Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei

Jtyti „ >icr* unt _ 0.^1 'i/Fyt-Aà jist^fXc ^WAÁÁ S"' Ci(if &VC. r dt ,0 0 ou/a. Skutt /tcrv-it/n tx VítiÁ h'e fam/ 3ÉS —— 1 1 ál 0% í*5 §5'. ­> ír ' • V, í*5 •>' 1 1 Ar <„>>! Once ^AJa^Ä^^a«^^«« ^Vtiwy^ e '"/»/° poc^Uy icUctanj, /trv^Lhóu/,aut at/co-i- n/í'tiC/*iíi ^jV "V tg y^» a-tS'tn,,/. *tSÍA J[%6a.H/, % t/ tr eAi «. Vr 6^* . 1/aëxaAtçr 7° //VuiilW^ /<>,-<, fcT^tfLta/. $ul tomf/uiy Ccù/trjZatMnA/À^* d /0a.i i/ct:. ou try XaJ ejttn/ , cet/, 'ct'/ u / 4*0tt*/aÍat- ù/ti'/ii/û'/ VIII-5. /y'7f \\\\\ /;//// M \\Wv\ / VIII-5. magyarok életét és eszközeit, valamint Magyarország tartományainak címereit ábrázolják. Mindegyik táblához részletes magyarázat is tartozik, ahol Kácsor megneve­zi és idézi forrásait, köztül Strabónt, Priskos rétort, Anonymust, Bonfinit, Oláh Miklóst és másokat. Kácsor rajzai valószínűleg részben nyomtatott előképek alapján készülhettek, de pontos eredetük még nem tisztázott. A magyar őstörténet iránti érdeklődésével Kácsor Keresztély nem volt egyedül az akkori magyar piaris­ták között. Fiala Jakab például, aki 1726-ban Kácsort is tanította a pesti, majd 1727-ben a szegedi gimnázium­ban, nemcsak a diákoknak magyarázott lelkesen a ma­gyar nemzet őseinek hősi tetteiről, hanem ugyanekkor, 1727/1728-ban Szeged szkíta-hun múltjáról eposzt is írt. Egy másik kortárs piarista, Dezericzky Ince 1748 és 1760 között ötkötetes történeti munkát adott közre a magya­rok eredetéről és őseiről - ebben jelent meg többek kö­zött először Julianus barát jelentése is. Novíciusmester­ként Kácsor maga is tartott előadásokat a novíciusok számára a magyar nép eredettörténetéről. Fönnmaradt 1765/1766-ból egy terjedelmes kézirata (Sciagraphia, seu de ortu et progressus Hungarorum commentaria), amelyben kifejezetten a piarista szerzetesnövendékek számára írta meg a magyarok történetét a honfoglalásig. Az itt kiál­lított kéziratának is föltehetően az lehetett a célja, hogy tanítványai számára próbálja meg a múltat képileg is megjeleníteni. A fiatal piaristák általában fogékonyak is voltak Kácsor tanítására, mint az például Bolla Márton vagy Simonchich Ince későbbi munkásságából látszik. Ugyanebből a piarista közegből indult el továbbá Du­gonics András pályája is, aki 1773-ban éppen a Privi­gyével szomszédos Nyitrán tanított, tehát Kácsor Keresz­tély kommentált rajzai akár az Etelka és Dugonics többi ősmagyar regényének előéletében is szerepet játszhat­tak. (FRIEDREICH ENDRE: Kácsor Keresztély élete. Budapest 1909; TECLÁSY IMRE: A hungarus-tudat kifejlődése Fiala Ja­kab „Szegedis" című epüllionjában. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978-1979, 195-204; SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Szeged szittya születése. (1985) In: uő.: Hunok és jezsuiták, Feje­zetek a magyarországi latin hősepika történetéből. Bu­dapest 1993, 107-109; MÉSZÁROS GÁBOR: Kácsor Keresztély és a történelem tanítása. A Budapesti Piarista Gimnázium Évkönyve 1995-1996, 15-20.) A IX. ábra fölirata és magyarázata (eredeti szöveg és latin fordí­tás) Tabula VII, Figura IX. Grandis calix, quo Hunni in percutiendis foederibus utuntur. Foedere cum quibuscunqui ineunt Hunni hoc plane modo. Infuso in grandem calicem fictilem vino commiscent eorum sanguinem, qui foedus feriunt, percutientes cultello, aut incidentes gladio aliquantulum corporis; deinde in calice tungunt gladium, acinacem, sagittas, securim, jaculum: haec ubi fecerunt, sese multis verbis devovent, postea vinum epotant. Foederis sunt tenaces, nec facile, nisi irritati, rumpunt. Eundem modum Hungari cum adhuc Pagani essent, servaverunt uti Anonymus Belae regis nótárius cap. 5. circa finem pag. 14. meminit: tunc inquit, supradicti viri pro Almo duce more paganismo fusis propriis sanguinibus in unum vas, ratum fecerunt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents