Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából - KIRÁLY ERZSÉBET: Mítosz és természet. Böcklin-hatás és időélmény Szinyei Merse Pál művészetében
2. Arnold Böcklin (1827-1901): Önarckép, 1873 Hamburg, Kunsthalle 3. Arnold Böcklin (1827-1901): Kentaurok harca, 1871 (színvázlat) Obbach über Schweinfurt, Sammlung Georg Schäfer 4. Arnold Böcklin (1827-1901): Kentaurok harca, 1872-1873 Basel, Kunstmuseum rétes, hogy ennek elvi-közérzetbeli előzményei már évtizedek óta érlelődtek, s Burckhardt visszahúzódó attitűdjével és reneszánsz-kultuszával voltak közösek. 20 Hogy Böcklin ekkor „hányadán állt" a nagyvilággal, és saját öntudatának milyen fokán, arról az itt, Münchenben ekkortájt készülő művei szólnak legbeszédesebben, az Önarckép hegedülő halállal 21 és az úgynevezett hamburgi, idealizáló Önarckép. 22 Mindenekelőtt azonban a Kentaurok harca, mely már a Szinyeihez közeli műteremben készült. 23 Az ismét csak mixantropikus karakterű kentaurok, hegyes vidékek lótestű, vad lakói állandó figurák Böcklinnek a mitológiai emlékezetet és saját fantáziáját egyszerre mozgósító festői világában. Rajtuk keresztül a soha nem változó, időtlen természet érzéki dinamikája, kíméletlenül feltörő ősereje tárulkozik föl. A kentaurok megformálásában mutatkozik meg legplasztikusabban Böcklin mitopoétikus ambíciója, amellyel átkölti a vallástörténeti hagyományt. A kentauromachia régi motívuma nála bonyolult, modern allúziókat hordozó tematikává terebélyesedett: a Bázelből hozott és itt készült változatokon előbb kentaurok harcolnak szőke hajú lapithákkal, majd az emberalakok négerekké lesznek, végül kentaurok harcolnak kentaurokkal. A táji környezet fokozatosan eltűnik, s végleges változatként Böcklin a „mindenki mindenki ellen" brutális küzdelmét mutatja be. Nem kétséges, hogy nagy kompozíciója fordulatot jelez: Böcklin itt nem a mitológiával, hanem saját korával, mi több, annak zajos történelmi eseményeivel lépett áttételes viszonyba. Alkotói világának addigi elégikus-idillikus hangosságában a beszűrődő élet törést hozott. Erre nemcsak műve nyilvánvaló szimbolikája utal, hanem az annak keletkezéstörténetét jelző, állítólagos kijelentése is: „da alle Welt voll Kampf sei, müsse er [Böcklin] ein Paar »raufende Knoten« malen". 24 A Kentaurok harca első gondolata a porosz-francia háború élményével telített időkben született, s bár tudjuk, hogy a német „dicsőség" Böcklinnek, a magánembernek imponált, művében a pusztítás motívuma egyetemesen tragikus léttapasztalatként teljesedett ki. Böcklin monográfusai, kutatói talán annak szentelték a legtöbb fáradságot, hogy megrajzolják e kulcskép kortörténeti holdudvarát „az élet akarása", „a létért folyó harc" és „az erősebb győzelme" közszájon forgó eszméiből. 25 A mű ugyanis már első nyilvános megjelenésekor, az 1873-as bécsi világkiállításon nagy vihart kavart, s egymásnak ellentmondó értelmezések sorozatát indította meg. A Böcklinnel való személyes kontaktus idején, 1873-ban festette Szinyei a Kentaurok rohama című képét. Festőnk a
