Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei
juramentum, et licet pagani fuissent, fidem tarnen juramanti, quam tunc fecerant inter se, usque ad obitum ipsorum servaverunt tali modo; ita ille. Pariter scribit cap. X. pag. 24., ubi haec habet: Hoc etiam quod verbo dixerunt (septem duces nempe Cumanorum jugo Hungarorum se submittentes) Almo duci fide juramantui, more paganismo firmaverunt, et eodem etiam dux Almus, et sui primates, eis fide se, et juramento constrinxerunt, ita ille. VII. tábla, IX. ábra Hatalmas serleg, amelyet a hunok szövetségkötésre használtak Szövetséget bárkivel a hunok a következő módon kötöttek. Borral megtöltött hatalmas cserépedénybe elegyítették össze vérüket azok, akik szövetséget kötöttek, késsel megszúrva vagy karddal kissé megvágva testüket; azután kardot, szablyát, nyilat, bárdot és dárdát mártottak a serlegbe; miközben ezt tették, sok szóval fogadkoztak, azután bort ittak. A szövetségek szilárdak voltak, és nem könnyen bomlottak föl, hacsak nem vereség miatt. Ugyanilyen szokást tartottak a magyarok is, amikor még pogányok voltak, amint Béla király névtelen jegyzője megemlékezik róla (5. fejezet, 14. oldal vége): „A fent említett férfiak Álmos vezérért pogány módra saját vérüket egy edénybe csorgatták és esküjüket ezáltal szentesítették. És noha pogányok voltak, mégis azt a hitet, amelyet akkor egymás közt esküjükre tettek, halálukig megtartották úgy, amint itt következik". Hasonlóképpen ír a 10. fejezetben a 24. oldalon, ahol ez található: „Amit szóval mondottak (tudniillik a kunok hét vezére, akik alávetették magukat a magyaroknak) Almos vezérnek, azt pogány módra esküvel is megerősítették és Almos vezér és főemberei is ugyanilyen módon esküvel kötelezték el magukat." K. A. Közöletlen VIII-6. g t )://j Ili , ~§ÍjUXtl Vyf rati ónt../ ß/unncftu/n VIII-5. VIII-6. Zsigmond király halotti koronájának, országalmájának és Sárkány-rendi jelvényének rajza 1775 A lapon - felirata szerint - a Nagyváradon 1775-ben talált insignéket örökítették meg: az országalmát, a liliomos korona egyetlen elemét és egy Sárkány-rendi jelvényt. A kettős keresztes országalma csupán körvonalrajz, amelyhez vonalzót és körzőt használtak. A koronaelem szabadkézi vonalrajzát szürkével modellálták; az ékköveket színezték: a pánt és a liliom szélső kövei vörösek, a liliom középső, mandula alakú köve kékeszöld, a liliom csúcsán lévő elem halványlila (?). A koronaelemnek alig jelzett vetett árnyéka is van. A sárkány - amelynek megrajzolásához ugyancsak használtak körzőt szintén finoman árnyékolt, felületét pontok és félköríves vonalkák élénkítik. A már korábban is ismert rajzot legutóbb Kovács Éva elemezte részletesen, és ismerte fel rajta Zsigmond halotti ékszereit. Miscellaneában maradván fenn, kísérőlevél nélkül, készülésének pontos okát nem ismerjük. A feliratok arra vallanak, hogy a rajz önmagában is értelmezhető volt. M. Á. Budapest 1987, II, 92-93. (KOVÁCS ÉVA) Papír, lavírozott tusrajz, halvány vörös, lila (?) és kékeszöld akvarell, kifakult barna tinta; 329 x 272 mm Budapest, Magyar Országos Levéltár, P 72. Csáky család kassai levéltára, fasc. 647-648. Vegyes iratok és képek, fol. 56.
