Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete
Hamis tárgyak VII-22. Női fejes akvamanile 1800 körül Sárgaréz, öntött, cizellált; magassága 28,2 cm Ismeretlen lelőhelyről, Jankovich Miklós második gyűjteményéből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 5.1852.51 Az akvamanile egy női büsztöt ábrázol a vállrész kialakítása nélkül, de két kézfejével együtt, fején egy kis kocka alakú építmény négy sarkán négy figura ül, a tetején pedig egy ötödik alak trónol. A buszt érdes felületű alsó része ruházatra utal, amelyet alul-felül keskeny rovátkolt szegély határol el, elöl középütt egy nyaklánc csüngőjének is felfogható négyszögletes, kereszt alakban négy részre osztott csat vagy gomb díszíti, közepén félgömbbel. A két kézfej egy-egy sávot és alulról hozzákapcsolódó indát tart, kinyújtott hüvelykujjal és kisujjal, a kézfej az alsó szegélyt is eltakarja. A két kézből induló két sáv, alján (illetve később a helyzetből adódóan a tetején) az indával elválik a büszttől, és egyesülve hátul fogantyúvá válik, majd a tarkó fölött újból szétterülve kapcsolódik a fejhez, az indával ellenkező oldalon szegélydísszel. A két szimmetrikus inda, amely hossz- és harántirányban többszörösen rovátkolt, több összekötő elem ellenére megtartja különállását. Az indákat kacsok díszítik, végükön páfrányszerű szimmetrikus palmettákkal. Egy pár kacs még az alapon hátulra hajlik, egy következő pár már a fültől válik el és tér vissza az alaphoz. Az indák az őket hordozó sáv fejhez való csatlakozása után kettős kígyózó elemben folytatódnak, majd kettéválva az építmény két oldalát körbefonják úgy, hogy közben kacsokkal a fej két oldalsó felső részét is díszítik. Az arc erőteljes vonású, széles szája méltóságteljes, nyugodt kifejezést kölcsönöz neki. A díszes bizánci, lunula alakú fülbevalóval díszített fülek felül elállnak, hogy helyet adjanak a mögöttük lévő, elöl kereszt alakba font hajfonatnak, amely késő antik mintaképeket követ. A hajat a homlokon egy dupla rézsűs rovátkákkal díszített sáv határolja egészen a fülig, mely esetleg hajhálóra utal, anélkül azonban, hogy a hajon bármiféle folytatása lenne. A kis figurák a fejtetőn lévő építmény körül párhuzamos redőkkel gazdagon borított tunikában ülnek, két alsónak, valamint a felső figurának alul az alsóruhája is kilátszik. A kézben tartott attribútumok alapján a négy oldalsó alak a négy kardinális erényt hivatott megjeleníteni, a mérleg az Igazságosságot (Iustitia), a kígyó az Okosságot (Prudentia), a kard az Erőt (Fortitudo), a gömbszerű edény pedig - Kádár Zoltán megállapítása szerint a Mértékletességet (Temperantia). Az oldalsó ülő alakokat körbefogják az indák végei, míg baljukkal egy-egy (írás)szalagot fognak. A felső alak egy könyvet tart az ölében, a Bölcsesség (Sophia) attribútumát, míg jobbjával egy hengeres tárgyat emel, mely a vállára támaszVII-22. kodik, és derékszögben megtörve, a háton két rövid, keskeny, rézsűs elemben végződik, a végén kis gömbökkel. Erre az elemre, mely legvalószínűbben egy kétszíj as korbácsot jelenít meg, még nem találtak kielégítő magyarázatot. Az öntéshez szükséges hosszúkás téglalap alakú pálcanyomok, illetve az alsó-felső be- és kiöntőnyílás lecsiszolt maradványai jól láthatóak az akvamanilén. A női fejes akvamanile több anomáliája magyarázható a különböző minták követésével: feltehetően az aacheni Bacchus-fejes akvamanilének, a cappenbergi Barbarossa-fejnek és a fischbecki ereklyetartó fejnek a hatásával, amelyhez hozzájárultak a műfajban ritkább női fej ábrázolási problémái is. A sok vita ellenére máig nincs eldöntve, hogy valóban utánérzés lenne-e. A fej hatása jelentős, megihletett egy 19. századi, feltehetőleg pesti hamisítót is. Ennek magántulajdonból ismert akvamaniléje azonban - színvonalát tekintve - nagyon elmarad a Nemzeti Múzeum darabja karakteres női arcának megformálásától. A tárgyat fankovich második gyűjteménye maradékaként 161 egyéb műtárggyal együtt (többnyire érmek, pecsétek, fegyverek) vásárolták meg 2000 forintért, feltehetőleg ez volt a több árverés során már jelentősen megcsappant hagyatékból kiválogatott állomány legjelentősebbnek ítélt tárgya. K. Et. FALKE, OTTO VON-MEYER, ERICH: Romanische Leuchter und Gefässe, Giessgefässe der Gotik. Berlin 1935 (Bronzegeräte des Mittelalters,
