Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei

VIII-13. Pray György pecséttani kézikönyve Pray, Georgius: Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Budae, 1805 Papír, 122 lap, rézmetszetes táblákkal Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Pray György S. J. (1723-1801) apátkanonok, az Egyete­mi Könyvtár igazgatója. A 18. századi jezsuita történet­írói iskola legmagasabb szintű képviselője. 1740-ben Bécsben lépett a jezsuita rendbe. Nagyszombatban meg­ismerkedett Hevenesi és társai nagy kéziratgyűjteménye­ivel. Bécsben Erasmus Frölich buzdította őt a magyar történelem kutatására. 1761 után a rend lehetővé tette önálló kutatómunkáját. 1777-ben Budára került az Egye­temi Könyvtárba. Előbb az oklevéltan, később a címer­és pecséttan tanára lett. Összefoglaló történettudományi munkáiban az elsők között kísérelte meg a történelmi folyamat oknyomozó vizsgálatát. Magyar történelmi összefoglalásai tankönyvként is jelentősek voltak. A magyar egyháztörténeti kutatások egyik legelső kiemel­kedő alakja. Pályafutásában megtaláljuk a jezsuita isko­la egykorú fejlődésének minden főbb momentumát: az anyaggyűjtést, az egyháztörténeti kutatásokat, valamint a világi témákat. Elsőként vizsgálta történettudományi szempontból a Szent Jobb történetét. Az Egyetemi Könyvtár régi könyveiről, ritkaságairól írott munkája a hazai könyvtártörténet-tudományi művek első darabja. Történelmi vizsgálódásai után bukkant rá a jelenleg leg­régibb magyar szövegemlékre, a Halotti Beszédre a ké­sőbb róla elnevezett kódexben. A nyelvrokonsági kér­désekben a finnugor eredet mellett foglalt állást. Szfragisztikai kötete a magyar történelmi segédtudo­mányok fejlődésének útját határozta meg. Előzménye, a Diplomatica in usum scholarum Universitatis Pestiensis... (OSzK, Kézirattár, Quart. Lat. 116) francia példák alap­ján készült. Munkájának posztumusz kiadásához József nádor és Schönvisner István nyújtott segítséget. Köny­ve volt idehaza az első rendszeres pecséttan. Pray a dip­lomatikától teljesen független tudományágnak tekintette a pecséttant. A 122 lapnyi Syntagma két részre oszlik. Címe J. M. Heinecciustól való, a két rész pedig Johann Christoph Gatterer fölosztásának felel meg, aki „sphra­gistica generalis"-ra és „sphragistica spécialisera osz­totta a pecséttant. Praynál az első könyv a pecsétre vo­natkozó általános, a második a speciális természetű ismereteket tartalmazza, az anyag azonban mind a két részben teljesen magyar. Az I. könyv 1. fejezete 5. parag­rafusában a magyar pecséthasználat múltjával, főleg a pecsétküldés szokásával foglalkozik részletesen. A má­sodik fejezet a tipáriumoknak, a harmadik őrzésüknek van szentelve. A negyedik rész az egyes uralkodók által használt nagypecsétekkel foglalkozik kronológiai sor­rendben. Az ötödik és hatodik fejezet a magyar pecsé­tek anyagával, formájával, színeivel, fajtáival ismerteti meg az olvasót. Szól a bullák és viaszpecsétek haszná­latáról, a vörös színű kisebb pecsétekről, az egyszerű és kettőspecsétekről, a felségi pecsétről, a contrasigillumról és a pecséteknek okleveleken való alkalmazásáról. A II. könyv a pecsétek tartalmával (körirat, ábra, címer), a ki­rályok egymás mellett párhuzamosan használt tipáriu­mainak számával, jellemzőikkel (kettős-, arany-, titkos-, bírói- és gyűrűspecsét) a királynék és a királyi hercegek pecsétjeivel foglalkozik. Az utolsó két fejezet az okleve­lek pecsételési gyakorlatáról közöl információkat. A szö­vegeket rézmetszetü táblák illusztrálják. K.T. SZINNYEI XI, 111-118; KUMOROVITZ L. BERNÁT: A magyar szfragisztika múltja. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Budapest 1938, 263-266; BERTÉNYI IVÁN: Szfragisztika. In: A történelem segédtudományai. Szerk. KÁLLAY ISTVÁN. Budapest 1986,169-193; KOSÁRY DOMOKOS:

Next

/
Thumbnails
Contents