Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete - VÉGH JÁNOS: Apostolszobrok a lőcsei főoltár oromzatában

3. Spitz an der Donau, a Szent Móric-plébániatemplom nyugati karzata, 1500 körül, Krisztus és az apostolok szobrai a 15. század elejéről Lőcséhez hasonlóan a templomi elhelyezés segítette, de karzat mellvédjén, némileg elszigetelt helyzetben nem merült fel a későbbi stílusú oltárhoz illeszkedés problémája. A lőcseiek által követett eljárásnak van még egy analógiája, immár nem plébániatemplomban, hanem rangos kolostorban, tudós papok lakóhelyén. Ez az alsó-rajnai Xanten egykori ágostonos prépostságában, a St. Viktorban 1529-1534 között - tehát a szárnyasoltár-művészet legkésőbbi fázisában, már a reformáció viharos terjedésének éveiben - felállított főoltára, többek között két kölni mester, id. Bartholomäus Bruyn festő és Wilhelm van Roermond asztalos, továbbá a kalkari Henrick van Holt szobrász munkája.

13 A legkésőbbi szárnyasoltárokra jellemzően itt a modern, olasz művészet egyes formáinak megjelenését látjuk, Bruyn nagy léptékű figurákat mutató szárnyképei pedig az északi reneszánsz, sőt a németalföldies korai manierizmus jellegzetes képviselői. Ugyanakkor megtalálhatók a legkorábbi szárnyasoltárokra emlékeztető nyitott rekeszek is, amelyek szabad bepillantást engednek a bennük elhelyezett ereklyékre. A retabulum közepére, leghangsúlyosabb pontjára magának a névadó szentnek az ereklyetartója került, még a reneszánsz díszítés is ennek a formáját visszhangozza. Közvetlenül Szent Viktor földi maradványai alá, tehát ugyancsak fontos helyre még beleillesztettek valami régi darabot, a prépostság egyik büszkeségét, az Ottókori „ tabula aureá"-t, egy nagyméretű, a mandorlában ülő Krisztus és körülötte evangélisták, próféták domborműveivel díszített aranylapot, amely egykor antependiumként szolgált. Ez 1795-ig díszítette az oltárt, akkor egy ikonszerű Madonna-képet és két püspök mellképét tették a helyére, ezek Jan Gossaert stílusára vezethetők vissza. Az 1530-as évek állapotát már csak egykorú ábrázolások őrzik, de a festmények révén még mindig gyönyörködhetünk egy későbbi kor historizáló hajlandóságában, persze az 1790-es évek embere sokkal világosabb történeti műveltséggel rendelkezett. Az „arany tábla" a templom 1128-as újraszentelésekor lett antependiumból, azaz oltárelőlapból retabulummá, az oltár asztalára állított díszítő elemmé. Már ekkor mellszobrok kerültek mellé, és a főnézet eltakarását lehetővé tevő szárnyakat is szereltek rá. Alapjában véve ezek maradtak az 1311-ben felállított, nyilván már gótikus oltár meghatározó elemei, amelyet a továbbiakban a 15. század folyamán ismételten kibővítettek, ennek ellenére a templom 1519-ben befejezett átépítése után túlságosan kisszerűnek érezhették. Az akkor felszentelt új szentélybe - amelyet méltóvá akartak tenni ahhoz a jelentőséghez, amelyet a xanteni kolostor a klevei herceg-