Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete - BUZÁSI ENIKŐ: A győri székesegyház Szent István-oltárképe

BUZÁSI ENIKŐ A GYŐRI SZÉKESEGYHÁZ SZENT ISTVÁN-OLTÁRKÉPE A lübecki származású Benjamin Block rövid magyarországi működéséről kortársi beszámoló áll rendelkezésre, Joachim Sandrart 1675-ben kiadott Teutsche Académie című munkájának meglehetősen részletes életrajza.

1 Innen tudjuk, hogy a festő 1659 előtt három évig gróf Nádasdy Ferenc országbíró szolgálatában állt, s mindeddig ez az egyetlen forrásunk itt készült műveit illetően is. Ezeknek az éveknek a tevékenységét eddig néhány fennmaradt arcképe képviselte, melyeket pártfogója, valamint annak sógora, Esterházy Pál számára festett: Nádasdy Ferenc és Esterházy Anna Tulianna képmásai 1656-ból, Esterházy Pálé 1655-ből, újabb meghatározásként pedig Pál felesége, Esterházy Orsolya portréja 1659 elejéről.

2 Sandrart az életrajzban hat, ugyancsak Nádasdy megrendeléseként készült oltárképet is említ, melyeket az irodalom jobbára adatként tart számon. Nem tudunk semmit a lorettói szerviták számára festett öt oltárkép sorsáról, ezeket a templom 17. század végi átépítése során ugyanis újabbakra cserélték, és jó ideig elveszett műként kezelték a győri, Szent István protomártír megkövezését ábrázoló főoltárképet is.

3 Hogy ez utóbbi addig fel nem ismerve a győri székesegyház mellékoltárán végül is fennmaradt, arra egy rövid utalással Rózsa György hívta fel a figyelmet Nádasdy mecenatúrájáról szóló összefoglalásában.

4 Ha ez valóban így van, akkor a hazai 17. századi oltárképfestés ismert emlékeinek igencsak szűk köre - majdhogy egyedülálló példaként - egy jelentős festőnévhez köthető művel gyarapodott. A győri székesegyházban, amely Zichy Ferenc püspöksége idején, s a Hefele-tervek alapján megvalósított átalakítás során kapta mai berendezését, a Mária-kegyoltárt leszámítva az egyetlen 17. századi kép valóban a Szent István-kápolna oltárán lévő. Mindazonáltal attribúciós támpont híján a Sandrart-féle forrás nélkül aligha juthatnánk tovább a mesterkérdésben, azaz a mű és szerzője azonosításában. Blocknak ugyanis, aki elsősorban arcképfestő volt, csak egy Rubens-másolatként festett oltárképe ismert 1653-ból, egy Keresztlevétel a Lübeck közelében fekvő Wismar Szent Miklós-templomának főoltárán.

5 A valószínűleg szintén előkép alapján festett győri kép esetében mindenesetre ugyanúgy a Rubens-kör közeli hatására kell gondolnunk, jóllehet a láthatóan innen származó festői megoldások átvételének módjára Block addigi pályájának adataiból nem kapunk támpontot. Ezzel együtt Szent István nemes eszközökkel jellemzett, átszellemült figurája, a brutális, s egyébként festőileg is keményen fogalmazott jelenet egyetlen érzékeny megoldású szereplője, egyértelműen a flamand művészet hatósugarába tartozik. Mindamellett ha Block szerzőségét festői érvekkel is alá akarjuk támasztani, akkor egyetlen lehetőségünk marad: a győri képet összevetni meglévő műveivel, azaz portréival, ami az eltérő műfajokból eredő különbségek és korlátok okán csak részben lehet sikeres. Mindenesetre a bravúros festőiségű anyaghatás, amely Szent István diakónus mályvaszín hímzésű aranybrokát dalmatikáját jellemzi, Block pár évvel későbbi portréján, Esterházy Pál mellképén

6 is megjelenik, a festéstechnika kézjegyszerű egyezésében. A másik, talán különösnek ható érv Block szerzősége mellett a jelenet előterébe komponált kutya, egészalakos portréinak állandó, minden esetben megjelenő szereplője, amely amazokhoz hasonló festői megoldással és természetességgel van ábrázolva itt is. Adott tehát egyfelől a festőre és a megrendelőre vonatkozó életrajzi forrás, amely szerint Nádasdy Blockkal Szent István vértanú megkövezését ábrázoló oltárképet festtetett Győrbe, másfelől pedig a székesegyházbeli oltárok 17. századi adományozóinak névsora, ahol viszont az szerepel, hogy a Szent István-oltárt, amely mindig is a székesegyház déli hajójának mellékoltára volt, az 1656ban kinevezett Gorup Ferenc kanonok állíttatta.

7 Az ellentmondást a Sandrart-féle leírás is tetézi, minthogy egyértelműen főoltárról, „das grosse Haupt-Altarblat zu Rab"-ról beszél.

8 Márpedig a székesegyház főoltára a 17. században is Boldogasszony tiszteletére volt szentelve, s Matusek Endre győri nagyprépost adományából állították.

9 Ha tehát nem a székesegyházba, akkor hová készült az az oltár, amelyiknek Nádasdy Ferenc volt a mecénása? A városban egy főoltár volt Szent István titulussal, az egykori plébániatemplomé, amelyet 1592 és 1614 között a városi német katonák használtak, de amelyet 1614-ben Johann Prainer győri főkapitány közbenjárására a városba visszatért, és a katonaság lelki gondozásával foglalkozó ferencesek kaptak meg elpusztult (Szent Erzsébet tiszteletére szentelt) középkori templomuk helyett.

10 Pár évtized múlva, 1654-ben leég a templom, valamint az 1617-re megépült kolostor. 1655-ben elhelyezik az új templom alapkövét, építése 1659-re fejeződik be.

11 A ferences templom vélhetően hagyományőrzés okán ekkor ismét a középkori plébániatemplom titulusát kapja: Lynchei Valter pápai főesperes, klonferti püspök és győri segédpüspök 1659. november 23-ikán a város védőszentjének, Szent István vértanúnak a tiszteletére szenteli fel.

12 A templom és a kolostor újjáépítése adakozásból történt, ennek részleteit, a támogatók nevét és az adományokat a ferencesek győri konventjének protokolluma őrizte meg. Köztük található Nádasdy Ferenc országbíró - „magnus Patrónus Religionis" - neve is, aki 1000 forintot adományozott a főoltár céljára, amelyet a bejegyzés szerint feleségével együtt teljes egészében ő készíttetett.

13 Minthogy az oltárképért az alábbiak szerint külön fizetett, ezt az összeget feltehetően az oltárépítményre szánta. Az előkerült adat alapján a Sandrart által említett megbízást - figyelembe véve, hogy egyezik a titulus, és a templom újjáépítése is Block itteni működésének idejére esik -, egyértelműen a ferences templom főoltárképére vonatkoztathatjuk. Az életrajzból megtud-