Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XI. A nemzeti szenvedéstörténet képei

XI-2. azt, hogy egy „senkiben rokonszenvet nem keltő suhanc" volt. „Nem szólok a tiszta fegyverről, a szép palástról, mely olyan, mintha szekrényből vennék ki, de kérdem, hol veszi magát a Csele-patakban a palást, a korona?" - írja. Toldy azonban elsősorban nem az imént felsorolt históriai képtelenségekre irányítja kritikus megjegyzéseit, hanem a kép általános, allegorikus tartalmát vitatja, rápirítva a festőre: „kegyed szereti az allegóriát, s kegyed meg akarta értetni a nézővel, hogy királyt találtak". Toldy generációja számára az allegória „nemszeretem" műfaj. (Toldy Ferenc Orlaynak Münchenbe, Pest, 1851. szeptember 16.) Orlay szándéka ténylegesen történelmi allegória megfestése lehetett. Ezt szolgálta a Pietára emlékeztető kompozíció, mint azt Toldy észre is vette: a kép sokak szerint „Krisztus sírba tételének versiója". A II. Lajos holttestének feltalálását ábrázoló kép tényleges irodalmi forrása Jászay fentebb említett történelmi műve nyomán tárul fel. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után című könyve utolsó fejezetében lászay részletes rajzát adja a kor vallási küzdelmeinek. Szól azokról a zsoltárfordításokról is, amelyeket Luther a király özvegyének, Mária királynénak ajánlott. Néhány olyan magyar nyelvű jeremiádát idéz is, amely véleménye szerint II. Lajos halálával kapcsolatban keletkezett. A mi fejünknek szép ékessége kiesik közülünk* Jaj immár minékünk! Mert igen vétkeztünk. Jászay a csillaggal jelölt sorhoz jegyzetet is fűzött, miszerint „itt a király eleste értetik, kétséget nem szenved". Egy másik versben szó esik a király koronájáról is, melynél a Lajosra vonatkozó részeket Jászay kiemelten szedi: .. .Tudjuk, hogy vétkeztünk, mert téged nem tiszteltünk Mint atyánkat téged nem szerettünk. Elvevén mi tőlünk országunkat, királyunkat, Földhöz vered a mi koronánkat; Színed elől elveted mi áldozatunkat. A Jászay könyvében Moháccsal kapcsolatban idézett protestáns siralmas énekek ihletése nyomán Orlay a szabadságharc leverése után gyakran emlegetett „nemzethalál" históriai paraboláját teremtette meg e képével. Ezt a nemzethalált 1851-ben a halott király személye jelképezhette csak, lévén az ország királyság; s a koronáról pedig - mint az Toldy idézett leveléből is kiderül - mindenki Magyarországra asszociálhatott. Eötvös és Toldy kétségei ellenére Orlay szimbólumalkotása sikeres volt.