Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei
AZ ARCHEOLÓGIAI ÉRDEKLŐDÉS KEZDETEI A történelemmel való foglalkozás úgy, abban az értelemben, ahogyan ma a tudományos kutatást értjük, alighanem Magyarországon is - miként mindenütt Európában - a humanizmussal vette kezdetét. Messze volt ez még persze a 19. század szigorú szaktudományosságától. Az új típusú műveltség kiötlői és közvetítői, maguk a humanisták az ókor emlékei, elsősorban az ókor írásos hagyatéka felé fordultak kitüntető, kritikus érdeklődéssel - a 16. század első harmadára nagyjából minden fönnmaradt antik szöveget kiadtak, kommentáltak és lefordítottak -, s ezzel szoros összefüggésben az ókor feliratos emlékei iránt is érdeklődtek. Magyarországon az itáliai humanisták voltak az első antik feliratgyűjtők (például az Aragóniái lánossal érkezett Felice Feliciano), akiket hamarosan magyar humanisták is követtek; közülük a leghíresebb Megyericsei lános volt, aki az országban sok helyen írt le kőbe vésett szövegeket, és erdélyi lévén - őt tartjuk a dáciai epigráfia megalapozójának. A feliratok mellett az antik pénzek gyűjtése és rendszerezése is egyre jelentősebb tevékenységgé vált; az így szerzett ismereteket azután a történeti munkák írása során is felhasználták. Antonio Bonfini például római kőfaragványok feliratait és pénzek ábrázolásait is hasznosította a Magyar történelem tizedei megírásakor. A 16. században mindez egyre inkább rendszeres foglalatossággá lett, s talán nem túlzás azt állítani, hogy a klasszikus filológiából nőtt ki az összes humán tudomány. Magyarországon ez a hagyomány aligha volt folyamatos; a 17. században meginduló nagy történeti forráskutatások a jezsuiták nevéhez fűződtek, s legjelentősebb szereplői között a következő században is ott voltak a jezsuiták. Az írásos forrásokon túl a művészettörténetet főleg a múlt tárgyi hagyatékának régi képei érdeklik. A kérdés egyfelől tehát az, hogy mikor kezdenek a tudósok képi - nem csupán írott - forrásokat gyűjteni; s másfelől még inkább - az, hogy mikortól mellékelnek rajzokat is feljegyzéseik mellé. Az adatok itt is koraiak: tudjuk például, hogy Szamosközy István iratai között volt egy ma lappangó - rajz János Zsigmond erdélyi fejedelem híres, a budai királyi kincstárból származó arany keresztjéről. A 18. századtól kezdve több rajz és metszet is maradt fenn régi épületekről, sírkövekről, pecsétekről, majd a 19. században egész gyűjtemények jöttek létre, sokszor magukba foglalva az előző tudós nemzedékek rajzait is. Ilyen például a Rómer Flóris hagyatékában fennmaradt több kötegnyi vázlat, amely a fényképezés megindulásáig fontos tudományos segédeszköznek bizonyult, ma pedig felbecsülhetetlen értékű forrás. Kiállításunkon természetesen e - ma még javarészt feltáratlan és rendszerezetlen - grafikai hagyatékból csupán néhány kiragadott példa szerepel. Bél Mátyás hatalmas anyaggyűjtéséhez több mű is kapcsolódik: az egyik a diósgyőri várról készült rajz és magyarázat 1719-ből, amely az első ma ismert távlati ábrázolás a később nemzeti jelképpé vált várról. Ugyancsak Bél hagyatékában maradt fenn a Vas vármegyét feldolgozó kézirat másolatában - néhány savariai római kőfaragvány vázlata. A Bél Mátyás előszavával, Johann Georg Schwandtner által kiadott híres, sokat idézett történeti forráskiadványunk, a Bécsben 1746-ban megjelent Scriptores rerum Hungaricarum tartalmazza - a Thuróczy-krónika szövegét kísérve - a Képes Krónika miniatúráinak jó részét, rézmetszetben. Szintén 18. századi Rajcsányi Ádám mindeddig kevéssé ismert, tollrajzokból, akvarellekből álló heraldikai gyűjteménye, amelynek néhány lapját - síremlékeket, pecséteket - mutatjuk be, s amely csupán a minap bukkant elő a feledés homályából. A 18. század végétől megjelenő tudományos műveket rézmetszetű illusztrációk kísérik; Schönvisner István Savaria római köveit éppúgy közzétette, mint a győri székesegyház pillérén látható barokk Szent István-ábrázolást, körülötte keretként egy késő középkori díszkódex kötéstáblájának vereteivel. A korai 19. századi tudós írók - Mednyánszky Alajos, Gyurikovics György hagyatékából szerepel még néhány rajz és metszet a kiállításon, részben középkori, részben ókori alkotásokról. Amellett, hogy a középkor emlékeivel is elkezdtek foglalkozni a 18. század végén, továbbra sem csökkent az érdeklődés a hazai antik emlékek iránt.
