Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei

.77'/,. » VIII-9. ló provinciává szervezték, s ekkor Sabaria (Savaria) Pannónia fővárosa lett. Gyakran időztek itt a római caesarok, ezért hihető, hogy fényűző császári palota és fürdőház is épült. Jupiter, Juno és Minerva templomából márványszobruk töredékesen fennmaradt. A kereszténység elterjedésének kezdetén a város jelentősége még fokozódott. A kétezer év alatt sok pusztításon ment keresztül: a hunoktól 433 táján, majd 791-ben - amikor az avarokat állítólag maga Nagy Károly verte ki a városból -, a tatárdúláskor 1242-ben, Bocskai hajdúitól 1605ben, majd a franciák szállták meg Napóleon alatt. Pusztította földrengés és többször tűzvész is. Mindezek ellenére szerencsére sok római és kora keresztény emlék (például a Szent Quirinus-bazilika mozaikpadozata) megmaradt. Mindezekről beszámol könyvében Schönvisner István (1738-1818) egykori jezsuita, bölcsészdoktor, a pesti egyetemen a régészet tanára, majd ugyanennek az egyetemnek rektora, 1794-től az egyetem könyvtárának igazgatója. Sok cikket és több könyvet írt. Ezt a könyvét, Szombathely régiségeiről és történetéről a kezdetektől a 18. század végéig, Szily János püspöknek ajánlotta. Mint írja, Szily püspök buzdította őt ezek feltárására és közzétételére, s támogatta bőkezűen anyagiakkal. A szombathelyi püspökséget Mária Terézia 1777-ben alapította, a veszprémi és zágrábi püspökségből kihasítva Vas vármegyét, Zala és a Muraköz egy részét. Szent István a maga idején a győri püspököknek adományozta a várost. Szily János lett az első szombathelyi katolikus püspök (1777-1799). O építtette a székesegyházat, VIII-9. a püspöki palotát és a papnevelő intézetet. A püspöki palotában ő rendezte be az első magyar régészeti múzeumot az antik Savaria földjéből kiásott emlékekből. R. M. SZINNYEI XII, 590. yiii-io. Újlaki Miklós és Lőrinc sírkövének rajza Jakosics József kéziratgyűjteményének 25. kötetében 18. század vége Papír, 100 + [141 oldal, félbőr kötésben, 38 x 25 cm Budapest, Magyar Ferences Levéltár és Könyvtár, Manuscríptum pris Joseph] Jagosjc a Buda N. 8. XXIV, régi jelzet: J.2.34, mai sorszáma: 25 Jakosics József 1738-ban született Budán, és ott is halt meg 1804-ben. Életútja során - budai és római bölcsészeti és teológiai tanulmányokat követően - a Kapisztrán Szent János magyarországi obszerváns rendtartomány több kolostorában tevékenykedett, Budán, Radnán, Temesvárt, Vukováron. A tartományfőnök (provinciális) hivatalát három ízben is betöltötte. A ferences rend budai könyvtárának és kéziratgyűjteményének ő az alapítója. (SZINNYEI V, 305-306.) A Ferences Levéltár több tucatnyi kötetben őrzi kézirat-, levél- és rajzgyűjteményének anyagát. Oklevelek, oklevélmásolatok, rendeletek, levelek (így Martinovics Ignác levelei), névtárak mellett térképeket, címerek, pecsétek, érmek, antik és középko-