Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete - BUZÁSI ENIKŐ: A győri székesegyház Szent István-oltárképe

kai díszített főoltár megépítése, valamint az egyéb kapcsolódó díszítő munkák mellett képek megfestését is vállalta, többek között a 17 láb magas és 10 láb széles főoltárképét is.

16 Művét az ekkor készült többi oltárképpel és festménnyel együtt a rend feloszlatásakor készült leltár sorolja fel, melynek alapján a képek a somlóvásárhelyi plébániatemplom mai berendezésével azonosíthatók.

17 Nem a régi főoltárkép megújításáról volt tehát szó, hanem egy új megfestéséről, ugyancsak Szent István vértanú megkövezésének jelenetével. Schramm 1763. augusztusi megbízása egyértelművé teszi, hogy a teljes egészében új főoltár megépítésére a földrengés okozta károk miatt került sor. Mindemellett a ferences protokollum egyhelyütt megemlíti, hogy a szentélyben már azt megelőzően, májusban is folyt építkezés, s ez a főoltárt is érintette.

18 Okát és célját nem ismerjük, mindenesetre ebből az adatból magyarázatot kaphatunk arra, miképp maradhatott épen a munkálatok miatt feltehetően eltávolított főoltárkép az erősen megrongálódott szentélyben. Block Szent István-főoltárképének további sorsát azonban vélhetően nemcsak ezek a körülmények befolyásolták, hanem a belvárosi plébániát érintő hatáskörök gyakorlójának személyében bekövetkezett változás is. A középkori Szent István-plébánia funkcióit és jogkörét a plébániatemplom 16. század közepi pusztulását (majd utóbb a ferencesek 17. század eleji beköltözését) követően a székesegyházban működő belvárosi plébánia töltötte be, amely egészen 1743-ig a káptalanhoz tartozott. Ekkor - összefüggésben azzal, hogy Mária Terézia szabad királyi városi rangra emelte Győrt -, a káptalan lemondott kegyúri jogáról a város javára - többek között a belvárosi plébániát illetően. A város ettől kezdve védőszentje oltárát, a székesegyház déli hajójában álló Szent István vértanú-oltárt a középkori Szent István-templom plébániájának jogutódjaként használta.

19 Létezett tehát egy eszmei folytonosság a város középkori plébániatemploma és a székesegyház déli mellékhajójának oltára közt olymódon, hogy annak - jóllehet nem tényleges jogutódlás folytán - a ferencesek is részesei voltak. A ferences templom ugyanis a 17. század elejétől a középkori plébániatemplom falai közt, később pedig helyén, titulusát tekintve azonban mindvégig annak örökében működött. Ez a köztudatban bizonyára számon tartott körülmény