Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei

let kapuja mellett vannak befalazva és így az enyészettől megmentve. Hasonlóképpen több oszlop- és gyámkő, valamint néhány szobortöredék van egybegyűjtve t. Smeringa úr kertjében. Legtöbbnek azonban Vészeién kellene lennie báró Mednyánszkyék kertjében. A kérdéses templomból már csak a szentély maradt meg, de boltozat nélkül, melyben szép gyámkövek láthatók angyalfő és levéldíszítményekkel. [...] Ezidén tavasszal pedig betemették ama forrást is, melyhez régóta a jámbor zarándoklók jártak, és pedig azért temették be, mert a járókelők a vetésekben nagy kárt okoztak." (SÁNDORFI NÁNDOR: Adalékok Pöstyén műemlékeihez. Egyházművészeti Lap 5 [1884] 243-245.) 1905-ben Follajtár József tette szóvá, hogy a szóhagyományon kívül a templomos múltnak semmilyen nyoma nincs a forrásokban. O vélekedett először úgy, hogy az épület az 1813-as árvíz után indult pusztulásnak. Úgy tűnik, ekkor már csupán a szentély falmaradványai álltak; „romjaiból egyes maradványok u. m. faragott részletek stb. hosszabb ideig láthatók voltak a plébániaépületben és a kath. iskolában, azonban az utóbbinak újraépítése alkalmával elpusztult a meglevő csekély emlék, és ma - tudtommal - csak a plébániaépület kapujának két pillérén láthatni a régi templomból még fennmaradt emléket". (FOLLAJTÁR JÓZSEF: Pöstyén egyházi emlékeiről. AÉ Ú. F. 25 [1905] 266-270.) Erre a közleményre Mednyánszky Dénes válaszolt 1905 júliusában, és kitartott az egykori templomos birtoklás mellett - noha erről Ipolyi Arnold már 1862-ben is lebeszélni igyekezett őt -, és megemlítette, hogy „Hasonlag a Nemzeti Múzeumban találkoznia kell a pöstyéni templomból br. Mednyánszky Alajos által megszerzett, és újabb időben e sorok írója által a Múzeumnak beküldött azon faragványnak, mely a királyt ábrázolja redős öltözetben, padon ülve, hajadon fővel, miként a XIII. sőt XIV. századig országos pecséteken vagy pénzvereteken szokásos, mindegyik oldalán egy-egy szárnyas angyal, a király jobb oldalán koronás sisakot, baloldalán a kettős keresztes czímerpajzsot tartva" (MEDNYÁNSZKY DÉNES: A pöstyéni egyházi emlékekről. AÉ U. F. 25 (1905) 416-418). Ehhez „A szerk.", vagyis Hampel József, azt a megjegyzést fűzte, hogy „A régiségosztály szerzeményi naplóiban nincs nyoma". Mivel a megjegyzés igaztalansága rendkívül kellemetlennek bizonyulhatott, lévén szó egy igen nagy és jelentékeny darabról, néhány év múlva Éber László önálló tanulmányt szentelt a faragványnak, amelyet a következő mondatokkal fejezett be: „A pöstyéni dombormű tehát alighanem Nagy Lajos királyunk képmását mutatja be. Ezt a fontos történeti vonatkozást nem is tekintve, a Nemzeti Múzeumban levő pöstyéni töredék már művészeti érdekessége miatt is kívánatossá teszi, hogy a magában Pöstyénben fönnmaradt egyéb törmelékkel is megismerkedjünk, annál inkább, mert a báró Mednyánszky Alajos által közölt képek, akármilyen kévéssé tökéletesek is, sokat ígérnek, hacsak az azóta lefolyt majdnem teljes századév az érdekes faragványokat meg nem semmisítette. Reménylem, hogy a közel-jövőben alkalmam lesz a pöstyéni templomrom megvizsgálásáról az «Arch. Értesítő»-ben beszámolni" (ÉBER LÁSZLÓ: Pöstyéni dombormű a Nemzeti Múzeumban. AÉ U. F. 29 [1909] 289-293). Éber, aki 1906-tól a Műemlékek Országos Bizottságának előadója is volt, az olvasónak ígért helyszíni szemle Konzol töredéke Pöstyénből, 1360-1380, Budapest, MNG