Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz - Szűcs GYÖRGY: Ars memoriae, ars obliviendi. Emlékművek térben és időben

mény többféle módon cselekményesíthető, azaz egy-egy történelmi helyzetnek lehetséges romantikus, tragikus, komikus vagy ironikus olvasata,

24 akkor a képükre és hasonlatosságukra teremtett emlékműveknek is egyidejűleg többféle interpretációja lehetséges mindaddig, amíg az elkövetkezendő korok ragaszkodnak ahhoz, hogy köztéri szobrokkal definiálják és legitimálják önmagukat. JEGYZETEK Megköszönöm Bárdi Nándornak, Bodó Juliannának, Boros Gézának, Kántor Lajosnak, Mischinger Györgynek, Murádin Jenőnek, Sinkó Katalinnak és Veres Péternek a tanulmány megírásához nyújtott segítségét. 1 Az emlékezet történeti-szociológiai irodalmát áttekinti: OLICK, JEFFREY K. - ROBBINS, JOYCE: A társadalmi emlékezet tanulmányozása: a „kollektív emlékezettől" a mnemonikus gyakorlat történeti szociológiai vizsgálatáig. Replika, 1999. szeptember, 19-43; a legutóbbi, XXIX. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus témája is az emlékezés és felejtés („Memory and Oblivion", Amszerdam 1996) volt, amelyen a művészettörténész emlékezete, gyűjtés és újragyűjtés, reprodukciók - túlélés és felejtés, a múlt kultuszai stb. szekciókban tartottak előadásokat. Ezt folytatta elsősorban az 1945 utáni helyzetekre, illetve a modern köztéri szobrászatra helyezve a hangsúlyt a „Denkmale und kulturelles Gedächtnis nach dem Ende des Ost-West-Konfrontation" (Akademie der Künste, Berlin 1998) című konferencia. 2 ASSMANN, JAN: A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. (1992) Ford. HIDAS ZOLTÁN. 3 Az emlékezet és történelem valós francia helyszíneinek és kutlurális toposzainak elemző-bemutató „katalógusát" állította össze a Pierre Nora vezette kutatógárda, amelyben a Köztársaság, a Nemzeti és Franciaország fogalma köré csoportosítva járta körül a lehetséges megnyilvánulási formákat, a szimbólumoktól (trikolór, forradalmi naptár), az emlékművektől (Panthéon), az ünnepségeken (Voltaire és Rousseau centenáriuma), a „gloire" lenyomatain (Verdun, Louvre, utcanevek) át, az emblematikus műemlékekig (Lascaux, Notre Dame, Eiffeltorony): NORA 1984-1992; Nora monumentális vállalkozása nyomán kísérelte meg Theophil Antonicek, Ernst Bruckmüller, Moritz Csáky és mások részvételével az ÖAW-Komission für Theatergeschichte und Kulturwissenschaften 1998-ben indult kutatási programja, hogy az ausztriai kulturális-törénelmi hagyományt dolgozza fel. A tervezetnek a Nora-féle címre rímelő Orte des Gedächtnisses fejezetében az emlékezet tárházai (könyvtárak, múzeumok), a tér és a hely (a főváros, Schönbrunn), a történelem ambivalenciája (jozefinizmus, fin de siècle), a kulturális örökség (a temető, a Burgtheater, Secession) stb. fogalmak mentén kísérelik meg értelmezni a kutatás során még tovább bővíthető anyagot. 4 Funes, az emlékező. In: Jorge Luis Borges válogatott művei, I. Szerk. SCHOLZ LÁSZLÓ. Budapest, 1999, 99-109. 5 DUBY, GEORGES-LARDREAU, GUY: Párbeszéd a történelemről. Budapest 1993, 38. 6 SZABÓ MIKLÓS: Programideológiák és állapotideológiák. In: uő.: Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986. Budapest 1989, 93108. 7 RIEGL, ALOIS: A modern műemlékkultusz lényege és kialakulása. In: uő.: Művészettörténeti tanulmányok. Vál. BEKE LÁSZLÓ. Budapest 1998, 20-24. Ez a hatás olyan erős, hogy eredeti emlékanyag hiányában a később született művekkel lehet a korábbi időszakot bemutatni, mint pl. A Hazáért. Honvédelem és hazafiság a magyarországi művészetben (896-1848) c. kiállításon (Ernst Múzeum, 1985), ahol Than Mór A honfoglalás c. képe (1889) a magyarok bejövetelét, Tar István Zrínyi Miklós c. szobra (1950) a költő korát jelenítette meg. 8 A régészeti lelet mint ereklye maga is emlékművé válhat, mint a Mátyás király kerti lakának talapzatra emelt oszlopa (1916) vagy a római Fórum olasz ajándékként kapott oszlopa a Múzeumkertben (1929). A lerombolt szobrok töredékeit sokan ereklyeként őrizték meg. Az 1919-ben ledöntött kassai Honvédszobor (Horvay János-Szamovolszky Ödön, 1906) sapka rózsáját egészen 1939-ig rejtegették (Magyar Katonaújság, 1939. március 12, 2), Kolozsvár városa pedig felhívást tett közzé hogy az ugyancsak 1919-ben lerombolt Kárpátok óYének (Kolozsvári Szeszák Ferenc, 1915) darabjait szolgáltassák be (Kolozsvár THJF szabad királyi város Hivatalos Lapja 1940. október 15, 24). 9 A Rothermere-kút végső állapotát menekíti át irodalmi „laudatio urbis"-ába LÁBASS ENDRE: AZ ünnep. Budapest 1987, 97. Az 1989 után történt szoborátalakításokról összefoglaló: BOROS GÉZA: Emlékmű-metamorfózisok. Budapesti Negyed, 20(10 (megjelenés alatt). 10 Zala György szobra tűnik fel a Bellony László 1900-ban festett A tizenhárom aradi vértanú c. képéről készült olajnyomat hátterében. A Kossuth Lajos búcsúja a hazától, a Petőfi halála típusú képek mellett az egyik legkedveltebb, vidéki lakásokban ma is gyakran felbukkanó nyomat. A reprodukált példány a hatvani Hatvány Lajos Múzeum tulajdona. Az olajnyomatok nagyobb kiállítása: „Kossuth Lajos a magyar nép felszabadítójának dicsőítése a magyar nemzet által". Olajnyomatok a 19-20. században. Hatvány Lajos Múzeum, Hatvan, 1978. 11 „Mátyás király... Különös, rejtelmes és mégis: derűsen és édesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában. Mintha még ma is inkább a népmese Hunyadi Mátyása élne bennünk, mint a »törteneleme«. De csak kevesen tudják, hogy a népmese Mátyása - az igazi." - írta 1939-ben a német befolyás ellen Mátyás függetlenségi törekvéseit felmutató könyve előszavában BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: Mátyás király. Budapest 1983,11. 12 BODÓ JULIANNA-BÍRÓ A. ZOLTÁN: Szimbolikus térfoglalási eljárások. In: Szövegvalóság. írások a szimbolikus és diszkurzív politikáról. Szerk. SZABÓ MÁRTON. Budapest 1997, 305-332. A tanulmány a csíkszeredai Kulturális Antropológiai Munkacsoport által végzett „Etnikai identitásteremtés nyilvános térben. Szimbolikus térfoglalási gyakorlat a Székelyföldön az 1989 utáni időszakban" c. kutatási program egyik részbeszámolójaként készült el. 13 „Olyanokká lettek szegény szobrok, mint a sakkfigurák, mozgathatók és kiszolgáltatottak a ma embereinek, hogy megmaradhassanak a tábla egy kockáján (fehéren vagy feketén), hogy ott várakozhassanak, amíg a bronz bírja." VLAD, ALEXANDRU: Ingerlőszobrok. Korunk 1999/12,113. 14 A főtér délkeleti sarkába befutó Hősök utcája (korábban: Deák Ferenc, Mária királyné, Molotov, Dr. Petru Groza utca) torkolatában 1915-1919 között Kolozsvári Szeszák Ferenc faragott székelykapu alatt vigyázó katonaszobra, A Kárpátok őre állt. Repr.: M 1916, 12. A helyére került 1921-ben - felirata szerint „Alla cittá di Cluj, Roma Madre" - az etruszk kapitóliumi farkas másolata, amely jelenlétével a román népnek a latinitáshoz való hagyományát erősítette. Ez a szobor egyelőre várakozási listán van, mivel 1994-ben ideépítették a száz évvel korábbi eseményeket felidéző emlékművet, a Ferenc Józseftől a magyarokkal egyenlő jogokat kérő memorandisták égre meredő monumentális emlékoszlopát, melynek szövege az elítéltek vezetőjének, loan Ratiu ügyvédnek a szavait idézi: „Egy nép léte nem vitatéma, hanem kinyilatkoztatás". 15 „Mielőtt azonban a vázlatokat elfogadták volna - emlékezett vissza a művész -, helyszíni szemlét tartottak a két téren, és egyiket sem tartották alkalmasnak az emlékmű számára. Rövidesen közölték, hogy az emlékmű felállításának helyét a Gellérthegy ormán jelölték ki." KISFALUDI STRÓBL ZSIGMOND: Képek és szobrok. Budapest 1969,168-170. 16 „Moszkváról a Kreml tornyai, Párizsról az Eiffel-torony, Prágáról a Károly-híd szobrai jutnak az eszünkbe. Budapestről a gellérthegyi felszabadulási emlékmű pálmaágat magasba emelő nőalakja." GROMOV, OLEG: A tudós és a szobrász. In: Kézfogás. Szerk. MEDNYIKOV, ANATOLIJ -SZABÓ MÁRTA. Budapest 1977, 50. A szobor ugyan Budapest kiemelkedő részén áll, karrierje csúcspontjára mégis akkor jutott, amikor az első magyar űrhajós a makettjét magával vitte a világűrbe. Az űrruhás kabalafigurák - az olimpiai Misa maci párja, a magyar tévémaci -