Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából
A hatvanas évek második felében megszületett magyar konceptuális művészetnek Erdély Miklós mellett kiemelkedő alakja volt Szentjóby Tamás. Objektjei egyszerű, durva kivitelű, hangsúlyozottan közönséges tárgyak, amelyeknek ereje elsősorban nem vizuális megjelenésükben, hanem a történelemre, az aktuális politikai eseményekre reflektáló nyers, keserű iróniától sem mentes gondolatokban rejlik. Az Új mértékegység - ólombot, amelynek hosszúsága éppen megegyezik egy rendőri gumibotéval - a hatvanas évek elejének lassan enyhülő szigorú politikai légkörére utal. A Hordozható háromszemélyes lövészárok az 1968-as csehszlovák eseményekre reagál. E tárgyakban a komor és fenyegető valóság a dolgokat tágabb összefüggésekben látó fanyar költészettel párosul. Szentjóby és a magyar konceptualizmus sikerét és tekintélyét éppen az aktualitások iránti érzék és a társadalmi problémákra adott éles elméjű válaszok alapozták meg. K. M. KOVÁCS 1992,118; KESERŰ 1993, 49-55; ANDRÁSI-PATAKI-SZŰCSZWICKL 1999,180. XVI-11. Románkori Krisztus 1969 Ország Lili (1923-1978) Olaj, farost, 80 * 50 cm Vétel a művésztől Győr, Kolozsváry-gyűjtemény Ország Lili életművében a konok következetességgel visszatérő témáknak: a falnak, az idő koptatta köveknek, a képen megjelenő betűnek, írásnak egyik legszebb szintézise e kép. A szigorú szerkezetű kompozíció sötét, hangsúlyos alsó sávja fölött szinte naturális plaszticitással jelenik meg a chartres-i Notre Dame-székesegyház kapujának nyúlánk Krisztus-alakja, majd éterien kék, határozott sziluettje fölül megismétlődve, a kép síkját szinte elhagyva lebeg. A határozott vízszintes és a felsejlő függőleges osztások, a lekapart és rányomott festékfoltok idő koptatta kvádereket idéznek. A kőbe vésett, egymásra rótt feliratok megkopott betűinek határozott vagy elmosódó kalligráfiája, a Madonna- és a Krisztus-figura körvonalainak különböző síkokon történő ismétlődése az idő múlását, a történelem rétegeit teszi láthatóvá. A sötétbarna árnyalatoktól a világosodó okkereken át fölül a lebegő, a kép felületén szinte áttűnő, Krisztus-alak kékje szinte transzcendentális, időtől és tértől elszakadva képes megjelenni. L, I. NÉMETH 1974, 42; KOVÁCS PÉTER: Ország Lili emlékkiállítása. Kritika 1979/7, 36; S. NAGY 1993, 30,104; Budapest 1998, 323. XVI-11. XVI-12. Ab urbe condita 1970 Ország Lili (1923-1978) Olaj, farost, 122 * 180 cm Vétel a művésztől Győr, Kolozsváry-gyűjtemény Ország Lili munkásságának korai, a klasszikus szürrealizmushoz kötődő műveitől kezdődően életművét végigkísérő téma a fal. A hatvanas évek első felétől kezdi festeni romvárosait, városfalait, felülnézetből ábrázolt alaprajzait. A különböző nézetből ábrázolt térelemeknek a függőleges képsíkon való együttes megjelenése fokozza az ábrázolások időtlenségének érzését. E triptichonon a romvárosok, az egykor szabályosan faragott kváderekből épült fal és a málladozó kőfalakra vésett betűk, papirusztöredékek mellett megjelennek a nyomtatott áramkörök lenyomatai, melyek a 20. század labirintusaként kapnak később főszerepet életművében.
