Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei

VI-1. Verancsics Antal képmása 1570 Martino Rota (1520 körül-1583) Rézmetszet, papír; 34,5 * 23,8 cm Jelezve jobbra lent: „MARTINUS ROTA, SIBENIC" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz. 4484 Az ovális portrét gazdag ornamentikájú architektonikus keret övezi, Mercurius és Minerva alakjaival. A talapza­tot Bécs és Konstantinápoly látképe díszíti, utalva az áb­rázolt érdemeire a törökellenes harcokban. Verancsics Antal esztergomi érsek a dalmáciai Sebenicóban szüle­tett, csakúgy, mint a grafika készítője, Martino Rota. A művész Velencében tanult, a Raffaello kompozícióit réz­be metsző Marcantonio Raimondi gyakorolt rá nagy ha­tást. Velencéből Rómán keresztül Bécsbe vitt az útja, aho­vá 1568-ban érkezett, s udvari művészként alkalmazták. Honfitársa, a császári udvar diplomatája, Verancsics Antal segítette e megtisztelő állás elnyerésében. Rota sokat másolta a nagy reneszánsz mesterek kompozíció­it, de városképeket és portrékat is készített. Ez utóbbiak sorába tartozik a Verancsics-portré. Az ábrázolt pálya­futása különösen érdekes: atyai nagybátyja, a II. Ulász­ló szolgálatában álló Statileo János püspök hívására jött VI-l. Magyarországra. Itáliai egyetemi tanulmányai után Zá­polya (Szapolyai) János szolgálatába állt, s királyi dip­lomata lett. Később I. Ferdinánd udvarába került, s két­szer is járt békeszerző követségben a portánál, második útjának eredménye lett a drinápolyi békekötés. Először pécsi, majd egri püspök lett, végül 1569-ben elnyerte a legmagasabb magyarországi egyházi méltóságot, az esz­tergomi érsekséget. Az arckép fölött a család címere lát­ható, az érsekség jelképeivel. Az irattekercsen hatsoros latin vers, a család címerére és a püspöki jelmondatra utaló tartalommal. B. B. CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA: Martino Rota magyar arcképei. Folia Archaeologica 7 (1955) 157-163; GALAVICS 1986,16-17. VI-2. A Forgandó Szerencse. Allegória a lepantói csatára 1572 Martino Rota (1520-1583) Rézmetszet, papír; 224 * 176 mm Gróf Apponyi Sándor könyvtárából Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: App. M. 427 A török háborúk jelentős eseményeit számos korabeli röplap és metszet örökítette meg. A Magyarországon kívüli események legjelentősebb színtere a 16. század­ban a Lepantói-öböl volt, ahol 1571-ben a spanyol Habs­burgok Don Juan de Austria vezetésével, szövetségben Velencével megsemmisítő győzelmet arattak a török ha­jóhad felett. A tengeri csata számos művészt megihle­tett. A sebenicói (ma Sibenik) származású Martino Rota Velencében, Firenzében, Rómában és Bécsben működött, rézmetsző, rajzoló és talán festő is volt, s az 1570-es évek­ben folyamatosan kapcsolatban állt Magyarországgal. 1572-ben Velencében készítette öt képből álló sorozatát a nevezetes tengeri csatáról. E sorozat negyedik darabja a Forgandó Szerencsét ábrázoló alkotás. A kép közép­pontjában a hatalmas kerék áll, melyet a Nagy Constan­tinus nyitott szarkofágjának peremén álló Idő szárnyas alakja forgat bal kézzel, jobbjában homokórával. A szarkofágon egy Démosthenéstől származó idézet olvas­ható, ezenkívül még számos más citátum klasszikus szerzőktől és a Bibliából. A szarkofág körül törökök és koronás keresztények holttestei hevernek. A kerék tete­jén a kibontott vitorlájú Fortuna áll, jobb oldalán felfelé menőben a kerék magasba emeli a keresztet tartó an­gyalt, mely a pápát jelképezi, és egy dózse-sapkás (Ve­lencét jelképező), valamint a Habsburgokat jelölő koro­nás vitézt. A kerék ellentétes oldalán egy török igyek­szik a forgást megállítani, s kezével a Fortuna lábát húz­za. Az ő lábát viszont kötéllel lefelé rángatja a kaszás Halál és a saját bűneit megjelenítő férfialak, kezében lángcsóvával. A kép jobb felső sarkában a trónoló Szent­háromság látható a 144. zsoltárból vett idézettel: „Min-

Next

/
Thumbnails
Contents