Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem
ták meg magyar királynévá Pozsonyban. Eitelberger tanúsága szerint kezdettől fogva jelentős szerepet játszott Bécs művészeti életében.) A lapok rajzolója, Moritz von Schwind, felhasználta képei egy részéhez a Nádasdy-féle Mausoleum (VI-24) alakjait, oly módon másolva le azokat, hogy a hátteret és a környezetet újraalkotta. Más lapoknál egyéb mintaképeket vett alapul, így például Mátyás király képe esetében is, ahol az ambrasi gyűjtemény babérkoszorús Mátyás képmását követte. I IX-6. A 69 albumlapot a magyar történelem ismertetése vezeti be német és magyar nyelven. A szövegek írója ismeretlen, a kötet nem nevezi meg őt. Noha az album sok képe követi a Mausoleum ábrázolásait, a szövegek írója semmit sem vett át annak elogiumaiból, története az egyes királyok sorrendjét követi, és összefüggően ábrázolja a magyar történelem folyamatát. Az album írójának történelemszemlélete saját korában modernnek számított. Finoman elhatárolja magát a magyar őstörténet legendás és mitologikus mozzanatainak átvételétől, jelentős teret szentel azonban a nemzeti fejlődés gondolatának. Mint írja, azt is ábrázolni kívánja, hogy „miképpen született és nevelkedett fel ez a' Nemes Nemzet az Árpád nemzetségbelieknek uralkodások alatt, a' különböző Házakból származott királyok alatt, s miképpen fejlődzött ki, s kapott erőre benne a kiterjeszkedő életerő végére a Habsburg-uralkodóház királyai alatt, miképpen emelkedett ez fel lassan s szerentsésen, a' szónak magasabb értelmében, nemzeti rangra". A nemzeti fejlődés ábrázolását a szerző tehát összhangban állónak tekinti Magyarország birodalmon belüli helyzetével. Számos megjegyzése alapján valószínű, hogy a szövegek megfogalmazóját a birodalmi patriotizmus képviselői, talán Hormayr munkatársai között kell keresni. A Magyar vezérek, hercegek és királyok című album ábrázolásaira a későbbiekben mint hiteles képi forrásokra tekintettek. Felhasználta e lapokat például a magyar királyokat ábrázoló allegóriáján a Pázmándy nevű szerző is (XII-1), továbbá Alexy Károly Mátyás szobrának (IX13) megalkotásánál. S. K. WURZBACH XXXIII, 62-66; EITELBERGER 1879,1, 55, 92-98; WURZBACH 1955,1, 20; Gutenstein-Mariahilfberg 1962, 92-95; RÓZSA 1973, 77-78; BASICS BEATRIX: Josef Kriehuber magyar király-képei. In: Székesfehérvár 1996, 20-24. IX-7. László király a cserhalmi ütközetben 1830 körül Ismeretlen festő / Kisfaludy Károly (1788-1830) ? Olaj, vászon, 129 * 167 cm Vétel 1958-ban, előtte az 1880-as évektől kezdve ugyanazon család tulajdonában mint Kisfaludy Károly művét tartották számon. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Festészeti Osztály, ltsz.: 58.275 T A László király cserhalmi hőstettét megörökítő festmény Kisfaludy Károlynak az Aurora 1826. I. számában megjelent rézmetszetes illusztrációja nyomán született, legkorábban a metszet megjelenésének évében, 1826-ban vagy az az utáni években. Az 1958-ban felbukkant festményt Kisfaludy Károly monográfusa, V. Zibolen Ágnes 1967-ben Kisfaludy Károly saját kezű alkotásaként azonosította, s vette föl 1970-ben Kisfaludy Károly oeuvre-katalógusába a XXXIII. számon. Az ő meghatározása szerint a mű a magyar történelmi festészet első példája. Az utóbbi években Kisfaludy Károly szerzőségét Galavics Géza és Szabó Júlia is vitatja. Kisfaludy metszete egy illusztráció Vörösmarty Mihály Cserhalom című költeményéhez, amely a képpel együtt jelent meg az Aurorában. E kép témája Vörösmarty költeményének drámai csúcspontja: az a jelenet, midőn László királyt már csak néhány pillanat választja el attól, hogy végre megmentse a szép Etelkát az őt elraboló kun vitéz, Árboc karjaiból. A Perczel Etelka iránt érzett reménytelen és viszonzatlan szerelem Vörösmarty sok költeményének vált ihletőjévé, s bizonyos, hogy a Cserhalom hősnőjének névválasztását is ez a vonzalom motiválta. Ami a történeti esemény feldolgozását illeti, Vörösmarty bizonyíthatóan ismerte azokat a régi történeti munkákat, amelyek a cserhalmi ütközetről hírt adtak (elsősorban Thuróczy János és Heltai Gáspár munkáit), figyelemmel kísérte az újabb történeti irodalmat, mint pl. Fessier Ignác Aurél többkötetes munkáját a magyarok történetéről, inspirálója azonban - ahogyan azt a Vörösmarty kritikai kiadásához készült tanulmányokban olvashatjuk - mégis Kisfaludy Károly volt, akinek buzdítására fogott hozzá az esemény költői feldolgozásához.
