Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete

Tizenhatodik századbeli magyar történetírók. Kiad. TOLDY FERENC. Pest 1854, 536; BÁLINT SÁNDOR: A Szeged-Alsóvárosi templom. Budapest 1966, 43-44; BÁLINT SÁNDOR: Szeged reneszánsz kori műveltsége. Budapest 1975 (Humanizmus és reformáció, 5), 141. VII-5. Mente Selyemszövete Itália, 16. század eleje Aranyozott ezüst skófiummal lanszírozott brokatel, egykor lazacszínű, mára barnásra fakult. Aranyozott ezüstfonalból szövött gomboláspánttal és gombokkal záródik; hossza 95 cm Az egykori Esterházy-gyűjteményből származik Budapest, Iparművészeti Múzeum, Textilosztály, ltsz.: 52.2682 Válltól lefelé trapézosan bővül, válla egyenes szabású, elöl a vállvarrásban a kar kibújtatására szolgáló nyílást hagytak. Jobb eleje ferdén szabott. Ujja az öltözék aljáig érő „sípujj". Háta lefelé keskenyedő, az elejénél hoszszabb; hasonló megoldást a sárospataki leletegyüttes dolmányainál látunk (V. EMBER 1968; MNM, Újkori Osztály, ltsz.: 71.10.1, 71.10.3). A Topkapi Saray Múzeum gyűjteményének kaftánjai között többször találkozunk hasonló módon hosszabbra szabott háttal, de az ábrázolásban mint a magyar viselet sajátját mutatja be az illusztrátor Nakkas Oszmán, aki Ahmed Feridun pasa A szigetvári hadjárat örömteli titkainak krónikája címmel 15681569-ben készült kéziratának egyik illusztrációján Erdély fejedelmének követségét ábrázolja hasonló öltözékben (Nagy Szulejmán szultán és kora. [1994. szeptember 7. 1995. január 8, Magyar Nemzeti MúzeLim, Budapest] Szerk. GERELYES IBOLYA. Budapest 1994, 38. sz). A selyemszövet felületén sakktábla és trapéz „a bison" mintázatú fonatok csúcsovális rendszert alkotva kapcsolódnak egybe. (Az „opera a bison" kifejezés az itáliai kereskedők lengyelországi árunyilvántartásai szerint a „bissone" - csónak - elnevezésből származik. A 17. század első feléből származó jegyzékeket és levelezéseket a krakkói levéltár őrzi; vö. TASZYCKA, MARIA: Wtoskie jedwabne tkaniny odziezowe w Polsce w pierwszej potowie XVII. wieku. Wroclaw-Warszawa-Kraków-Gdansk 1971, 79.) A fonatokat soronként váltakozva leveles korona és leveles ornamentika fonja körül. A csúcsovális mezőkben is kétféle mustra váltakozik, gerezdes vázából kinövő gránátalmák csokra, alatta csiszolt köves gyűrű egy akantuszlevelektől övezett gránátalmát fog közre. A gyűrű a Medici-család emblémája volt, majd a selyemszövetek dekoratív, jól komponálható elemévé vált a 16. század elején. Hasonló selyemszövetet őriz a berlini Staatliche Museen gyűjteménye (BUNT, G.: Florentine Fabrics. London 1962, 27). A firenzei Museo del Tessuto saját hasonló selyemszövetét a 16. század elejére datálja (FANELLI, BONITO: II museo del tessuto a Prato. Firenze 1975, No. 34). I. Gusztávnak, Svédország királyának második felesége, Margareta Leijonhufvud (1514-1551) egy Johann Baptista van Uther által 1530 körül festett portrén hasonló selyemszövetből készült díszöltözetben jelenik meg. VII-5. A mentét az 1876-ban az árvízkárosultak javára megrendezett kiállításon mutatták be először. A kiállításról megjelent ismertetőben Ipolyi Arnold kételkedik először „Alakjára és elfakult vörös damasztselyem kelméjére, valamint zsinórzatára nézve, mindenesetre csakis II. Mátyásnak volna talán tulajdonítható, ha t.i. a jelzés általában bír történelmi alappal" (IPOLYI 1876, 492). A 20. századi kutatók többsége megegyezett abban, hogy a mente szövete az analógiákhoz hasonlóan a 16. század elején készülhetett. Feltehetően Esterházy Pál azon szándékkal kötötte a ruhadarabot I. Mátyáshoz - akárcsak ötvöstárgyak esetében több ízben -, hogy hercegi kincstárát veretesebbé tegye. A legkorábbi írásos említése a forrásokban az 1685ben keltezett inventáriumban olvasható: „Az kik között van egy Feiér / aranyos galléros mente, ki Mátyás ki / rályé volt : az másik penigh az ki azis / Feiér materiábul vagyon szegény Dragula / Vaidáé az ki Oláh Érseknek apia volt, / kitis pro raritate tartok, azoknak / az Nagy embereknek emlékezetne" (Solenne et originale Testamentum Principis Pauli Esterházy Regni Hungáriáé Palatini Anno 1685 conditum et propria ejusdem manu scriptum. MOL, P 108. Repositorium 4. Fase. G. Nr. 58. ennek egykorú variánsát [P 108. Reposit. 8. Fase. C. Nr. 48] közli KATONA 1983-1984). Az 1696-ban kelt jegyzék szűkszavú leírását egyetlen évszámmal egészítette ki: „Vestis Matthiae Corvini Regis Hungáriáé 1465" (Inventarium Thesauri Celslissimil Slacri] R[omanï] Ilmperii] Plrincipis] Pauli Esterhas R[egni] Hungarliae] Palatini in Arce sua Frakno existentis. Anno 1696. MOL, P 108. Reposit. 8. Fasc.