Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem

Mind Caroline Pichler leírása, mind pedig Schmidtnek azt követő képe az érzelmes és kegyes nagylelkűséget mint különös magyar jellemvonást festi le. A kompozíció sikeres lehetett, hiszen egy évtized múlva némi átalakítással felhasználta Weber Henrik is az Ország Tükrében megjelentetett litográfiáján (1863), majd páros jelenetként alkotta újra a Szapáry-történetet Madarász Viktor is jelenleg lappangó, egykor az Ernst Múzeumban lévő rajzain. S. K. MEDNYÁNSZKY, ALOYS: Szapáry Péter. Archiv 8 (1817/98-99) 400402; CASTELLI, IGNATZ FRANZ: Péter Szapáry. Archiv 9 (1818) 609; Buda várának visszavétele PICHLER KAROLINA után fordítva AGÁRDY GYÖRGY által. I—II. Pesten 1829; A' Pesti Művészeti Egyesület által, 1842. A' városi táncterem épületben kiállított művek lajstroma .... 173. sz; uo. 1844, 65. sz; A Pesti Műegylet által 1853 évi oct. 15étől november 13áig kiállított művek' lajstroma. Pest, 36. sz; Kunstausstellung Akademie der vereinigten bildenden Künste im Gebäude zu St. Anna. Wien 1845, Nr. 12; Ország Tükre 2 (1863) 21. ERNSZT 1910, 89; LYKA 1981,147; KONSTANTINOVIC 1976,198; BASICS 1984b, 96, 6. kép. IX-13. Mátyás király 1844 Alexy Károly (1816-1880) Bronz, 57 cm 1913-ban Ernst Lajos magyar történeti gyűjteményében. Ugyaninnen 1939-ben a gyűjtemény műtárgyaiból rendezett árverésen kerül a Fővárosi Képtár, s onnan a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 56. 75-N (4513) Alexy, miután szülővárosa, Poprád közelében, Késmárkon, Müller rajztanárnál elkezdte tanulmányait, 1836ban már Bécsben, Josef Kliebernél képezi magát. Zsedényi Ede (1804-1879) konzervatív politikus, „akkor neves bécsi követ" - ösztöndíjjal támogatta. 1841-ben kiállította Viktória angol királynőről készült kis lovasszobrát és egy kis mellszobrot, melyek sikere arra késztette egyik első vevőjét, Hügel bárót (akinek kis páros szalonfiguráiból a Faust és Margaréta címűt adta el), hogy megbízza egy 16 darabos kisplasztikái sorozat elkészítésével. Ezek megmintázásához hasznos tapasztalatokat szerezhetett 1843-as németországi tanulmányútján, elsősorban Ernst Rietschelnél, a drezdai akadémián. A sorozat a megadott program alapján a Habsburg Birodalom hadvezéreit ábrázolta. A Budapesten jelenleg fellelhető három darabja (Stahremberg, MNG, ltsz.: 4926; Daun, MNG, ltsz.: 5091; Savoyai Fügén, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 21. 208) alapján az egyes bronzfigurák 40-50 cm közötti magasságúak lehettek. Jellegzetességük, hogy az álló figurák alá (mellé) a szobrász historizáló, mérműves, neogótikus elemekből szerkesztett talapzatot (korlátot stb.) rendelt. Készítésük éve 1844. Clemens Wenzel Freiherr von Hügel (1792-1849) diplomata és író, Bécsben befolyásos személyiség, az államLX-13. apparátus jelentős tagja, a kancellária vezető tisztségviselője volt. Az a feltételezés, hogy Alexynek adott megbízása hátterében valamiféle állami emlékállítás szándéka állna, ezidáig nem volt forrásokkal alátámasztható, szemlélete azonban a birodalmi hőskultuszhoz köthető. A Vasárnapi Újság úgy tudja, hogy a sorozat a „XV. században kezdődvén egész korunkig terjedt". Megjegyzi azt is, hogy a sorozatot Alexy „18 teljes és több egyes példányban adta el". Amennyiben ennek az adatnak hihetünk, Alexy azon fellendülő korszakában lehetett, amikor műhelyt is fenntartott, és tíz segéddel dolgoztatott. A hazai közéletet ebben az időben élénken foglalkoztatta Mátyás király emlékműve felállításának kérdése. Még folyt a Ferenczy István megbízása körüli vita, és tartott az erre kiírt országos gyűjtés; összecsaptak a vélemények a (lovas) szobor megmintázásának körülményeiről is. Valószínűleg ez késztette Alexyt arra, hogy birodalmi hadvezérek szobraival egyidőben egy magyar hősökből, királyokból, hadvezérekből álló sorozatot is tervezzen, és ennek első darabjaként Mátyás királyt megmintázza. A művet, miután Bécsben is kiállította, még gipszben bemutatta az 1844-es pozsonyi országgyűlésen, ahol a