Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ETELE: Lehel kürtje

hetőek. A jelenetek cirkuszi értelmezése, a felemelt tenyérnek tulajdonított bajelhárító szerepkör szintén ma is érvényes interpretáció. Hampel tárgyilagos megközelítésével szemben az őt elismerő, de eredményeit fel nem használó Supka a jelenetek értelmezésénél a tudományos mitologizálás felé hajlik. A keleti és a nyugati elemek egyesítéseként felfogott jelenetek a szerzőt a készítés helyeként a Közel-Keletre, Mezopotámia vidékére kalauzolták, amely a civilizációk bölcsőjeként és szintéziseként nagy szerepet játszott bécsi mestere, Strzygowski fejtegetéseiben. A jelenetek interpretációjánál leginkább Creuzernek a mintegy száz évvel korábbi vallástörténeti fejtegetéseihez nyúl vissza, mely főként a 19. század első felében fejtett ki nagy hatást egész Európában.

34 Supka a kürtpalást jeleneteiben eredeti módon Héraklés tizenkét tettének (hiányos) ábrázolását látja, és így értelmezi azokat egy közel-keleti asztrálmítosz egyes állomásaiként. A különböző, gyakran együtt fellépő mágikus praktikák közül akár többnek a szerepét is elképzelhetőnek véli az egyes jelenetek inspirációs forrásaként. A kürt keltezése a 9. század első felére elsősorban a Héraklés-mítosz lehetséges megjelenésére vonatkozik a klasszikus, szasszanida és korai iszlám kultúrák kölcsönhatásában, ezt az időpontot ugyanakkor megpróbálja alátámasztani a Riegl alapművéből, a Stilfragenhől származó, leegyszerűsített növényi ornamentika-analízissel is. Supkának ez a tanulmánya tehát, mely a Strzygowski-iskola fő műve magyar nyelven, egy mitologikus világmagyarázat kulcsemlékeként tárgyalja a kürtöt, s ezzel a „kürtikonológia" Molnár óta több mint 120 éves hagyományába illeszkedik bele, közvetlen magyar összefüggésektől függetlenítve. A Bock és Hampel által megindított tudományos kutatás folytatói a 20. században, Otto von Falke a harmincas években, vagy az új, dél-itáliai lokalizációt felvető Ernst Kühnel és követői az ötvenes évektől a tartalmi kérdések iránt kevés érdeklődést mutattak, és a jelenetek értelmezésében általában Pulszky és Hampel eredményein nem léptek túl. A Lehel-kürtből kiindulva egy egységes világképrendszer rekonstruálására tettek kísérletet, ám ezzel a tudományosság körein kívül rekedtek. László Gyula viszonylag késői kísérlete igyekszik a kürt mitológiájának legalább a történeti részét megőrizni, s a Lehelhez kapcsolódó több mint kétszáz éve vitatott hagyományt krónikákkal, néprajzi adatokkal alátámasztani, könnyedén átlépve azon az űrön, amelyet a tárgy 17. század előtti teljes ismeretlensége okoz.

35 A történeti hagyomány más irányú, a maga nemében páratlan átértékelési kísérletét jelenti Beöthy György legújabb rekonstrukciója a kürt 14. és 17. század közötti tartózkodási helyéről és eredeti tulajdonosáról, amelyet a Jászságban a középkor folyamán birtokos Káta nemzetségben és leszármazottaiban, a Petheő családban igyekszik megtalálni.

36 A kürtnek a jászság felemelkedésében kettős szerepet ad, egy ilyen nemesi eredetű tárgy a nem nemesi jászság számára a kollektív nemességgel együtt elérendő célponttá vált, melynek az eredetét viszont éppúgy el kellene titkolni, mint a jászok privilégiumában való hézagot és a nemesi típusú címerhasználat jogtalanságát. A nagy erudícióval és fantáziával megalkotott gondolatmenet így összeesküvés-elméletté válik, melyet a szerző többnyire argumenti ex silentio sorozatával támaszt alá. A jászság így az általa a kürtről adott információkat gondosan megszűri, és ezt a tudatosságot a tanulmány a fentebb tárgyalt szerzőknél is feltételezi a 18. századtól fogva. Végső soron egy századunkban lejegyzett (Petheő) családi hagyomány az alapja az elméletnek, s ebből rekonstruál a szerző a család érdekeivel ellentétes, tudatos törekvést a jászság részéről. A történeti források és a fentebb elemzett szerzők azonban ilyen tudatosságnak nyomait sem mutatják, s az egész elmélet bizonyíthatatlanná válik. A Jászberényi Múzeum 1874-es megalapításával létrejöttek a kürt műtárgyként való szakszerű kezeléséhez szükséges feltételek. A történelem nagy viharaiban (mint például a II. világháborúban) azonban még mindig elsődlegesen szimbólumértéke érvényesült, ami a tárgyat - a magyar koronázási jelvényeknél is súlyosabban - egészen a végveszély szélére sodorta. A 20. század végén megújult a kürtnek a jászság egységét jelképező szimbólumértéke, bár a hagyományőrző ceremóniáknál - így a felújított jász kapitányválasztásnál - már többnyire másolatát használják. Emellett az az egyedülálló szerepkör, amelyet a kürt a hozzá kapcsolódó Lehel-legenda nyomán több mint 300 éve betölt, mind a mai napig a kürtöt avatja a honfoglalás korának fő jelképévé. Erről tanúskodik a kürt szereplése a honfoglalás millecentenáriumának eseményeinél 1996ban: megfúvása a honfoglalás-kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban, illetve jelenléte a Hősök terén, az emlékmű szobrainak a felújítás utáni felavatásánál. Összefoglalás A Lehel-kürt - mint a hazánkban a koronázási jelvényeken kívül egyedüli méltóságjelvénynek tekintett tárgy két alapvető funkciót töltött be, melyről kettős elnevezése is - jászkürt, illetve Lehel-kürt - tanúskodik. Az egyik egy jogi jellegű reprezentáció, ami alapján a kürt a jászság egységét testesíti meg, s elsősorban a fő kérdés, a földesúri kötöttség alóli mentesség elérésénél játszott szerepet, mely az 1745-ös jász redemptióban valósult meg. Az 1640-es évekbeli feltűnésétől fogva a kürtöt a különböző jászsági közösségek elsősorban címerjelvényként használták fel. A homályos előtörténetű tárgy éppen legendás viselője révén hathatott úgy, mint ami címertárggyá válva a törökök által szétzilált jászság és privilégiuma megerősítésében közreműködhet. Ezt megerősítette a korai forrásokban kiemelt egykori drágaköves díszítése, mely a jelvény (és legendás viselője) rangjának kívánt megfelelő megbecsülést biztosítani. Feudális típusú valódi jogi reprezentációt azonban nem töltött és nem is tölthetett be, a kürt birtoklása ténylegesen nem jelentett a jász terület fölötti joghatalmat. A kürt a hivatalos és magánceremóniákban elsősorban, de nem