Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz

XIV-4. XIV-4. Teleky Blanka hagyatékában a Ferenczy műveiről készített dagerrotípiák nem maradtak meg, de tudjuk, hogy léteztek. Mivel ez az eljárás nem sokszorosítható, a felvételt kétszer kellett megismételni. Ez a korabeli arcképkészítési gyakorlatban is általános volt, hiszen 2-4 példányt készítettek egy-egy arcról is. A megőrzött felvételek a Ferenczy család tulajdonából 1902-ben kerültek a Szépművészeti Múzeumba, valójában két tárgyként, mivel 12 és 6 dagerrotípiát elkészülésükkor különkülön egybekereteztek. A dagerrotípiák készítője Góla Adolf, aki Budán a Rácvárosban az Attila utca 732. szám alatt tartott fenn műtermet 1844-ben. Ekkor találkozunk először nevével a fővárosi címjegyzékben a festők között. Marastoni Jakab mellett ő az egyetlen „dagerrotípozó". Ez a címjegyzék az egyetlen forrás, ahol a teljes nevét leírták, egy másik helyen neve Ad. rövidítését Ádámként oldották fel. 1845 decemberében Góla új műtermét a Der Spiegel hosszan ismertette: „kiváló eredménnyel állta ki a dagerrotíp-portretizálás próbáját. Ez az úr Ad. Góla (lakik Budán, Attila utca 688., a »Harom paraszt« mellett). Színes dagerrotípiákat készít, és minden szempontból olyan szerencsésen dolgozik, hogy a legmagasabb állású személyiségek teljes megelégedését vívta ki magának. Portréi (minden méretben, minden beállításban és csoportképben is) beszédes hasonlóságot mutatnak, kitűnnek valószerűségükkel és jellemző erejükkel. A nap minden órájában és mindenféle időjárás esetében dolgozik, méltányos feltételekkel". Később Góla néhány házzal odébb költözött, ahol viszont már mint viaszvirág-készítő manufaktúra is hirdette magát (Der Spiegel 1846). Az általános gyakorlat szerint a dagerrotípizálást más ipar mellett űzték, így ismerünk ötvöst, gyógyszerészt és festőt, akik mellékfoglalkozásként fényképeztek is. 1847-ben a pesti Műegylet kiállításán a városi táncteremben két műtárgyként, tehát bekeretezve mutatták be ezeket a Góla által Ferenczy szobrairól készített felvételeket. Vahot Imrének a kiállított dagerrotípiákról nem volt jó véleménye: „a Góla által daguerrotypozott Mátyás-emléki domborművek (Ferenczy eredetije után) szinte csak a mechanikai mesterség körébe tartoznak" írta a Pesti Divatlapban. Henszlmann Imre is látta a kiállításon szereplő dagerrotípiákat, határtalan ellenszenve a fényképezés iránt megmutatkozott a kritikában is. Elsősorban a felvételek kicsi méretét kifogásolta: „a daguerrotipek oly mértékűek, hogy azokban sem a jelességet, ha volna az eredetiben, sem a hibát, s ilyen több van, mint elég, meg nem láthatni".