Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században
historische Bilder-Galler ie aus Ungarns denkwürdigster Vorzeit. Franz Pracher Josef Hafner linzi litográfiái műhelyében dolgozott 1842-1849 között, főleg tájkép-kőrajzokat készített. 1849 után uradalmi intéző volt haláláig. Magyar vonatkozású lapjai 1845-1848 között jelentek meg, amelyek közül sokat rendszeres munkatársa, Szerelmey munkájaként tartottak számon. A Balaton- és Visegrádalbum mellett önálló lapokat is litografált, ezek többnyire várak látképei. Az album első képe a fellegvár, a palota és az erődítésrendszer alaprajzát mutatja be jelmagyarázattal. A második lap felirata szerint rekonstrukció, és egy eredeti, 1490-ből származó rajz után készült. A harmadik kép, Visegrád 1595-ben eredetije elsőként Wilhelm Dillich Ungarischer Chronica (Nürnberg 1606) című művében jelent meg, s már a kortársak is másolták (MNM, TKCs, ltsz.: 2425 T). A negyedik lap azt a termet ábrázolja, ahol a hagyomány szerint egy ideig a koronát őrizték. Az ötödik kép a Salamon-torony négy nézete, szövege idézi a Joseph Hormayr báró Vaterländische Taschenbuchjáb an megjelent költeményt (Die beiden Könige). Ez a mű a hazai tájak 19. századi felfedezésének és leírásának egyik népszerű példája. A Salamon-torony a múlt századi tájképgrafikákon kedvelt motívum volt: a két legismertebb sorozat, Jakob Alt Donauansichtenje (1818-22) és Ludwig Rohbock Magyarország és Erdély képekben (1857) című munkája egyaránt több nézetből is bemutatja. A hatodik lap ábrázolásának nincsen ismert előképe vagy párdarabja, fő motívuma az épületmaradvány, az előtte heverésző, kecskéit és birkáit legeltető pásztor. A következő lapon a sziklákra épült Fellegvár romjai láthatók széles perspektívában. A nyolcadik képen szokatlan, a romantika inspirálta nézőpontból láthatjuk a Fellegvárat és a Salamon-tornyot a Kálvária-hegyről. A túlpart hegyei mögött lebukó nap utolsó sugarai ragyogják be a tájat, az előtér kápolnája és sziklái mögött a Várhegy és a Duna látszik. A kilencedik lap Visegrád látképét a Dunán lefelé haladva mutatja, e nézőpontot már a 17. században is kedvelték, amit a Történelmi Képcsarnok számos e korból származó metszete is bizonyít (rézmetszet, ltsz.: 1021 T; rézkarc, ltsz.: 1022 T). A zárókép annyiban különbözik az előzőtől, hogy a folyó és a hegyek, valamint a Fellegvár romantikusabb arcát mutatja. A Visegrád-album a vers romantikus soraival s az éjféli látképpel búcsúzik az olvasótól. B. B. GERSZI I960, 208-210; RÓZSA 1963,151-156; MAROSI 1988; KESERŰ 1993a, 229, 232-233. X-9. Mátyás király bevonulása Buda várába 1458. évben 1853 Weber Henrik (1818-1866) Papír, ceruza, fedőfehér, 543 * 784 mm Jelezve jobbra lent: „Festette és rajzolta Weber Henrik Pesten, 1853" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 4771 1853-ban ezt a rajzot választotta a pesti Műegyesület arra a célra, hogy tagjai számára annak litografált változatát prémiumlapként kiadja. A kőnyomatú sokszorosítás után - az egyesület szabályzatának megfelelően - ezt az alappéldányt elhelyezték a Nemzeti Múzeumban. (A kép hátoldalán levő régi felirat szerint tervezték e lap kiadását a bécsi Műegyesület számára is, ezt azonban ez idáig forrásokkal nem lehetett alátámasztani.) A li-
