Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz

S.: A pozsonyi szobor. A Hét 1 (1896) 319; -n-: Fadrusz János. A Hét 1 (1896) 693-695; -sky-: Fadrusz János. Magyar Géniusz 1896. október 25, 717-718; Magyar Szalon 14 (1896. június) 577; Magyar Szalon 14 (1896. november) 417; Vállalkozók Lapja 18 (1896. november 17.) 3; N. N.: Mária Terézia napja. Budapesti Napló 2 (1897. május 17.) 1-3; N. N.: Az udvar Pozsonyban. Budapesti Napló 2 (1897. május 18.) 7; Emléklapok a pozsonyi koronázó emlékszobor leleplezésének ünnepére. Pozsony 1897,14; Magyar Szalon 15 (1897. június) 577; L.-K.: A pozsonyi Mária Theresia szobor. Uj Idők 4 (1897) 464; L. K: Szobrok és emberek - A pozsonyi nagy napról. Uj Idők 4 (1897) 481-484; VU 44 (1897) 313-314; A koronázási emlékszobor leleplezése Pozsonyban. VU 44 (1897) 330-331; Magyar Szalon 21 (1902. március) 609; Magyar Szalon 21 (1902. november) 157,174; MALONYAY DEZSŐ: Fadrusz János haláláról. M 2 (1903) 396403; Fadrusz János halálára. VU 50 (1903) 725-727; LÖVIK KÁROLY: A lovas szobrok lovai. M 6 (1907) 99-105; HERCSUTH 1910; HAJNIK MIKLÓS: Fadrusz János három levele. Nyugat 13 (1921) 1189-1192; (S. A.) A meggyilkolt pozsonyi szobor. Szózat 1921. december 4; KÖRNYEI 1922; LÁZÁR 1924, 70-77, 82-88, 125-127, 144,152-158, 172-174; (s.g.): Fadrusz Mária Terézia-szobra - Egy művész és egy szobor tragédiája. Literatura 3 (1928/10) 338-341; GERŐ 1939, 331337; YBL ERVIN: Fadrusz János. Szépművészet 3 (1943) 17-19; HENSZELMANN 1953; VÁRKONYI 1958, 204-206; Soós 1961a; KOVALOVSZKY 1993, 85; NAGY 1.1993,112-113. XIV-8. Mária Terézia emlékszobor - töredék a jobb oldali alakból 1893-1896 FadruszJános (1858-1903) Márvány, 70 cm Átvétel a Budapesti Történeti Múzeumtól, 657/1951 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 59.109-N A fejtöredék a felállított márvány szoboregyüttes jobb oldali - a magyar főnemest ábrázoló - mellékalakjának megmaradt darabja. Az arc erősen sérült, az arcvonások kivehetetlenek. Ugyanilyen állapotban van a másik mellékalak feje is, melyen szintén láthatóak a leromboláskor történt kalapácsütések nyomai. Ezenkívül még néhány, szinte azonosíthatatlan töredék van a Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztályának gyűjteményében. Az 1921-ben lerombolt szobor töredékei 1928-ban a Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményeit bemutató kiállításon bukkantak fel. A korabeli sajtó híradásaiból, reprodukcióiból látni lehet, hogy viszonylag nagy mennyiségű töredék került át Magyarországra, titokzatos úton, ismeretlen ajándékozóktól. A kiállítás katalógusában felsorolt adakozók között találunk olyan neveket (pl. Olay Ferenc dr. vagy Jankovics Marcell), akik pozsonyiak lévén - lehettek közvetítői a töredékek Magyarországra kerülésének, de biztosat nem tudhatunk. A leltárkönyvi bejegyzés szerint egy műbarát adományozta a múzeumnak 1927-ben a súlyra is tekintélyes nagyságú szobormaradványokat. A Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában nemcsak a két mellékalak feje volt látható, hanem a királynő roncsolt arcú, koronás fejszobra, a közvitéz pajzsa, hátoldalán a pozsonyi szoborbizottság tagjainak nevével, sok kisebb-nagyobb, még felismerhető darabbal és a szoboregyüttes első gipszvázlatával kiegészítve. A töredékek később a Szépművészeti Múzeumba kerültek, és a II. világháború viharaiban nagy részük valószínűleg megsemmisült. Egy további darabkája a 32-es Mária Terézia Budapesti Háziezred 1933-ban felállított szobrára került, mely szintén megsérült a világháború alatt, a márványdarab pedig eltűnt. A Mária Terézia-szobor sorsa 1921. október 26-27-én teljesedett be. Az 1918 óta deszkapalánkkal körülvett szobrot ekkor döntötte le, vasfűrésszel, kalapáccsal, bányászcsákánnyal egy, a korabeli sajtóban „cseh légionáriusoknak" nevezett - némely vélemények szerint hivatalos megbízásra dolgozó - társaság. A trianoni békeszerződés által elcsatolt területeken nem volt ritka az efféle szoborrombolás. Lukács György 1928-ban az addigi összes lerombolt szobrot számba vette. E szerint nemcsak a „magyar állameszmét" hirdető szobrok estek a rombolásnak áldozatul, hanem az irodalmi, művészeti és egyéb magyar vonatkozású szobrok is. A Mária Terézia-szobor elpusztítása mögött egy másik okot is feltételezhetünk, ugyanis ekkor történt IV. Károly király második és az elsőhöz hasonlóan sikertelen visszatérési kíXIV-8. sérlete. A magyar és bécsi újságok címoldalain a királyról szóló híradások mellett a cseh határon történt mozgósításról, az európai nagyhatalmak állásfoglalásáról, majd néhány nap múlva a pozsonyi szobordöntésről lehetett olvasni. A két nap történéseiről és hatásáról Lázár Béla naplójában is megemlékezik. Szinte bizonyos, hogy Jankovics Marcelltől, a Pozsonyból 1939-ben Budapestre települt ügyvédtől, írótól, az idős Kossuth titkárától kapta nemzeti érzelmektől átitatott információit {Lázár Béla naplója. MTA MKI Adattára, MKCS-C-I-44/ 243-1). Dokumentumértékű fényképeket készített az olasz konzul az ún. Lanfranconi-házból a rombolás fázisairól. Ezek a képek aztán szinte minden hazai és külföldi napilapban megjelentek (MNG Adattára, ltsz.: 21647/1983/1-10. Ulrich Lajos órás hagyatékából). Jankovics Marcell saját könyvében közreadta Pozsony-