Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz

lődése is inspirál talán, terve feltétlenül kiemelkedik a historizáló sztereotípiákat felvonultató pályaművek tömegéből. A szobor céljaira a fővárosnak 700 000 aranykorona állt rendelkezésére. Ezt több évre elosztva bocsátották a nyertes művészek rendelkezésére. 1914-ben a Műcsarnokban bemutatott bigát, a központi csoportozat részét állami nagy aranyéremmel tüntették ki. Ez a csoportozat - holttestek fölött száguldó paripák, nyomukban a magyar népet szimbolizáló férfiakkal - a szabadság eszményének diadalát volt hivatva hirdetni. Óriásiak a méretek: 10 méter magasban emelkedik a Hadúr 9 méteres alakja. A mű teljes magassága 24, szélessége 18 méter. Az emlékmű végleges helyéül az 1898ban lebontott Újépület helyén kialakított Szabadság teret jelölték ki. Éber László tanulmányában a tér jelentőségét a párizsi Bastille teréhez hasonlítja. Az Újépülethez azonban forradalmi események nem kapcsolódtak. Ugyan börtöneivel valóban az osztrák elnyomás jelképévé vált, mégsem a népharag söpörte el, hanem fél évszázaddal az események után, városrendezési okokból bontották le. Mindössze neve - tehát egy bizonyos, külsődleges, adminisztratíve elhatározott tény eredménye - utalt az egykor remélt szabadságra. 1914-ben, a háború kitörésekor mindkét művész katonai szolgálatra vonult be. Szamovolszky ugyanezen év végén meghalt, Gách Przemyslnél fogságba esett, és csak 1920-ban tért vissza. A korábban és a Gách által 1920 után elkészített gipszminták kivitelezésére a pénz elértéktelenedése miatt nem kerülhetett sor. A gipszeket a Szent István-bazilika pincéjében raktározták el. Sorsuk itt megpecsételődött. A vesztes világháború és Trianon után más töltést kapott a szabadság gondolata, s az 1848-1849-es események emlékének megörökítése elvesztette már idáig is mesterségesen fenntartott látszataktualitását. Sz. G. ÉBER LÁSZLÓ: Szabadságharcunk emléke. MI 11 (1907) 176-197; BAUER HENRIK: Harmadszor. Építő Ipar 31 (1907) 253-255; PRODÁN 1924; LIBER 1934, 437 Fotográfiák az emlékműkultusz történetéből XIV-16. 1. a-b. Hans Gasser Hentzi-emlékműve a budai Várban, 1852 Budapest, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum, Fényképtár, ltsz.: 10.932; 28.507 2. a-e. A szétbontott Hentzi-emlékmű részletei Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum, Fényképtár (A zárójelben a fotófelvételek készítésének időpontja) a: Igazság (1942. október 12.) ltsz.: 28.508 b: Lovagiasság (1943. március 19.) ltsz.: 28.509 c: Hit (1942. október 12.) ltsz.: 28.510 d: Éberség (1942. október 12.) ltsz.: 29.511 e: Angyal ltsz.: 29.512 3. Fadrusz János Mária Terézia-szobrának leleplezési ünnepsége, Pozsony 1897 Ismeretlen fényképész Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: 89.489 4. A Mária Terézia-szobor leleplezési ünnepségén vonuló díszmenet, 1897 L. Löwy, Bécs Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: 89.436 5. Az 1899. május 21-én tartott ünnepség Zala György Honvédszobránál a Budai Várban Reprodukálva a Vasárnapi Újság 1899. május 28-i számában Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: 1499/1949 6. A Petőfi halálának 50. évfordulóján a Segesvár melletti fehéregyházi csatamezőn 1899. július l-jén tartott ünnepség Gosleth István Reprodukálva a Vasárnapi Újság 1899. augusztus 6-i számában Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: 140/1958 7. Fadrusz János kolozsvári Mátyás király-szobrának leleplezési ünnepsége, 1902 Szigeti Jenő Reprodukálva a Vasárnapi Újság 1902. október 19-i számában Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: 1500/1949 8. A Horvai János és Szamovolszky Ödön által mintázott kassai Honvédszobor leleplezési ünnepsége, 1906 Ismeretlen fényképész Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: 3153/1957