Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században

Az alkotók nagy súlyt helyeztek a jelenet részleteinek történeti hitelességére. Vahot a képi források között Teleki József A Hunyadiak kora Magyarországon illusztrációit, Hunyadi Jánosnak a Vigyázó Antal-gyűjteményben található arcképét és Szilágyi Erzsébetnek Andrássy György által fölfedezett képmását említi. A szereplők ruházatának korhű megjelenítését Vizkelety Béla elmélyült viselettörténeti stúdiumai biztosítják, és a háttérben feltűnő vajdahunyadi vár ábrázolása is a hiteles rekonstrukció igényével készült. A felidézett esemény azonban ellentmond a históriai tényeknek: Hunyadi János Nándorfehérvár után ugyanis már nem tért haza, 1456 augusztusában az ostromot követő pestisjárványban a katonai táborban meghalt. Sógora, Szilágyi Mihály sem lehetett ott a sereget üdvözlők között, hisz maga is mint a belgrádi erősség várkapitánya vett részt a küzdelemben. Székely József a litográfia megjelenését üdvözlő levelében megjegyzi, hogy Kapisztrán feltüntetése Hunyadi oldalán szintén történeti tévedés. De hozzáteszi: a László bukását és Mátyás felemelkedését megjósoló hittérítő ábrázolása mégis elfogadható, hiszen jelképi erőre emeli a jelenetet, amelyet történész elemzője sem „történeti, de eszményképnek" tekint. Az 1857 novemberétől szétküldött jutalomkép rendkívüli sikert aratott. Debrecenből Kulini Nagy Benő tíz arany pályadíjat tűz ki „jutalomképünkre vonatkozó legjobb költeményre". A 18 költői pályamű díjazott darabjait, Lisznyai Kálmán, Szabados János, Dalmady Győző és Thaly Kálmán a következő év elején adta közre a folyóirat. Tekintettel a nagy érdeklődésre, a Hunyadi-ház diadalünnepéből a kiadó újabb sorozatot készíttetett a bécsi nyomdában, majd 1858 januárjában a nagy méretű litográfia a Műegylet pesti tárlatán is megjelenik. Vahot ezt követően is szívesen választ történeti képmellékletei tárgyául ünnepi diadalmeneteket, amelyek a legalkalmasabb eszközei az általa hasznosnak vélt pozitív múltkép megkonstruálásának. Vizkelety kompozícióját 1866-ban, némileg megváltozott történeti háttérbe ágyazva, Vinzenz Katzler kőrajza újítja fel. (A Hunyadi-ház diadalünnepe. Hunyadi János diadalkoszorúzottan tér vissza 1442-iki július végén a Vaskapu mellett - véres harcból, melyben a nyolcvan ezernyi török sereget semmivé tette. Örömrepesve fogadja őt a hős vezér méltó hitvese: Szilágyi Erzsébet, kezén vezetve az akkor még kisded Mátyást. MNM TKCs, ltsz.: 90.5.) Kiküszöbölendő a történeti tévedést, megtartva a szereplőket a jelenetet az 1442. évi Vaskapu melletti győzelmet követő diadalünnepként prezentálja. R. E. [VAHOT IMRE]: A Hunyadi-ház diadalünnepe. Napkelet 1 (1857. november 15.) 728; A Hunyadiház diadalünnepe című jutalomkép hatása és jellemzése. Székely József levele a szerkesztőhöz. Vahot Imre válasza. Napkelet 1 (1857. december 13.) 789-791; A Hunyadiház diadalünnepe című jutalomképünk hatása. Napkelet 1 (1857. november 29.) 759; LISZNYAI KÁLMÁN: A Hunyadiház diadalünnepe. Napkelet 2 (1858) 1-4; SZABADOS JÁNOS: A Hunyadiház diadalünnepe. Napkelet 2 (1858) 18-19; DALMADY GYŐZŐ: Hunyadvár öröme. Napkelet 2 (1858), 19-20; THALI KÁLMÁN: A Hunyadiház diadalünnepe. Napkelet 2 (1858. március 28.) 194-195; VIZKELETY-VAHOT 1860, 3-27; A Pesti Műegylet által 1858. évi Januarius 15-től februarius 14-ig kiállított művek lajstroma. Pest 1858, 2. sz; NAGY Z. 1934,128; GERSZI 1952, 57; GERSZI 1960, 90, R.: 91; Budapest 1981a II, 290, 162. sz; BASICS 1982, 51-52, 68; KESERŰ 1993a, 223. X-12. Eger várának hősi megvédése 1860 Vizkelety Béla (1825-1864) - Franz Kollarz (1829-1894) Papír, kőrajz, 517 * 742 mm Felirata középen a kép alatt: „Eger várának hősi megvédése Dobó és bajtársai és az egri nevet velők együtt kivívott magyar nők által, 1552-ben." Jelezve balra lenn a kép alatt: „Kőre rajz. Kollarz F." Jelezve középen a kép alatt: „E kép tervezője s kiadótulajdonosa: Vahot Imre. Eredetijét rajzolta: Vizkelety Béla, 1860ban. IV-ik történeti műlap a Napkelethez." Jelezve jobbra lenn a kép alatt: „Nyomt. Reiffenstein és Rösch műintézetében Bécsben." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: T 4060 Vahot Imrét, aki a Napkelet történeti képcsarnoka negyedik jelenetét tervezte, az egri védők hősiessége már korábban is foglalkoztatta. 1854-ben Kovács Mihály az ő szorgalmazására készíti el Dobó Istvánt ábrázoló festménye kőrajzolatú változatát a Vahot és Kubinyi Ferenc szerkesztésében megjelenő Magyarország és Erdély képekben füzetes honismereti sorozat számára (BERZY 1964, 653). A Napkelet szerkesztőjének témaválasztása egyszersmind állásfoglalás a korábban közte és a Hölgyfutár között lezajlott Mohács-vitában is (ld. XI-5), hiszen a történeti kép tárgya a nemzeti múlt egy dicsőséges és lelkesítő epizódja. Vahot értelmezése szerint az egri ostrom „az, mely a mohácsi gyászos hanyatlás után ismét legszebb fényben, teljes glóriában mutatja fel a magyar törhetetlen vitézségét...". Pauler Gyula ugyanebben az évben megjelent történeti értekezése, a nemzeti érdekegyesítés nagyszerű példájaként említi az eseményeket: „Annyiszor hányták föl botlásainkat, mért ne hallanók ismételve a tetteket, melyek erényeinkről szólnak, és a múltból tanulságot nyújtanak jelenre, jövőre? Eger ostroma megmutatta, mit tehet, mit kell tennie a magyarnak, midőn legszentebb érdeki forognak a koczkán. - Eger falain a nemzetnek minden osztálya találkozott, és egy szívvel, egy lélekkel harcolt a hazáért". Vahot forrásai közt elsősorban az ostrom irodalmi feldolgozásait említi: Vörösmarty 1827-ben írt Eger című hőskölteményét, valamint Zalár József Dobó és az egri nők és Pajer Antal Egri asszonyok című verseit. Előzményül szolgálhatott emellett Kiss Bálint két évvel korábban kiadott kőrajza, amely sokalakos csataképként idézi fel az eseményeket (MNM TKCs, ltsz.: 2523). A Napkelet jutalomképe Vahot instrukciói nyomán az ostrom csaknem valamennyi nevezetes szereplőjét és eseményét egy képbe sűríti, Székely Bertalan az Egri nők befejezésének évében írt levelében épp ezért mint a „mindent festeni aka-