Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából
XVI-2./I-VII. az elszemélytelenítés, és az azonosításhoz szükséges felirat megjelenése a képen. Sz. Sz. G. DÁVID KATALIN: Emlékezés Kondor Bélára, a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása elé. Budapest 1973/12, 22-24; DÁVID KATALIN: Angyalt tartok a kezemben. Forrás 1977/7-8, 31-32; NÉMETH 1976; Budapest 1984; JUHÁSZ FERENC: Ki tudja megmondani? In: A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása Kondor Béla születésének 60. évfordulójára. Kondor Béla 1931-1972 Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, (1991. február 28. - június 2), Bevezető; PILINSZKY JÁNOS: Egyszerre szólnak valamennyi nyelven. Elet és Irodalom 1970. január 3. XVI-2. Rekviem hét táblán, elpusztult városok és emberek emlékére I-VII. I. Katedrális belseje (Templomban), II. írás a falon (Sírfalak), III. Temető Urban és Hirosimában, IV. Mártírok, V. A kihalt város, VI. Pusztulás után, VII. Rekviem 1963 Ország Lili (1923-1978) Olaj, farost, táblánként 125 * 60 cm Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum, ltsz.: K. N. 77.38.1-7. E hét táblából álló sorozat az ősi romvárosalaprajzok összefoglalása. A monokróm fekete-fehér olajmonotypiák zsúfolt, szaggatott ritmusú kompozíciója tragikus szomorúságot sugároz. A kompozíció sorrendbeli, térbeli megkötései miatt a Labirintus előzményének tekinthető, a művész szándéka szerint képzeletbeli kápolnát alkotva. Egy évvel a mű születése után így beszél a képekről: „Az első táblán ismét megjelenik a múmia formája, már sokkal elvontabban, beépülve a kövek közé. Lehet, hogy csak én tudom: megint magamat helyeztem a kövek közé, hogy a kövekkel végigálmodjam, amit azok nekem mondhatnak. Ez a tábla a legszerkezetesebb, egy gótikus katedrális felfelé tendáló szerkezetére utal. Hogyha azt kérdezné valaki, a köveken mit mondok el, arra válaszolni nem tudok, azok, remélem, beszélnek önmagukért. A második tábla gyökeresen más megoldásban jeleníti meg a köveket: sokkal rusztikusabbak, darabosabbak, archaikusabbak, régebbi korokra utalók. A múmia helyén a kéz van, több az írás, elmosódottabbak a formák. Tulajdonképpen egy dzsungel ahhoz a szerkezetes felépítéshez képest, ami az első táblán van. A két tábla egymás mellé helyezésekor már megvolt az a nagy feszültség bennem, hogy vajon, ha ilyen különböző térben oldom meg, bizonyos értelemben különbözőképpen oldom meg a hét táblát, a hét együtt marad-e, nem dob-