Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

V-36. kó, a rajz és az írott források segítségével értelmezhető. A kép középterében maga az esemény látható, balra a baldachinos trónuson ábrázolt (a freskón portrészerű) Mária Teréziával, aki átnyújtja a rend nagykeresztjét az előtte térdeplő Batthyány nádornak. Mögötte Esterházy Ferenc áll a ceremónia szövegével (a freskón olvasható: „Accipe Signum ordinis equitum S. Stephani"), jobb oldalon pedig, szintén a rend ornátusában Hatzfeld gróf vár a sorára. A bal szélen kivont karddal ábrázolt, magyar ruhás nemes Grassalkovich Antal. Még néhány halvány alak asszisztál a jelenetnél; egyedül a rajzon szerepel a negyedik kitüntetett - Barkóczyval csak más információk alapján azonosítható - figurája. Már az eseménykép „földi" szférájában megjelennek az uralkodói apoteózisoknál szokásos allegóriák, a díszletszerű oszlopos-kapus architektúra ívében Abundantia nőalakja a bőségszaruval, a trónus baldachinjánál az állambölcsességre utaló, páncélos Pallas, majd fölötte, a kék égbolton áttetszően a harsonázó Fama, tőle jobbra pedig Gloria babérkoszorúval, illetve egy további, Szent István apró szobrát magasba emelő nőalak (Sanctitas?). A bozzettón fent puttók által hordozott koronázási jelvények zárják a kompozíciót. A vázlat alsó, sötétebb részén alig kivehető és a kvadratúrafestő számára bekarcolt vonalhálóval ellátott a majdani látszatarchitektúra, előtte ismét fényesebb egy haditrófeák csendéletével kiegészített, szimbolikus csoport. Balról mintha Khronos (szobrának?) barna körvonala bontakozna ki a (magyar) címerkartus oldalán, majd egy félig ruhátlan nőalak repoussoir-figurája kisgyermekkel (Caritas), akihez jobbról a bunkójára támaszkodó Hercules (Erő) csatlakozik. A freskóra a látszat-főpárkány alá csak ornamentika került, Hercules azonban Magyarország térképét kapta a kezébe, Hungáriára vonatkoztatva az előtér szereplőit. A Szent István-rend első adományozásának napra meghatározott eseményképe így válik mégis a lovagrend és nagymestere, a magyar udvari kancellária intézménye és a királynői erények, végső soron a jó uralkodás és a lojalitás apoteózisává. Megbízói kedves témáját Maulbertsch itt még csak kolorisztikus derűvel, később felvilágosult, jozefinista optimizmussal változtatta lenyűgöző szín- és fényfestészetté, bozzettón és freskón egyaránt. J. A.-Sh., N. GARAS, KLÁRA: Franz Anton Maulbertsch. Budapest 1960, 87, 217; SCHELEST, DMITRIJ: Maulpertsch in Lemberg. (26. 6. - 2. 9.1990, Salzburger Barockmuseum) Salzburg 1990 (Schriften des Salzburger Barockmuseums, 16), 34-37. (a teljes korábbi irodalommal); SHELEST 1992; FEHR-LEMMENS, NINA: Die Ölskizzen und autoyiomen Skizzenbilder von Franz Anton Maulbertsch. In: Franz Anton Maulbertsch und der Wiener Akademiestil. (Juni 1994, Museum Langenargen am Bodensee) Hrsg. v. HINDELANG, EDUARD. Sigmaringen 1994,167-168; LEMMENS, CHRISTIANE: Studien zur Bildgenese im Œuvre des Franz Anton Maulbertsch (1724-1796). Zeichnung-Ölskizze-Ausführung. Bonn 1996, 94,138-142; Kaisertum Österreich 1804-1848. (27. 4. -27.10.1996, Schloß Schallaburg) Hrsg. v. MRAZ, GOTTFRIED-MRAZ, HENRIKE-STANGLER, GOTTFRIED. Bad Vöslau 1996, 250; vö. (a bécsi freskóról) HABERDITZL, FRANZ MARTIN: Franz Anton Maulbertsch. Wien 1977, 329-334; MRAZ, GOTTFRIED: Das Palais der Ungarischen Hofkanzlei 1747-1848. In: Das ungarische Palais in Wien. Hrsg. v. HUNKÁR, DÉNES. Wien 1994,48-50, 79-82. V-37. A Szent István-rend keresztje Arany, gyémántok, rubinok és smaragdok, zománc, zölddel szegett lilásvörös ripszselyem szalag; 30 * 45 mm A velencei egyezmény folytán került jelenlegi őrzési helyére a bécsi gyűjteményekből 1933-ban. Budapest, Magyar Nemzeti Műzeum, Éremtár, ltsz.: 126/971-2 A Szent István-rend keresztje; rajta a kereszt szárain smaragdok, a középső kerek mező félkör alakú rubinokból, a címerjelvény és a névbetűk gyémántokból kirakva. Körirata - fehér zománc alapon -: „• PRAEMIUM • PUBLICUM • MERITORUM". A kereszt zölddel szegett lilásvörös ripszselyem szalagcsokron átfűzött, gyémántokkal kirakott karikán függ. Ez a rendjel az, amelyet Mária Terézia királynő állandóan viselt. H. V.