Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei
VI-1. Verancsics Antal képmása 1570 Martino Rota (1520 körül-1583) Rézmetszet, papír; 34,5 * 23,8 cm Jelezve jobbra lent: „MARTINUS ROTA, SIBENIC" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz. 4484 Az ovális portrét gazdag ornamentikájú architektonikus keret övezi, Mercurius és Minerva alakjaival. A talapzatot Bécs és Konstantinápoly látképe díszíti, utalva az ábrázolt érdemeire a törökellenes harcokban. Verancsics Antal esztergomi érsek a dalmáciai Sebenicóban született, csakúgy, mint a grafika készítője, Martino Rota. A művész Velencében tanult, a Raffaello kompozícióit rézbe metsző Marcantonio Raimondi gyakorolt rá nagy hatást. Velencéből Rómán keresztül Bécsbe vitt az útja, ahová 1568-ban érkezett, s udvari művészként alkalmazták. Honfitársa, a császári udvar diplomatája, Verancsics Antal segítette e megtisztelő állás elnyerésében. Rota sokat másolta a nagy reneszánsz mesterek kompozícióit, de városképeket és portrékat is készített. Ez utóbbiak sorába tartozik a Verancsics-portré. Az ábrázolt pályafutása különösen érdekes: atyai nagybátyja, a II. Ulászló szolgálatában álló Statileo János püspök hívására jött VI-l. Magyarországra. Itáliai egyetemi tanulmányai után Zápolya (Szapolyai) János szolgálatába állt, s királyi diplomata lett. Később I. Ferdinánd udvarába került, s kétszer is járt békeszerző követségben a portánál, második útjának eredménye lett a drinápolyi békekötés. Először pécsi, majd egri püspök lett, végül 1569-ben elnyerte a legmagasabb magyarországi egyházi méltóságot, az esztergomi érsekséget. Az arckép fölött a család címere látható, az érsekség jelképeivel. Az irattekercsen hatsoros latin vers, a család címerére és a püspöki jelmondatra utaló tartalommal. B. B. CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA: Martino Rota magyar arcképei. Folia Archaeologica 7 (1955) 157-163; GALAVICS 1986,16-17. VI-2. A Forgandó Szerencse. Allegória a lepantói csatára 1572 Martino Rota (1520-1583) Rézmetszet, papír; 224 * 176 mm Gróf Apponyi Sándor könyvtárából Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: App. M. 427 A török háborúk jelentős eseményeit számos korabeli röplap és metszet örökítette meg. A Magyarországon kívüli események legjelentősebb színtere a 16. században a Lepantói-öböl volt, ahol 1571-ben a spanyol Habsburgok Don Juan de Austria vezetésével, szövetségben Velencével megsemmisítő győzelmet arattak a török hajóhad felett. A tengeri csata számos művészt megihletett. A sebenicói (ma Sibenik) származású Martino Rota Velencében, Firenzében, Rómában és Bécsben működött, rézmetsző, rajzoló és talán festő is volt, s az 1570-es években folyamatosan kapcsolatban állt Magyarországgal. 1572-ben Velencében készítette öt képből álló sorozatát a nevezetes tengeri csatáról. E sorozat negyedik darabja a Forgandó Szerencsét ábrázoló alkotás. A kép középpontjában a hatalmas kerék áll, melyet a Nagy Constantinus nyitott szarkofágjának peremén álló Idő szárnyas alakja forgat bal kézzel, jobbjában homokórával. A szarkofágon egy Démosthenéstől származó idézet olvasható, ezenkívül még számos más citátum klasszikus szerzőktől és a Bibliából. A szarkofág körül törökök és koronás keresztények holttestei hevernek. A kerék tetején a kibontott vitorlájú Fortuna áll, jobb oldalán felfelé menőben a kerék magasba emeli a keresztet tartó angyalt, mely a pápát jelképezi, és egy dózse-sapkás (Velencét jelképező), valamint a Habsburgokat jelölő koronás vitézt. A kerék ellentétes oldalán egy török igyekszik a forgást megállítani, s kezével a Fortuna lábát húzza. Az ő lábát viszont kötéllel lefelé rángatja a kaszás Halál és a saját bűneit megjelenítő férfialak, kezében lángcsóvával. A kép jobb felső sarkában a trónoló Szentháromság látható a 144. zsoltárból vett idézettel: „Min-
