Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ERIKA: „Történelmi" kiállítások a 19. században

dás. Itt találkozunk hazai kiállításon először avval, hogy a közönség viselkedése, a látvány fontossága, a megértés könnyítése jut főszerephez egy műtárgyakat bemutató kiállítás tervezésében. Rekonstruált őskori barlang medve- és embercsontokkal, bronzkori sírlelet, a csontváz „mintegy félig kikaparva", egy teljesen fölszerelt 15. századi kápolna, 16-17. századi magyar nemesi szobák szerepeltek Czobor terveiben.

36 Mindezzel nemcsak a látványosságra szomjas közönség kedvében akart járni, hanem azt is remélte, hogy felhívhatja figyelmüket a régészeti lelőhelyek védelmére, a birtokukban lévő régi tárgyak megbecsülésére. Az enteriőrökben, rekonstrukcióban való bemutatás hazánkban új gondolatnak számított, bár a hetvenes évekből is ismert, éppen egy történeti kiállításról hasonló példa.

37 Nehéz elképzelni nagyobb különbséget, mint ami a terv és a megvalósult kiállítás között volt. A rendelkezésre bocsátott kiállítási tér ugyanis „az úgynevezett Műcsarnok hátsó folyosóján, egy oldalsó termében és a zenecsarnok emeletén" volt. Az eredeti szép gondolatokból semmi nem maradt. Ennek ellenére sikerült a fruskagorai ortodox liturgikus tárgyakat elhozni a kiállításra, melyet a jó szeműek tudtak is értékelni.

38 Ahogy a kiállításra reagáló Radisics Jenő is megjegyzi, a régészeti tárlat az ilyesfajta általános kiállításokon kötelező penzum, e nélkül nem teljes egy sem 1851, a londoni világkiállítás óta. Ezek elsősorban a „látogatónak" szólnak, fő céljuk maga a reprezentáció. Czobor tervének megvalósulása tulajdonképpen az Ezredévi kiállítás történelmi főcsoportja. A léptékbeli különbség az 1885-ös tervezett és az 1896-os megvalósult kiállítások között éppen a nemzet történelme, múltja szerepének különbségét jelzi az adott időpontokban, adott kiállításokon. „Kíváncsi látogatók tömege, a komoly tanulmányozók gyér csapata"; az 1886-os történelmi kiállítás Magyarországon az első „történeti kiállítás"-t - így, minden egyéb jelző nélkül - 1886-ban, Buda visszavívásának 200. évfordulóján rendezte meg a főváros a városligeti Műcsarnokban. 1883-ban Thaly Kálmán a Történelmi Társulatban tett javaslatot az évforduló megünneplésére. Kiállítás, az eseményeket tárgyaló történelmi monográfia és egy, az esemény emlékét megörökítő emléktábla felállítása szerepelt javaslatában. A Történelmi Társulat a fővárossal társulva létre is hozott egy bizottságot, mely a fővárosi közgyűlésnek szóló javaslatot előkészítette. A közgyűlés lelkesedéssel fogadta az ötletet. Történelmi monográfia megíratása, emlékérem és emléktábla, történelmi kiállítás rendezése és egy nagyméretű, az 1686-os eseményeket megörökítő festmény elkészíttetése szerepelt már ekkor a tervekben. Az utóbbi elkészítését Benczúr Gyulától rendelték meg. A kiállítás szervezési munkáival és a katalógus megírásával Majláth Bélát, az Országos Széchényi Könyvtár őrét bízták meg, a rendező Kauser József építész volt. A kiállítás a rendezőbizottság elgondolásai szerint alakult. Kilenc csoportban mutatta be a visszafoglalás korát, a hadi eseményeket, a résztvevőket: I. Buda és Pest térképei, mely az ostrom előtti és utáni állapotot tüntetik fel; II. az ostrom alatti viszonyokat mutató hadi és erődítési rajzok, térképek; III. a hadi eseményeket bemutató képek és falikárpitok; IV. a részt vevő jeles személyiségek arcképei; V. a harcokban használt fegyverek, egyenruhák; VI. a zsákmányul ejtett hadi jelvények, fegyverek, sátrak, török tárgyak; VII. a korszaknak elsősorban a török hódoltság vidékéről fennmaradt használati eszközei; VIII. a bevételt megelőző időszakra és a bevételre vonatkozó okmányok, levelek, kéziratok; IX. a Budavár visszafoglalását ábrázoló festmények, képek, nyomtatványok.

39 A tárgyak begyűjtése, felkutatása nehezen indult. A szétküldött 1591 levélre mindössze 119 tulajdonos válaszolt. Tőlük összesen 2459 tárgyat állítottak ki. Majláthnak a kiállítási kalauzban leírt szavai mára sem évültek el: „A történelmi kiállítás alkalomszerű, természetéből kifolyó azon körülmény, hogy a kiállítás csak időleges, oda utalta a Kalauz szerkesztőjét, hogy annak tudományos értékét maradandóvá tegye. Ez a kiállított tárgyak szakszerű leírása és a Kalauz rendszeres beosztása által volt elérhető úgy, hogy míg a kiállított anyag jellemző és történetileg érdekes sajátságainak leírása, ha talán nem is kielégítő, de mégis elég élénk képét nyújthatja az egyes tárgyaknak, addig a Kalauz [...] kellő tájékozást nyújthat [...] a tudós búvárnak, a kutatónak".

40 A kiállítás elrendezésében igyekeztek elkerülni az egyhangúságot, éppen ezért a különböző tárgytípusokból kisebb, áttekinthető csoportokat hoztak létre. A rendelkezésre álló térben látványos, változatos összeállításokat komponáltak. Ennek megfelelően a közönség élénk érdeklődéssel kísérte a tárlatot. Majláth nem hallgatta el a nehézségeket sem, amelyek a megrendezés közben felmerültek. Legfontosabb talán ezek közül, hogy viszonylag kevés volt a fennmaradt tárgyak száma, ezen belül pedig a különböző típusok eloszlása is egyenlőtlen volt. A katalógusban is követhető, milyen nagy számban szerepeltek nyomtatványok, könyvek, okmányok. A történész-, művészettörténész-szakma azonban ma is haszonnal forgathatja a mintaszerű katalógust. Ebben a különböző tárgytípusok szerint csoportosították az anyagot, külön a fegyvereket - ezt a részt gazdag illusztrációs anyag kíséri -, textíliákat, olajképeket, nyomtatványokat, kéziratokat, érmeket. A címszavak nem szorítkoznak a puszta leírásra, hanem többnyire magyarázattal egészítik ki azokat. Ma már nehéz megítélni, hogy a „látványos, változatos csoportok" mennyire követték az emlékanyagból következő sajátságokat és mennyire szolgálták csupán a tetszetősséget. A kiállításról megjelent újságillusztrációkon látható enteriőrök némileg emlékeztetnek az olyan „amateur"-kiállításokéra, mint az 1876-os árvízi kiállítás. A lényeges különbség az, hogy itt már az anyag válogatása szigorúan szakmai szempontok alapján történt, tehát minden kiállított mű a visszafoglaláshoz kapcsolódott, arról szólt. Jól érzékelte a szervező is a feladat lényegét: egy eseményt kell felidézni, illusztrálni úgy,