Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ETELE: Lehel kürtje

nál az őshazát a kürtpaláston a kitárt, felemelt tenyér jelképezi, mint Karélia, magyar etimológia alapján rekonstruált formában „kar-jel" beszédes címere. Molnár elmélete közvetlenül is hatott, valamint Dugonics András közvetítésével szélesebb körök számára is ismertté vált. A piarista Dugonics paradox módon sokban hozzájárult a jezsuita Sajnovics elméletének vulgarizálásához is, mely éppen a két rend közötti polémia során született. Az első magyar regényben, az Etelkában illetve folytatásaiban (Etelka Karjelben, Jolánka) a honfoglalás kori Magyarország és a magyar nyelvű északi őshaza között állandó kapcsolatot tételez fel az író. A művet politikai aktualitása, a II. József reformjaival szembeni rejtett ellenzékisége kora legnépszerűbb irodalmi alkotásává avatta. A népies elemek (szófordulatok, szokások) alkalmazása mellett az író fontos szerepet szánt a kürtnek is a korabeli igényeknek megfelelő korhűség elérése érdekében. Lehel a hatalom szolgálatában álló művelt nemest reprezentálja, aki Árpád temetésén a magyar karakternek megfelelő „bús nótát" fúj a kürtön, később pedig a vonakodó Etelkát Budára, a fejedelmi udvarba kell kísérnie. Ezen a hosszú úton a kürtnek Etelka felvidításában jut szerep, egyrészt azáltal, hogy Lehel részletesen elmagyarázza a „tárogató sípján" található ábrák értelmét (Molnár alapján), másrészt közvetlenebbül is, azzal, hogy magyar dallamokat játszik rajta. Dugonics a jegyzetekben teljes terjedelemben idézi Molnár frissen megjelent művének vonatkozó részeit. Az Etelkában leírt szituáció a kürt és Molnár fogadtatásának a mintapéldája. A kürt státuszának a meghatározatlanságára utal a regényben neki juttatott szórakoztató szerepkör, melyet Dugonics nem érzett ellentétesnek a Molnár által kifejtett vadász-, illetve harci kürt jelleggel és jelvényszerűséggel. Dugonics csak a mű első kiadása után, 1789-ben ismerkedett meg személyesen is a kürttel, amire a regény 1805-ös kiadásában hivatkozik. Ebben többek között ír az egykori jászfényszarusi őrzés emlékéről, egy olyan hagyományt említve, melyben a falu neve és a kürt közötti feltételezett kapcsolatra alapult egy legenda.

20 Molnár mellett Gvadányi is leírja Falusi nótáriusában a kürt használatát: a jászok az ünnepeken ittak belőle (Molnár) és jeles vendégeiket (így a költőt, illetve a mű főhősét is) a kürtből itatták (Gvadányi). Az áldomás ivása gyakran kapcsolódott egyes közösségek, szervezetek (városok, céhek, „szomszédságok" az erdélyi szász városokban) jelvényértékü tárgyaihoz. A kürt jogi szerepe végül is tisztázatlan marad, a belőle való ivás nem jogi aktus, a viselése a jászkun lovaskapitány részéről jelentős eseményeken (pl. koronázás) viszonylag késői fejlemény.

21 Ennek oka lehet a tárgy áthagyományozódása körüli teljes homály, valamint a jászság hosszú ideig bizonytalan jogállása.

22 Décsy Antal munkája Molnár művéhez vitairatként készült (Friss és legújabb előadás a' jászokról és Kürtjükről és ennek értelméről, vagyis magyarázásáról. Miskolc 1814, illetve: Az jász vagy is íjász kürtön lévő Metszésekről és azoknak Értelmekről. Kassa 1815). Décsy kritikusan hivatkozik a Molnár művére vonatkozó, 1790-ben megjelent bírálatára, amely Lehelt éppúgy kizárja eredeti tulajdonosként, mint Árpád korát a készítés idejeként (a kritikusok ellenvetéseit itt jellegzetes módon azért fogadja el, mivel a magyarok Werbőczy alapján semmiféle mesterséghez sem értettek Szent István koráig).

23 A kürt nem lehetett harci kürt (Molnár), se vadászkürt (Molnár kritikusai), hanem pogány áldozati szertartáshoz készült Belphegor isten tiszteletére, s ezt a szerző ószövetségi, valamint antik szöveghelyek idézésével igyekszik bizonyítani. Az egyébként kusza gondolatmenetű szöveg a kürtöt a traktátus végén az idézett ószövetségi események kortársává avatja (i. e. 1488). Fabulaszerűségére mi sem jellemző jobban, mint hogy azt állítja, hogy a kürt anyaga griffmadár körméből való (noha eredetileg a különböző, reálisabb lehetőségeket - rozmáragyar, bivalytülök fontolgatja), melyet - mint pogány papi „tzimer"-t - a nyakban hordtak, és eredetileg ékkövekkel volt kirakva (a zsidó ephod mintájára).

24 A kürt ábrázolásai egy egységesnek tekintett pogány mitológia hieroglifikus elemeit tartalmazzák, görög-római isteneknek szóló istentisztelet ábrázolásával, egyiptomi papok munkájaként. A mitológiából nehezen magyarázható elemeket Lavater demonológiája alapján démoni alakváltozásoknak tekinti. A napóleoni háborúk idején felvirágzó Egyiptom-kultusz a mű egyik fő mozgatórugója, de ehhez Décsynek csak klasszikus műveltségi elemek állnak a rendelkezésére. Egyiptomtól a jászokig tartó kalandos útja során a kürt birtokosai között éppúgy megtaláljuk Augustus császárt, Nagy Constantinust és utódait, elsősorban Theodora császárnőt, mint Szvatoplukot és Árpádot. Décsy művének a történeti fejtegetéseiből a legfigyelemreméltóbb a kürt párhuzamba állítása a magyar koronával. A két tárgyat, illetve a jászok eredetét a magyar történelem legfőbb problémáinak tekinti. így lesz a szlávok megtérítésére Cirillt és Metódot, és velük együtt a kürtöt elküldő Theodora császárné férjéből, Mihály császárból a koronát küldő VII. Dukász Mihály, akinek a képét nem sokkal korábban azonosították a korona vizsgálata során.

25 A Nagy Constantinus császár alatt kereszténnyé átalakított pogány áldozati szerek között mind a magyar korona, mind a kürt ott lehetett szerinte (bár a korona esetében ezt csupán a lehetőségek egyikeként említi). A Molnár elméletében is problémát okozó kereszt Décsynél kettős funkciót tölt be: ezáltal tette Theodora császárné a kürtöt keresztény szent edénnyé („camelauciává"), s ekkor, az utólagos faragás közben repedt meg a kürt. Décsynek a kereszt jele remek alkalmat nyújt arra is, hogy intse a jászokat, hogy szüntessék meg a kürt profán italozásnál való felhasználását, amelyet a pogány szokásoknak feleltet meg, miközben a tudományos kutatások befejezésére mégiscsak tőlük kér anyagi támogatást. Décsy munkáját már a Tudományos Gyűjtemény 1817es számában kritika érte. A magát csupán B. V. L. monogramjával megnevező szerző Décsy szemére vetette a következetlenségek egy részét, a történelmi események és dátumok összekeverését és a különféle vallások, mitológiák megkülönböztetésének a hiányát. Kiindulópontja a melki apátság ajándéka a Nemzeti Múzeum szá-