Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
TANULMÁNYOK - MIKÓ ÁRPÁD: Imago historiae
A miniatúra, felirat nélkül mindenesetre csak a Mátyás-ikonográfia ismerője számára azonosítható egyértelműen, mindenki más auktorportrénak gondolná, s a koszorú sem mond ennek ellent. Érthetetlen az is, hogy a király miért éppen ebbe a szerényen díszített, kiadói miniálású kódexbe festette volna bele reprezentatív arcképét, öt - jól láthatóan kivakart - sor helyére. A corvinákból elég sok miniatúra-portréját ismerjük az uralkodónak, azok mindig reprezentatív kontextusba illeszkednek. A miniatúra festésmodora - ebben, úgy gondolom, Balogh Jolán biztosan tévedett - nem vall a quattrocentóra; a brokát mustrái lazán, pasztózusan festettek; ami a köpenyt illeti, a festő keze inkább a rollwerkre állt rá, mintsem a késő gótikus gránátalmamustrára; a prémgallér puha ecsetvonásokkal festett, akárcsak a haj; a lombkoszorú pedig teljesen festői karakterű, szinte impresszionisztikus ecsetjárás nyomait őrzi. A levelek között hiába keressük a metszeten jól látható virágokat: itt minden zöld, legfeljebb a csúcsfények virítanak. A képecske egészen biztosan 16. századi mű, s aki idefestette, az azért tette ezt, mert tudta, hogy a kódex Mátyás könyvtárához tartozott. Csak ebben a - tágan értelmezett - szövegkörnyezetben jeleníthette meg a kép kommentár nélkül - Mátyás királyt. A kódex 1557-ben került vissza Konstantinápolyból. Verancsics Antal szerezte ott 1553 és 1557 között, kényszerűen hosszúra nyúlt követsége idején. 22 A kötet első pergamenlapjának tetején olvasható az erre vonatkozó bejegyzés: „Ex Bibliotheca Regis Mathie / Dono R(everendissi)mj Episcopi Quinqueeclesie(n)sis / D(omini) Antonij Verantij Amici Honor(andissi)mj / Constantinopoli". Valószínűnek tartom, hogy az új tulajdonos volt az, aki belefestette a Mátyás-portrét a kódexbe. A miniatúra festői stílusa leginkább erre az időszakra, a 16. század második harmadára vall. Felirata azért nem készült, mert a tulajdonos pontosan tudta, ki van a képen; az ábrázoltat a lap rectójának dedikációja azonosította. Nem tudjuk, hogy a comói Musaeum Jovianum Mátyás-portréja hogyan s mikor került Paolo Giovióhoz, a híres történetíróhoz. Azt, hogy a képet Andrea Mantegna festette volna, ugyancsak Giovio írásából tudjuk. 23 Könnyen lehetséges, hogy a Musaeum Jovianum Mátyás-képmása sem volt már azonos azzal, amelyet a magyar királyról festett olasz mester, s csak egyike volt azoknak a másolatoknak, amelyek a 16. században nagy számban készültek. Giovio - aki egyébként a túl hegyes tollú humanisták jól ismert típusához tartozott - esetleg csupán saját képét feldicsérendő tulajdonította azt a nagy mantovai mesternek. Az 1575-ben megjelent Tobias Stimmer-fametszet, amelynek a Horatius-corvina miniatúrája fő vonalaiban megfelel, minta nélküli ruhában ábrázolja a királyt, ami éles ellentétében áll a miniatúra brokát köntösével. Verancsics jól ismerte Gioviót; egyik történeti művét - amelynek magyar vonatkozásai is voltak - lefordította olaszról latinra. Ismernie kellett Giovio múzeumát is. 24 Az 1490 előtti időből egyébként meglehetősen sok miniatúraportré maradt Mátyásról. Valamennyi a Corvina-könyvtár kódexeibe készült. Összesen tizenhárom kódexben látható ma a király képe, ezek közül a római Bibliotheca Vaticana Ross. 1164. jelzetű Misszáléját 1469ben festették ki Bécsben, Thomas de Hungária ferences szerzetes számára, és teljesen kiesik az all'antica műpártolás korszakából. 25 A maradék tizenkettő közös jellemzője, hogy valamennyi Itáliában készült, az 1480-as évek második felében, többségük alig valamivel 1490 előtt. 26 Vannak közöttük festett érmek - körirattal vagy anélkül - és olyan színes medalion-portrék, amelyek ugyanarra az előképre mennek vissza. Ezeken a király jobbra tekint, homlokára babérkoszorú illeszkedik, vállát antik lepel borítja. Legalábbis sokszor van így; a típusnak ismertek változatai is. Három közülük igazi éremutánzat, körirattal: a brüsszeli Misszále 27 , a wolfenbütteli Cortesius28 és a budapesti Philostratus-corvina; 29 kettő csupán fémutánzat, írás nélkül (Budapest és Modena). A többi színes medalionkép (Wolfenbüttel, Priscianus-, Ficinus-; Bécs, Hieronymus-corvina), vagy egészalakos (Ransanus, Biblia, Didymus). A volterrai Marlianus címlapjának kvalitásos miniatúrája, Ambrogio de Prédis munkája (1488) a kör négyszögesítése: a kompozíció egyezik a Philostratus-, a Cortesius és a budapesti Hieronymus-corvina éremportréjával. 30 A miniatúrák egymáshoz igen közeli időben készültek, de nem egy helyen: a Marlianus Eszak-Itáliában, a Cortesius Nápolyban, a többi pedig Firenzében, Attavante-, Gherardo és Monte di Giovanni, illetve Boccardino il Vecchio műhelvében. 31 Ugyanezt a típust ismétli az erlangeni Biblia kámea-kötése is, amelyet viszont Budán készítettek, szintén ugyanebben az időben, az 1480-as évek második felében. Ez a festett-aranyozott bőrdomborítás érmet utánoz, mint általában a kámea-kötések. 32 Balogh lolán joggal feltételezte, hogy ezek között az időben összetartozó, térben azonban szóródó képek mögött egyetlen őstípus rejlik, s ezt az ún. „Marti fautori"-éremben vélte megtalálni. 33 Jóllehet az általa 1485-1490 közötti időszakra datált, legkorábbinak tartott bronzpéldány minden bizonnyal későbbi mű, azt továbbra is fenn lehet, sőt, nemcsak lehet, hanem kell is tartani, hogy ilyen éremportré 1490 előtt is létezett. A miniatúrák közös előképre mennek vissza, az erlangeni Biblia pedig a Bibliotheca Corvinának abban a (legutolsó) periódusában kapta kötését, amelyben a kötések és az ötvösművészet között különös módon szorossá vált a kapcsolat. Valószínűnek tartom, hogy az 1485 és 1487 között készült brüsszeli Misszále all'antica éremportréja - amely még nem a Marti fautori-érmet követi - a ma ismert sorban a legkorábbi, és az erlangeni Biblia kötéstáblája - a Philostratus-corvina miniatúrájával együtt - a legkésőbbi az éremutánzatok között. Azt, hogy Mátyásról soha életében nem készült érem, csak állítani lehet - azt sem túl ésszerű -, bizonyítani nem. 34 Egy dolog azonban közös ezekben az all'antica portrékban: felismerhető rajtuk az Alexandros-imitáció. Erre Meiler Péter mutatott rá, de észrevételének a hazai szakirodalomban nem volt sok visszhangja. 35 Pedig a képi párhuzam önként adódott; a brüsszeli Misszále fol. 8 Vján Mátyás miniatúraképe fölött ott van Alexandrosé (alatta pedig Néróé): a vállra omló haj, a magasba emelt,
