Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció
Ferenczy a szobrot a Nemzeti Múzeum kertjében szerette volna felállítani. Mivel 1845. februárban a Kölcsey már kész volt de a múzeum parkosítása még váratott magára, amíg Pollack építész a helyet ki nem jelölte, művét - a nádor engedélyével - a múzeumba vitette. Melier könyve írása idején (1905) a képtár bejáratánál volt látható. Sz.G. VAHOT IMRE: Kölcsey Ferenc emlékei. In: KUBINYI VAHOT I. Pest 1953, 100-110; WALLENTIMYI 1912; MELLER 1906; CSORBA SÁNDOR: A Kölcsey-arcmások története. Acta Acad. Paedagog. Nyiregyháziensis. (Irodalom-Nyelvtudomány. 7/C) Nyíregyháza 1977, 5-36; CIFKA 1989 XIII-2. Arany János mellszobra 1862 Izsó Miklós (1831-1875) Bronzöntvény, 59 cm A Vallás és Közoktatási Minisztérium által 1939-ben ajándékozott gipszöntvény után 1964-ben készíttetett bronzöntvény Felirata hátul: „I. M. tulajdonjoga 1862" Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 65.13-N Eötvös József már kormányzati pályája előtt is támogatta Izsót. így ő vetette fel, hogy a hatvanas évek elején megalakuló írói segélypénztárat sorsjáték útján gyarapítsák, s erre a célra kisebb író- és politikusportrék készüljenek. Ezzel a céllal formázta meg Izsó Széchenyi mellszobrát, majd 1862-ben Arany Jánosét is, melyhez Lyka Károly szerint Arany a saját lakásán ült Izsónak modellt. Az eredetiről készített gipszöntvényeket aztán Heckenast Gusztávon keresztül értékesítették. Az első példányról 1875 után Szász Gyula Izsó özvegye megsegítésére sokszorosított példányokat hozott forgalomba. Az Izsó-féle gipszváltozat után márványból faragott példány is készült a Nemzeti Múzeum díszlépcsőháza számára, továbbá az első példányról öntötték ezt az itt kiállított bronzváltozatot is. Go. G. SzANA 1897, 60; EBEK 1902,194; Budapest 1995, 330. XIII-3. Pyrker János László egri érsek mellszobra 1870 Izsó Miklós (1831-1875) Marco Casagrande (18041880) 1827 körül készített szobra nyomán Márvány, 75 cm Felirata a talplemezen: „Pyrker J." Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 53.212 Pyrker János László (1772-1847) kiváló műveltségű főpap, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, iskoláit Székesfehérvárott, Pécsett és Budán végezte. Aulikus magatartása bizalmat keltett Ferenc császárban, aki 1821-ben velencei pátriárkává emelte, majd egri érsek lett. Mindkét állomáshelyén maradandót alkotott, nevelési és jótékonysági intézmények egész sorát hozta létre. A képzőművészet fejlődéséért is sokat tett. Velencében vásárolt közel kétszáz darabos műgyűjteményét 1836-ban a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Megbízásokkal látta el a Habsburg Birodalom néhány jeles, beérkezett művészét, de Canova tanácsára támogatta a fiatal akadémiai növendékeket is, köztük Marco Casagrandét (1804-1880). Casagrande 1827 körül készíthette el először a pátriárka szobrát Velencében, amelyet később Bartakovics érseki titkár a velencei múzeumtól megvásárolt. Ez a példány jelenleg az egri Dobó István Vármúzeum képtárának birtokában van (ltsz.: 70.3.1). Valószínű, hogy Casagrande magyarországi működése idején (1833-1849) további portrék is készültek Pyrkerről. Az itáliai mester ugyanis a pátriárka meghívására Magyarországra jött, ahol főleg Hild József épületeinek szobrászati díszítésével foglalkozott. Pyrkerről készített szobrát Casagrande a Pesti Műegyletben is bemutatta (lappang). E szobormások egyikéről faragta Izsó Miklós is ezt az eredetileg a Nemzeti Múzeum díszlépcsőháza számára megrendelt példányt. Nem hű másolatot készített Casagrande művéről, hanem szabadon megfogalmazott variánst. Izsó állami megbízatás alapján faragta meg ezt a müvét, ugyanis a múzeum újonnan kifestett, freskódíszes díszlépcsőházában egy kisebb pantheon felállítását is tervbe vették. Izsó II. Rákóczi Ferenc, a költő Zrínyi Miklós, Arany János, Egressy Gábor, Szalay László, Pákh Albert, Eötvös József, Mányik
