Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ERIKA: „Történelmi" kiállítások a 19. században
Ionok sorához volt hasonló a kiállítás. A termek és a télikert (!) feldíszítése is ezt szolgálta: az ajtók, falak drapériáit a Haas-cég, a pálmákat, dísznövényeket a Füvészkert bocsátotta rendelkezésre. 12 Az 1876-os műipari és történelmi kiállítás arisztokraták karitatív akciójaként indult, de valódi nemzeti eseménnyé vált. A tárgyak kölcsönzőinek a szervezőbizottság által küldött köszönőlevél szavai - „midőn ezen jótékony - és egyszersmind nemzetiesen tudományos célzatú vállalatunk kegyes támogatásáért tisztelt címzettnek legforróbb köszönetünket ezennel kifejezzük" - erre utalnak. 13 Már és még; az 1884-es ötvösmű-kiállítás Az Országos Iparművészeti Múzeum élére 1881-ben nevezték ki Ráth Györgyöt. Személyében a hazai iparfejlesztés, iparművészet, annak tudományos feldolgozása kiváló, ambiciózus vezetőt kapott. Egyik első ténykedése volt egy országos könyvészeti kiállítás létrehozása 1882-ben. Kódexeket, köztük számtalan corvinát, ősnyomtatványokat, bibliofil ritkaságokat állítottak ekkor ki. A könyvkiállítás egyben annak a szakmai kiállítássorozatnak volt első darabja, melynek következő eseménye az 1883-ra tervezett országos ötvösműtárlat lett. A fő cél a hazai művesség bemutatása volt, erős közművelődési jelleggel: a kortárs ipart fejleszteni, a tervezők, mesterek és a közönség ízlését csiszolni: „a hagyománnyal bíró iparágak felkarolása, melynek reánk maradt termékei jellemző hazai ízlésről tesznek tanúságot, s melyekben a régi hagyományok fölélesztése a létező alapokon remélhető". 14 A kódexek, ősnyomtatványok bemutatója után kis idővel már olvashatók is azok a vélemények, melyek szerint a kiállítás jótékony hatással volt az új könyvek tipográfiájára, a kötések művészibbé válására. Az ötvöskiállítás létrehozásához ezért is kérte Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az ipari és kereskedelmi miniszter hozzájárulását. Nagy várakozások előzték meg az ötvöstárlatot is. Hamarosan kiderült, a kiállításra felajánlott tárgyak nagy száma miatt az Iparművészeti Múzeumnak célszerű szövetkeznie a Nemzeti Múzeummal; az utóbbi épületében a Képtárat jelölték ki a tárlat helyszínéül. A kiállítás iránti érdeklődést nagyban növelte, hogy az uralkodó hozzájárult, az udvari gyűjteményekből ismét Magyarországra hozzanak magyar érdekű ötvöstárgyakat, közel másfél százat. További fontos, külföldön őrzött műveket sikerült megkapni Aachenből és Mariazellből. Néhány jelentős emléket azonban nem állítottak ki. így egyetlen tárgyat sem kölcsönzött az esztergomi kincstár, csak néhány művel képviseltették magukat az erdélyi szász gyűjtemények. 15 E tárgyak nélkül is óriási, sokak számára meglepetést jelentő minőségű és változatosságú anyag gyűlt össze 1884 februárjára. Közel négyszáz kiállító 7300 műtárgya volt látható a képtár történeti tárgyú festményei között elhelyezett zsúfolt vitrinekben. A kiállítás látogatottsága, népszerűsége, a bevétel a legszebb reményeket is felülmúlta. A szakma nagy eseménye volt az ötvöstárlat, melyről folyamatosan jelentek meg közlemények, tárcák, szakmabeliek népszerűsítő publikációi. Nagy szerepe volt ebben annak a ténynek, hogy a nyolcvanas évek közepére a művészettörténeti, régészeti tudományok, a művészeti élet intézményei kiépültek, és szélesebb „tömegbázist" tudhattak maguk mögött, mint valaha. 1877-ben, a Képzőművészeti Társulat palotájában helyezték el átmenetileg az akkor már öt éve létező Országos Iparművészeti Múzeumot is, itt nyílt meg az első állandó kiállítás is. Az ipariskolák, iparrajziskolák szervezése, fejlesztése is a hetvenes évek végétől vesz lendületet. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter működésére esett mindez, csakűgy, mint a műemlékvédelmi törvény és a Műemlékek Országos Bizottságának létrehozása 1881ben. A Nemzeti Múzeumnak a tudományos életben elfoglalt szerepe Pulszky Ferenc 1869-es igazgatóvá való kinevezésével erősödött meg. Éppen 1876-ban rendezték meg itt az első nemzetközi tudományos találkozót, az ősrégészeti és antropológiai konferenciát. A nyolcvanas évekre egy új régész-, művészettörténész-generáció is felnőtt, melynek képviselői szintén sok szállal kötődtek a Nemzeti Múzeumhoz. A vidéki múzeumhálózat, iskolai gyűjtemények, történelemmel, régészettel, helytörténettel foglalkozó társaságok kiépülése is fontos része a fent említett változásoknak. Erre a hátországra építve már lehetett szakmai kiállítást szervezni, tudományos igényű, de az ismeretterjesztésre is sokat adó folyóiratokat működtetni. A század közepéig jellemző Akadémia-központú, majd a Nemzeti Múzeum köré szerveződő szakma művelése decentralizálódott, népes laikus közönséget is maga köré vonva. Az 1884-es kiállítás megnevezésében csak menet közben tűnt fel a „történeti" jelző. A kisebb terjedelmű vezető még csak „országos"-nak, az év őszén, post festa megjelent nagy katalógus viszont már magyar történelmi ötvösmű-kiállításnak titulálta. Míg a kiállítás szervezésekor a hazai műipar fejlesztéséről esett szó többnyire, a megnyitót idézve Trefort Ágoston ama kijelentése is nagy hangsúlyt kapott, ahol a kiállításnak a történelmi érzék fejlesztésében játszott szerepéről beszél. 16 Az ötvösművek osztályozásakor a „történeti" és „műbecsű" jelző még ugyanolyan kettős ítéletet takar, mint a korábbi évtizedekben. A tárlat szakkiállítás-jellegének köszönhetően a szakmabeli szerzők írásaiban az esztétikai értékelés jut fontosabb szerephez, 17 a publicisztikában, népszerűsítő jellegű írásokban azonban minduntalan feltűnnek a „nemzeti kincsesház", „roppant kincshalmaz" kifejezések. A történeti értékű tárgyak fontosságát jelzi egy valószínűleg sokak véleményét tükröző tárca az Egyetértés című lap első oldalán: „Tartsa a [király] Budapesten, vagy adja a Nemzeti Múzeumnak azon kincseket, melyek elsősorban a magyar történelmet érdeklik, s Magyarországnak jogos tulajdonai". 18 Meg is nevezi a nagyszentmiklósi kincset és a Bocskai-koronát, mint amelyeknek feltétlenül az országban volna a helyük. Az 1884-es kiállítás nem csak témájában, indíttatásában és céljában különbözött a korábbi nagy bemutatóktól, elsősorban az 1876-os kiállítástól. Címében országos
