Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XI. A nemzeti szenvedéstörténet képei

XI-14. - igaz még eredeti, latin nyelvű - kiadására, az első ma­gyar nyelvű kiadásra pedig 1903-ig kellett várni. Kétségtelen, hogy Madarász ismerte a Vallomásokat, s logikusnak tűnik azt feltételezni, hogy épp a mű 1903­as magyar fordítása inspirálhatta őt ennek a különös képnek a megfestésére. A Madarász-életrajz azonban ellentmond ennek a logikának, sőt a Rákóczi-filológiá­ról szóló ismereteinket is kissé megzavarja. A Madarász­ról szóló szakirodalom a legkorábbi időktől kezdve úgy tudja, hogy a festő „Grosbois-ban Matild hercegnő köz­benjárására tanulmányozhatta Rákóczi naplóját, amely akkor még felbontatlan ládában hevert a Bibliothèque Nationale-ban" (LYKA 1917), vagyis hogy Madarász el­sőként lapozta végig Rákóczi naplóját (RADOCSAY 1941, 34). Mindennek alapja egy 1910-ben adott Madarász-in­terjú volt, amelyben a 80 éves művész úgy emlékezik, hogy a könyvtárba (ami természetesen Párizsban s nem Grosbois-ban van) a Théophile Gautier révén megismert Matild hercegnő közbenjárásával jutott be: „...megtud­tam azt, hogy Rákóczi Ferencnek minden írása Grosbois­ban maradt [...] A francia forradalom után a klastrom­ból a nemzeti könyvtárba kerültek Rákóczi írásai. Ezt megtudtam, és elmentem a könyvtár igazgatójához. El­mondtam neki, mit akarok. [...] Az írások mindenféle más holmival együtt még ládába csomagolva állottak ott. Az első ládában megtaláltam, amit kerestem, Rákóczi naplóját. Saját maga írta. Hol latin, hol magyar, hol ru­tén nyelven. És ott, abban a naplóban írta le az ő bécsúj­helyi fogságát. A leírás szerint festettem meg ezt a ké­pet". Madarászé tehát az érdem, hogy fölfedezte Rákóczi Vallomásait? Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen remek szüzsé feldolgozásával, mint a hattyúkat etető fejedelem, évtizedeket várt? Ha igaz, hogy Madarász Gautier isme­retsége révén talált rá ajánlójára, Matild hercegnőre, ak­kor mindez nem történhetett előbb 1861-nél. A híres műkritikus ugyanis ekkor ismerte meg a magyar festőt. 1861-ben azonban, Grisza kutatásai nyomán, Rákóczi kézirata már ismert volt! Madarásznak nem volt mit föl­fedezni. Az elképzelhető, hogy látta a kéziratot, s talán megtudta, hogy magyarországi kiadása is előkészület­ben van. Feltételezhető, hogy várt. Maga sem tudta elő­re, hogy négy évtizedet. Gyanúsan közeli ugyanis a Val­lomások magyar nyelvű megjelenése és a Rákóczi-kép el­készülte közötti időpont. 1904-ben s az azt követő években Madarásznak több Rákóczi-kompozíciója is készült. Feltehetőleg egy fele ekkora méretű s egykor a család tulajdonában volt jel­zés nélküli képpel azonos a művész 1904-es Nemzeti Szalon-beli kiállításának 72. tétele: „Rákóczy bécsújhe­lyi börtönében. Olajfestmény. Eladó. Ezen kép tárgyát a művész a fejedelem naplójában sajátkezűleg megírtak­ból merítette" — ahogy a katalógusban olvashatjuk (ld. RADOCSAY 1941, 167. sz). Ez lehet azonos a Műcsarnok 1904-1905-ös téli tárlatán is szereplő verzióval (556. sz, Radocsaynál 131. sz). Egy Rákóczi-lovaskép 1905-ből, egy Rákóczi-mellkép 1908-ból mind ennek a késői Rá­kóczi-kultusznak az emlékei, akárcsak a jelen mű. Madarász Rákóczi-képe nem vált igazán ismertté, s a fejedelem szenvedő mártírként felfogott ábrázolása ide­genül is hatott a századforduló látványosabb, zsánersze­rűbb Rákóczi-képei között, mint amilyen például Greguss Imre 1703 II. Rákóczi Ferenc indulója című vász­na (1903), ahol a fejedelmet pazar ruhába öltözött vité­zei, s muzsikáló magyar népi alakok veszik körül. B. G. RÁKÓCZI FERENC: Vallomások. Emlékiratok. Budapest 1979; II. Rákó­czi Ferenc önéletrajza és Egy keresztény fejedelem áhításai című mun­kája. A várisi Nemzeti Könyvtárban őrzött eredeti kéziratból. [Előszó] Budapest 1876; Budapest 1904; KACZIÁNY 1904; N. N.: A nyolcvan­éves Madarász. Látogatás a jubiláló festőnél. Az Újság 1910. decem­ber 11; MÁRKI SÁNDOR: Rákóczi legendája és története. Erdélyi Mú­zeum 1911. 201-222; LYKA 1917; Budapest 1918; BRUCKNER 1923; RADOCSAY 1941

Next

/
Thumbnails
Contents