Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XII. Allegorikus történelemképek a 19. században - FÖLDI ESZTER: A Történelem Démona

1. Antoine Wiertz (1806-1865): Jelenet a Pokolból, 1864 Bruxelles, Musées royeaux des Beaux-Arts de Belgique menyek [lettek] kiszemelve és összeállítva, melyeket a rossz lélek sugallata után vitt végbe az ember, vagyis az ember világi történelemnek ördögi része".

6 Ebből a megfontolásból javasolja címnek Az ember tragédiája helyett Az Ördög Comédiáját.

7 Németh G. Béla szerint az 1859 és 1860 között keletkezett Tragédia „szembenézés a romantikus liberalizmus válságával",

8 amely Magyarországon az 1848^-9-es szabadságharc bukásának következménye volt. Petőfi utolsónak tekintett versében, a Szörnyű időben ezt a negatív történelemszemléletet előlegezte meg. Az elbukófélben lévő szabadságharcot a nemzethalál történetének láttatja, amely történet oly elmondhatatlanul rettenetes, hogy az utókor csupán „egy őrült, rémülésteli, / zavart ész meséjének" fogja tekinteni.

9 Victor Hugo 1859-ben kiadott Századok legendája című versciklusában

10 az emberiség történelmét bűnök és tévelygések sorozataként mutatja be, igaz, a népek szenvedéseit főképp a királyok uralmával magyarázza. E negatív történelemszemlélet nemcsak az irodalomban, hanem a képzőművészetben is jelentkezett. Auguste-Barthélémy Glaize (1807-1893) Az emberi őrültség látványossága (1872) című festményén

11 gúnyos mosollyal meghajló mutatványos egy több részből összeállított, panorámaképet idéző festményre mutat, amelyen a legkülönbözőbb kínzási módok láthatóak: lóhoz kötött emberek, kerékbetörés, akasztás, máglyahalál, keresztrefeszítés stb. Antoine Wiertz (1806-1865)

12 1864-ben festett képén (Jelenet a Pokolból) Napóleonnak a pokolban kell felelnie bűneiért, asszonyok gyűrűjében, akik szeretteik halálát kérik számon rajta. A kezdetben liberális gondolkodású, ám az 1848-as forradalmak hatására konzervatívvá lett IX. Pius pápasága alatt (1846-1878)

13 megerősödött az antiklerikalizmus. 1863-ban jelent meg Párizsban Ernest Renan szélsőséges indulatokat kiváltó könyve, a Jézus élete. Renan, a sémi nyelvek elismert szakértője (a Magyar Tudományos Akadémia kültagja)

14 tudományos megközelítésű, a források tanulmányozásán alapuló Jézus-életrajzában a bibliai történetet az antik történelem egyik eseményeként, a történetírás pozitivista módszereivel tárgyalja. Jézus rendkívüli hatását, a kereszténység kis szektából világvallássá válását nem hagyományos módon, Jézus isteni eredetével, hanem történeti, földrajzi, politikai, szociológiai és pszichológiai okokkal magyarázza, hangsúlyozva, hogy a kereszténység eredeti tanítása a szeretetről, alázatról, önzetlenségről mindmáig érvényes. Renan könyvét a katolikus egyház nemcsak Jézusnak a világtörténelemben beteljesített isteni szerepét tagadó állításai miatt ítélte el, hanem az egyházzal szemben megfogalmazott kritikája miatt is. A Jézus életét IX. Pius pápa egyházi átokkal sújtotta 1864-ben,

15 Renan műve ennek ellenére óriási hatást keltett. Új Jézus-képet köz-