Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ETELE: Lehel kürtje

25 PULSZKY i. m. (20. j.) A könyv ma az Iparművészeti Múzeumban. 26 Hann Sebestyén megítélése ekkor még józan szakmai alapokon történt. Később, elsősorban a 20. században vált ő „az" ötvössé Magyarországon, a Hann-életműbe szippantva valószínűleg több, nem az ő kezétől származó ötvösművet. Ld. MIHALIK, SÁNDOR: Der Goldschmied Sebastian Hann. AHA 16 (1970) 151-198. Mihalik műve - bár fenntartásokkal kezelendő - az eddigi legteljesebb monográfia. 27 Az ötvösség kutatásának történetéről: KÖVÉR BÉLA: AZ „erdélyi" zománcról. AÉ Ú. F. 15 (1895) 289-311; BEKE, LÁSZLÓ: Forschungen über Goldschmiedekunst. Ein Paradigma der Entwicklung der Wissenschaft. In: Wien 1983b, 50-56. 28 HAMPEL i. m. (17. j.), különösen 299. skk. 29 Uo., 293. 30 Uo. 31 N. N.: Az országos magyar történeti ötvösmű-kiállítás megnyitása. Egyházművészeti Lap 5 (1884) 87. 32 MIHALIK 1896 33 A katalógus hiányait, folyamatos oldal- és katalógusszámot nélkülöző szerkesztését, a közölt ötvösjegyek magyarázó szöveg nélküli közlését már a megjelenéskor felrótták a recenzensek. E hiányok azonban utólag szinte használhatatlanná teszik a majd hétszáz oldalas művet. Ld. RAHU SZ. A.: A Magyar Történeti Ötvösműkiállítás Lajstroma. Megnyittatott 1884. év február hó 17-én ... (recenzió) AÉ Ú. F. 5 (1885) 43-47. 34 RADISICS, EUGENE: Országos Iparművészeti Múzeum. Catalogue des reproductions galvanoplastiques du musée des arts-decoratifs hongrois. Budapest 1884. 35 CZOBOR BÉLA levele az 1885. évi budapesti általános kiállítás mürégészeti csoportjáról. AÉ Ú. F. 5 (1885) 117-122. 36 Uo., 119-121. 37 Az Amsterdam város fennállásának hatszázadik évfordulóját ünneplő történeti kiállításon egy teljes, 17. századi polgári házat mutattak be minden felszerelésével együtt. Ld. AÉ 7 (1873) 38 RADISICS JENŐ: Az országos általános kiállítás régészeti osztálya. AÉ Ú. F. 5 (1885) 296-298. 39 A történelmi kiállítás kalauza. Szerk. MAILÁTH BÉLA. Budapest 1886, IX-X. 40 Uo., XIV-XV. KISS ETELE LEHEL KÜRTJE A Lehel-kürt vagy Jászkürt néven ismert elefántcsont kürt domborműves faragása révén a leggazdagabb programot megjelenítő kürtök egyike. Palástjának középső részét - négy sorban, részben szimmetriára törekvő elrendezésben - a konstantinápolyi Hippodrom jeleneteinek a képe, mégpedig a lóversenyek közötti cirkuszi mutatványok ciklusa borítja, kiegészítve azt egyéb, tartalmilag ezzel nem vagy csupán távolról összefüggő ábrázolásokkal. A felső sorban vadászmutatványok, labdás vagy tárcsás (lovas, valamint futó) zsonglőrök, illetve keresztekkel díszített épületből (a rajtépület, a „carceres" sajátos változatából) előfutó ló ábrázolása jelenik meg. A következő sorban ugyanebbe a kategóriába tartozik a felsőkhöz hasonló labdás zsonglőr és egy rá bottal támadó figura, akiket két kakas (vagy páva) emel ki két oldalról, valamint két, szintén botokkal verekedő kentaurpár. Cirkuszi jelenetet ábrázol még a legalsó, negyedik sor: egy rézsútosan lefelé döfő figura, akinek az „áldozata" megsemmisült a kürt sérülésekor, és ma egy ezüstlemez fedi, majd egy hármas csoport, labdákkal, botokkal felszerelkezve, egyikük kürtjét fújja. A másik tengelyben egy hosszú ruhaujjú, hosszú szoknyás táncosnő áll, aki a sorban a következő csoporttól jobbra elhelyezkedő, profilban bemutatott, lírán játszó ülő alakhoz tartozik. Kettőjük között egy botokat tartó figura és egy fordított L-alakú póznát tartó alak - a többi között Liutprand leírásában is szereplő - bizánci zsonglőrök csoportját alkotják, két, póznán tornászó gyermekkel, akik közül az egyik épp felmászni készül a rúdra. Meghatározó az egyik tengelybe állított, csomóból kiemelkedő jobb kézfej a második és harmadik sorban, mely nyilván apotropaikus jelleggel szerepel a kürtön. A másik tengelyen egy kiterjesztett szárnyú sast fog közre két griff, ez heraldikus jellegű kiemelés a cirkuszi kontextusból. E két csoport nincs jelen a cirkuszi ciklus további példáin, de a csomó megtalálható többek között olyan orosz karpereceken, amelyek ilyen cirkuszi ciklus elemeit is tartalmazzák. A központi jelenetet szalagfonatok keretelik, és választják el a felfüggesztésre szolgáló ezüstpántoknak kialakított sávtól. A sávon túl alul egy újabb szalagfonat zárja le a faragott részt, míg a másik oldalon, a kürt szája peremén szalagpár által alkotott medalionsor helyezkedik el. A nyolc medalion közül hat szimmetrikusan megkettőzve három-három alakot mutat be - oroszlán, kakas (vagy páva) jellegű madár és „tövishúzó" -, míg a két tengelyt egy kentaur és egy, az alatta lévőhöz hasonló, heraldikus sas jelöli. A bizánci stíluskörbe tartozó elefántcsont kürt egyrészt a Hippod-