Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században

X-32. Az „Attila-kincs", azaz a nagyszentmiklósi kincs edényeit utánzó színpadi kellékek eredetileg gr. Zichy Jenő által a fővárosnak adományozott ún. Zichy-múzeum tárgyai voltak. Zichy Jenő jelentős gyűjteményt örökölt atyjától, gr. Zichy Edmundtól, akinek nagyrészt ötvöstárgyakból és képekből álló kollekcióját maga is jelentősen szaporította keleti utazásai során megszerzett tárgyak sokaságával. Ezek egy részét ma a Néprajzi Múzeum őrzi, ugyanis Zichy számos expedícióban vett részt, tudósok utazásait is támogatta, s ily módon igen jelentős etnográfiai gyűjteményre is szert tett. Zichy Jenőt a hetvenes évektől iparpártoló tevékenysége is ismertté tette. Fő szervezője volt 1879-ben a székesfehérvári országos kiállításnak, és emlékiratban sürgette, hogy a magyar állam a millennium alkalmából nemzetközi iparkiállítást rendezzen. Zichy jellegzetes alakja volt a századvég társasági életének is. 1895 tavaszán Zichy Jenő és gróf Csáky Albin pártfogása alatt ünnepi jótékony célú estet rendeztek a budapesti Vigadóban a Felvidéki Magyar Közművelődési Egylet javára. Amint a lapok beszámoltak róla, a két főúr „fényes társaságot", arisztokraták sorát mozgósította az est érdekében, amelynek különlegességét az általuk előadott élőképek biztosították. Az első élőkép Attila udvarát ábrázolta, amint a nagy hódító udvara körében, aranyos fapalotájában fogadja a Római Birodalom követeinek hódolatát. Attilát báró Radvánszky Géza alakította, felesége, Ildikó gr. Széchenyi Alexandra volt, Ellák fia gr. Széchenyi László, Dengezics pedig gr. Apponyi Antal. A főúri szereplők sokaságát itt nincs terünk felsorolni. A jelenetet megörökítő fényképen a trónuson ülő, koronát viselő Attilát lehet látni, aki kezét óriási kardján nyugtatja, előtte fél térdre ereszkedve hódol a római követ. Az emelvényt, melyen Attila trónusa áll, elborítják Attila gazdagságának jelei: aranyedények, ivókürtök, korsók. Köztük látható ez a két, a Zichy-gyüjteményben fennmaradt színházi rekvizitum is. A rendezők minden bizonnyal a Thuróczy-krónika leírását igyekeztek megjeleníteni, mely szerint Attila sátorának tartóoszlopai vert aranyból voltak, és összeillesztésüknél drágakövekkel díszítették azokat, asztala s konyhaedényei is aranyból voltak: „nem szűkölködött aranyban és mindenféle nemes fémekben, olyannyira, hogy amikor külföldi követek jöttek táborába, és megpillantották ezeket, elragadta őket a bámulat, és visszatérve nem is tudtak beszámolni róla megbízóiknak" (THURÓCZY 1978). Az élőkép alatt a zenekar Szabados Béla „magyar zamatú, régies", ez alkalomra írt melódiáit játszotta, a függöny felgördülte előtt pedig Jászai Mari magyar ruhába öltözötten elszavalta a képek magyarázó verseit, melyeket Váradi Antal írt. A jelenet kivitelezésében vélhetően Stróbl Alajos is közreműködött, aki a sikeres művészestélyeken már korábban is bizonyította a históriai jelenetek efféle színrevitelében való jártasságát. O maga is látható volt ezen, az Attila udvarát megidéző színpadi képen, hol Aëtiust alakította. Feltételezhető, hogy Stroblnak e két színházi kellék, Attila aranyedényeinek tervezésében is szerepe lehetett. S. K. N.: Élőképek a Vigadóban. VU 42 (1895), 273. X-33. Lovagjáték a Hunyadiak korában 1902 Illusztráció Holló Tivadar Lovastorna emlékkönyvéből Lovastorna emlékkönyve a lovagok ama tornajátékának, a mely királyi urunk I. Ferenc József felséges színe előtt - Székvárosban, Budapesten, az Úrnak MCMII-dik esztendejében, szent pünkösdnek ünnepén - legmagasabb királyi házának herczegnői, herczegei, magyar nemességének úrasszonyai, hajadonai és daliái vívtak, s melyet e foliánsban Olgyay Ferencz, Zombory Lajos és Markó Ernő képírók, nemkülönben gróf Vay Sándor, Gergely István és Rexa Dezső krónikások segedelmével örök emlékezetül ad Holló Tivadar. Budapest [1902 ?] Szalon Újság, 19 sztl. lev. 67 6, 54 x 38 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: XII. 946. 1902. május 16-17-én Klotild főhercegasszony patronálásával a Klotild-szeretetotthon javára történeti játékot, lovastornát mutattak be kosztümös, páncélos főúri műkedvelők a Kerepesi úti Tattersallban Hollós Mátyás kora címmel. A könyv két nyelven, magyarul és németül ismerteti a torna eseményeit, és közreadja képeit. A helyszínen készített fotófelvételeket Olgyay Ferenc, Zombory Lajos és Markó Ernő kiszínezték, és az egyes jelenetek mögé, elfedve az eredeti helyszínt, különböző magyar várak képeit festették. Az album nemcsak a küzdő és „lovastáncot" is bemutató főúri daliákat mutatja, hanem a Mátyás-kori kosztümökbe öltözött hölgyeket is, mivel - a szerző megfogalmazása szerint - a lovagkor és a nőkultusz szorosan összekapcsolódnak. A lovagtornát jelenlétével megtisztelte az uralkodó és a Bécsben élő főhercegek is. A díszalbum szerzője, Holló Tivadar meleg