Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából

Gulyás Gyula az évtized elején több olyan plasztikát készített amelynek „témája" a kocka volt. Ezt az egyszerű idomot megsokszorozta, sorba rendezte, apró vizuális történeteket játszott el vele. Az utcakőben a kockaformát fedezte fel, másrészt annak „forradalmi" jelentését és romantikáját. A hevederekkel ellátott „hordozható" bazaltkocka a történeti rekvizitumot (felirata szerint 1919-ből való!) a közönséges használati tárgy színvonalára fokozza le. Ez a humoros-ironikus gesztus teszi többek között Pinczehelyi Sándor szellemi rokonává. K. M. NAGY 1.1990, 258; KÖRNER 1992, 191-193; KESERŰ 1993b, 50, 60-61. XVI-17. Kossuth 1973 Kő Pál (1941-) Fa, textil, magassága 107 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény, ltsz.: MM 81.185 A fiatal Kossuth fából faragott alakját a művész felöltöztette: bordó ruhája fölött világoszöld zsinóros hosszú kabátot visel, nyakában Bocskai-nyakkendő(í), fején árvalányhajjal díszített kalap. Arcvonásaiban, öltözékének részleteiben hasonlít arra a Kossuthra, akit egykorú ábrázolásokból vagy későbbi szobrokból, emlékművekből ismerünk. Itt azonban felemelt jobb keze, tartása nem a megszokott heroikus figurát, hanem egy félénk, esendő embert idéz fel. Ugyanakkor a faragott test ruhába bújtatásával Kő Pál az ún. öltöztetés madonnák hagyományához kapcsolódott. A szobor különös hatásának kulcsa a méret. Ahhoz, hogy egy emberi figura életnagyságúnak hasson, a művésznek valamivel nagyobbra kell mintáznia. Ha mérete - mint esetünkben - feltűnően kicsi, az groteszkké teheti az ábrázoltat. Kő Pál nyilvánvalóan szakítani akart a közhelyes tradíciókkal. Amikor mérlegelte, mekkora legyen Kossuth alakja, egyszersmind azt is eldöntötte, hogy hősét milyen nézőpontból láttassa. A méret megválasztásával nemcsak fizikai kiterjedést, de fanyar, groteszk elemekkel átszőtt ábrázolásmódot is választott. A 70-es évek első felében ezt a deheroizáló szemléletet nem egy művész alkotásaiban fedezhetjük fel. Újházi Péter nagy „történelmi képei", a talapzatukról leszállított emlékszobrok (Melocco Miklós, Vigh Tamás), de a konceptuális fogantatású objektek és grafikák is (Gulyás Gyula, Maurer Dóra, Pinczehelyi Sándor stb.) a maguk műfajának és az egyéni stílusnak különbségei ellenére ugyanazt a gondolkodásmódot képviselik: a történelem magasztos közhelyeit kézzelfogható valóságként, szórakoztató látványként vagy groteszk alakok és események együtteseként fogják fel és ábrázolják. XVI-17. A szobor a magyar szociográfia felvirágzásának idején készült. László Bencsik Sándor könyvének címe Történelem alulnézetben (1973) - fejezte ki legpontosabban ennek az új történelem- és valóságábrázolásnak szemszögét. K.M. RÓZSA GYULA: Kő Pál Budapest 1976, 42; RÓZSA GYULA: Kő Pál. In: Nyitott galéria. Budapest 1980, 391-392; KOVÁCS P. 1992,122. XVI-18. Sarló és kalapács 1973 Pinczehelyi Sándor (1946-) Papír, szita, 86 * 65 cm A művész ajándéka, 1983 Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, ltsz.: 82.471 Pinczehelyi munkája akkor vált nemzetközileg is ismert alkotássá, amikor 1977-ben a Kunst Magazin címlapján Dieter Honischnak, a kortárs magyar művészetet bemutató tanulmányához kapcsolódva megjelent. Azóta is