Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció - HORVÁTH GYÖRGY: A „megrendelt" történelem. Históriai képek a sztálinizmus szellemében

mely a következő évekre meghatározta a képzőművészet mozgásterét és teljesítendő feladatait. A szovjet művészek festményeinek kiállítását megnyitva mondta a Nemzeti Szalonban:

16 „A mi festőink, amikor Münchenben vagy Párizsban tanultak, nemcsak mesterséget, hanem elsősorban világnézetet tanultak ott, azt, hogyan kell látni és ábrázolni a világot, és mit kell belőle ábrázolni. Nos, az a világ, amelyet ott, a Nyugaton tanultak meg látni és ábrázolni, nem a mai világ többé, nem a mi világunk, nem a magyar nép világa, idegen világ, amelyhez nincs közünk többé." Most van olyan a művészek között, „aki azzal vádol bennünket, hogy a művészetnek való hátat fordítást kívánjuk tőlük, pedig mi csak az impresszionizmussal való szakítást, a formalizmussal való szakítást, a tartalom nélküli és formaromboló, dekadens polgári művészettel való szakítást kívánjuk tőlük, és odafordulást a mai valóság, népünk mai élete felé... Örülnék, hogyha a magyar művészek, elsősorban a festők alkalomnak tekintenék ezt a kiállítást a régen esedékes fordulatra a szocialista realizmus felé." Révai József hamarosan örülhetett. Az általa megnyitott szovjet művészeti kiállítást alig egy év múltán követte a példáját hűen másoló magyar. Az 1949-es alkotmány megszavazásának első évfordulójára - 1950. augusztus 20-án - megnyílt az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás.

17 Történelmi kép alig volt ezen a kiállításon.

18 Az előkészítéshez a művészeknek átadott témajegyzék sem tartalmazott ilyent. így akár ki is pipálhatnánk a tárlatot, mondván: nincs itt semmi, menjünk tovább. Mégse tegyük. Két okból. Az egyik ok - látszólag - citatológiai: itt, a megnyitóbeszédben rendelte meg (el?) Révai József a történelmi festészet témakörének felkarolását; idézem: „A jellemábrázoló portréfestészet és a múltat meg a jelent egyaránt felölelő történelmi festészet még mindig gyengén, vagy alig van képviselve. Pedig képzőművészetünk megújhodása a nép harcaival és eszméivel való összeforrás jegyében e műfajok feléledése és felvirágzása nélkül alig elképzelhető". A másik ok ennek az idézetnek egy szava, az, hogy „a jelent" is felölelő történelmi festészetre van szüksége az új hatalomnak. És ez a második ok kulcsmozzanat. A rendszer gondolkodásának - vagy inkább: ideológiájának - centrumába visz. Azt mutatja meg, hogy a rezsim történelemként kezelte saját idejét, minden egyes napját mint a magyar történelem betetőzőjét élte meg. Létét pedig a magyar szabadságharcok - Dózsa, Rákóczi, 1848-49, 1919 - folytatásaként tételezte, és megkövetelte, hogy mindenki ehhez tartsa magát, a történettudománytól az irodalmon át a képzőművészetig. A jelennek mint történelemnek az átélése persze nem is olyan egyszerű feladat. A buzgalom néha egészen csodálatos eredményekhez vezetett.

19 Ám korai gyümölcsei megjelentek már az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás anyagában. Pór Bertalan képe, a Rákosi elvtárs a termelőszövetkezetek első kongresszusán,

20 mindenesetre ilyen volt, s hogy ilyen igen megfelelt a kinyilvánított kívánalomnak, mutatja folyamatos kiállítási és szakirodalmi jelenléte.

21 Diktatúrákban meglehetős gyorsasággal szoktak teljesülni a kellő magasságban kifejezett óhajok. Alig zárt be az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, amelynek megnyitóján Révai József elmondta a „múltat meg a jelent egyaránt felölelő történelmi festészet" létrejöttét sürgető mondatot, máris két újabb kiállítás megszervezéséhez fogott a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége. Az elsőül megnyitni szándékolt tárlat vernisszázsát 1951. május 1-jére tűzték ki, címe A magyar katona a szabadságért volt. Végül a cím maradt, a megnyitó tolódott, szeptember 29-én, a Néphadsereg Napján (mely nem csupán a pákozdi győzelem évfordulója volt, de egyszersmind, mily véletlen, a hadügyminiszter neve napja is) került rá sor a Fővárosi Képtárban. Másodiknak a II. Magyar Képzőművészeti Kiállítást „tervezték be", ez végül 1951. november 4-től december 8-ig volt szemlélhető a Műcsarnokban. Egyik tárlat szervezői sem bíztak semmit a véletlenre. A magyar katona a szabadságért előkészítése, miként az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításé is, írásos segítő tájékoztató elkészítésével és közreadásával kezdődött, vázlatkészítéssel folytatódott, konzultációval fűszereztetett. A tájékoztatóban - melyet kivonatosan ismertetett a Szabad Művészet is

22 - közzétették a kiállítás témaköreit (1. Magyar parasztháborúk, 2. A törökvilág harcai, 3. Thököly-Rákóczi, a kuruc kor harcai és harcosai, 4. A szabadságharc, 5. A magyar szabadságharcosok részvétele a népek szabadságmozgalmaiban, 6. 1919, 7. 194445, 8. A Néphadsereg) és felsoroltak „néhányat a fenti történelmi szakaszok konkrét példáiból". Ilyenek: Esze Tamás és Rákóczi találkozása, Bem tábornok kitünteti Petőfit, Rákosi elvtárs a Vörös Csapatok élén Salgótarjánban, Harc az ellenforradalmi monitorokkal, Lenin és Szamuely, Stromfeld és Landler. A felsorolt témák közül többet többen is megfestettek. Esze Tamást és Rákóczit négyen is, Istókovits, Konkoly Béla, ifj. Kovács lános, Szabó Endre. A honvédeket külföldön Jeges Ernő, Rákosit Salgótarjánban csak Gábor Móric (Ék Sándor elkésett, még a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításra is csak a vázlatot bírta megfesteni, a kész, nagy művel 320 x 200 cm, olajban - a III. Magyar Képzőművészeti Kiállításon állhatott a közönség elé), a monitorokra Szentgyörgyi Kornél festményén lőttek a hős vörös tüzérek, Stromfeld Aurél portréjának megfestésére Vidovszky Béla vállalkozott. Jellegzetes volt a konzultáció megszervezése is. A művészek által elkészített vázlatokat zsűri vizsgálta meg. A február 17-én összeült bizottságban a Honvédelmi Minisztérium, a Népművelési Minisztérium és a Szövetség képviselői foglaltak helyet. A bizottság „az anyag megtekintésénél több fontos szempontra hívta fel a művészek figyelmét. Ugyanakkor intézkedés történt, hogy a művészeknek a további tanulmányokhoz szükséges engedélyek, valamint kosztümök és modellek rendelkezésre álljanak".

23 A Fővárosi Képtár termeiben azután a közönség is megismerhette a kész képeket, szobrokat, grafikákat a 19. századi történelmi festészet haladó hagyományként fel-