Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei
ANDREI PRIMI Edidum, five Conftitutiones. U T quïeunque Ungarns , feu peregrinus in. Ungària, depoíko Scythko, Geiïtiii, & Ethiiko fku, ad veram JESU Chrifti fidem iilicö non rediret, ac ßcram Legem à Divo Rege Stephano traditam non reciperet ; capite , & honts rnulftaretur, § I. Civitates, oppida, villa: ; Templa démoliDEI primùm , tum vindi£hm fuarh incurfurut» ièiret. % 6. Quicünque facris addi£lum^ aut etum prophanum hominem occidifTet peccatum more veteri expiaret : A) Omnes demum à caedibus, latrocinüs, ac cœteris injuriis & vi, abftinerent. h 7. Qui vero Conftitutionem hanc contcmne« VI-27. nik meg s kétoldalt rá vonatkozó jelképek vagy egy-egy uralkodása történetéből választott önálló jelenet kíséretében. Közülük az utóbbiak jelentősek a hazai történetábrázolások számára, mert jelzik azt az igényt, hogy egy adott korszakról szóló képi ábrázoláson ne csak az uralkodó személye, hanem uralkodásának s általa a magyar történelemnek legjelentősebb eseményei is megjelenjenek. A szélesebb nagyközönség számára itt tűnnek fel először olyan, a 19-20. században kedvelt témák, mint Hunyadi László lefejezése (V. László portréján), Dózsa György a tüzes trónon (II. Ulászló portréján), II. Lajos halála a Csele-patakban vagy Szent Gellért vértanúsága (I. András képmása mellett). A Corpus Jurist kiadó jezsuita Szegedy János (16991760) ismert kánonjogász volt, akinek magyar jogtörténeti munkáiról, tevékenységéről egy évszázad múltán is csak elismeréssel szól Pauler Tivadar és Szalay László (PAULER TIVADAR: Szegedy János jellemzése. Klny. A Magyar Academiai Értesítőből, 1856. 1-16; uo. ld. SZALAY LÁSZLÓ véleményét is). Amikor illusztrált Corpus Juriskiadását megjelentette, Szegedy a nagyszombati egyetem bölcsészeti dékánja volt, s később a bécsi Pázmáneum, a budai főiskolák, s végül a nagyszombati papi szeminárium igazgatója. Az illusztrált Corpus Juris királyábrázolásai ovális kartusba helyezett mellképformájukkal közvetlenebb hatásúak, modernebb megjelenési formájúak, mint a Mausoleum királyképmásai. Hatásuk már néhány év múlva lemérhető a gödöllői királypavilon képmásain (Id. VI-28), apró történeti jeleneteik, a királyfigura és a kis történeti jelenetek összekapcsolása pedig négy évtized múlva is hatottak Dorffmaister István II. András visszaállítja a kereszténységet témájú, 1793-ban festett mennyezetképére (Id. VI-32). G. G. RÓZSA 1973, 76-159; GALAVICS 1996; GALAVICS 1997-1998
