről a forradalom szimbóluma, elnyújtott háromszög alakú, lyukas zászló „mutatott" ujjként az installáció centrumába. A kompozíció színei a gyásznak különféle hagyományokban élő színeit a vöröses rozsdáéval, az építészeti tagozatok aranyával és a kandeláberek ezüstjével fenséges és tragikusan ünnepélyes egységbe foglalták. A tervezők sok részletben a gyászünnepélyek hagyományaihoz alkalmazkodtak, az egész installáció stílusa azonban szokatlan volt. A 10-es évek szovjet avantgárdjának építészetében gyökerező, szürrealisztikus elemeket tartalmazó, az architektúra szerkezeteit felbontó és átszerkesztő dekonstruktivizmus, amelynek Bachman és Rajk (Kovács Attilával és Szálai Tiborral) szinte egyedüli képviselője volt, merészen eltért a hasonló alkalmi építmé-