Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - V. Regnum Marianum
a későbbiekben számos szentkép, oltárkép mintájául szolgáltak. K.T. SZINNYEI XIII, 1318-1319; RMKT 17, XV/B, 80-81; KERNY 1993b, 40; KOSTYÁL LÁSZLÓ: Szent László barokk búcsújáró temploma Zalában. Zalai Múzeum 6 (1996) 227-228; SZILÁRDFY ZOLTÁN: Sajátos típusok a magyar szentek barokk kori ikonográfiájában. Budapest 2000 (Sajtó alatt) V-28. Esterházy Imre mint Alamizsnás Szent János 1731-1732 Joseph Kurtz (1692 körül-1738) Olaj, fémlemez; 122 * 91,8 cm Bratislava, Galéria mesta Bratislavy, ltsz.: A 435 Klasszicizáló templombelsőben, kőpárkány és kannelúrázott oszlop előtt ül az idős pátriárka arannyal hímzett palástban, vállán palliumot, fején puha, sapkaszerű fejfedőt visel. A mellette álló apródfigura teli pénzes zsákot tart, amelyből Alamizsnás épp az imént vett ki egy érmét, és most az előtte kéregető három szakadt ruhás koldus egyikének kezébe teszi. A háttér kőpárkányán párnára helyezett korona, mellette a párkánynak támasztva két összeforduló, koronás sárkánykígyófejes pásztorbot. A szent pátriárka arca Esterházy Imre érsek arcvonásait viseli. Ezt az ismert portréival való összehasonlítás bizonyossá teszi, úgymint a szintén Kurtz által festett reprezentatív egészalakos érsekképmás (1735, Bratislava, Slovenská národná galéria, KELETI, MAGDA: Neskorá renesancia, manierizmus, bárok v zbierkach Slovenskej národnej galerie. Bratislava 1986, 90-81), valamint az az apró méretű képecske, amely Esterházyt mint Nagy Szent Gergelyt ábrázolja (18. század második negyede, Galéria mesta Bratislavy, POLLEROSS, FRIEDRICH B.: Das sakrale Identifikations-porträt. Ein höfischer Bildtypus vom 13. bis 20. Jahrhundert. Worms 1988, 314, Abb. 151). Az utóbbi, de más példákból is tudjuk, hogy ez a fajta szerepvállalás nem volt idegen az érsek személyiségétől. A pozsonyi dóm főoltárának Szent Márton-alakja (MOJZER 1989) és a stallumszobrok közül a pálos szerzetes figurája is az ő fiatalított, idealizált arcmását mutatja. Az Alamizsnásképen háttérben ábrázolt különleges pásztorbot és a hercegprímási korona szintén saját jelvényei, és éppen ugyanezen jelvények ajánltatnak fel a kápolna oltárán. Esterházy Alamizsnás-kultusza, amellett, hogy a kápolna építésével az ereklye körül zarándokhely kialakítására törekedett, erősen személyes jellegű is. Példaképe a szent, s számtalan jótékony cselekedetével (templom- és zárdaalapítások, -építések, különös tekintettel a jótékonykodó rendekre) hasonul vele. A szegények segítése egyébként is általános érvényű keresztény kötelesség, amelyre a festményen a három egyforma arcúnak ábrázolt koldus figyelmeztet. A jelzetlen festményt Ivan Rusina határozta meg Joseph Kurtz műveként; az attribúciót a festő pár évvel korábbi, illetve későbbi pozsonyi jelzett műveivel való összevetés teljesen alátámasztja. így a főalak tekintetében a már említett, 1735-ből jelzett egészalakos Esterházy-portrét, a mellékalakok megformálásánál a pozsonyi Városi Galéria Nepomuki Szent lános-képét tekinthetjük összehasonlítási alapnak. A háttér szinte „szó szerint" egyező kialakítása esetében szintén az érsekportréra hivatkozhatunk. A festmény, véleményem szerint, 1732 októbere, az ereklyeátvitel ünnepe előtt már elkészülhetett, és így mintaképe lehetett ekkor készült, azonos kompozíciójú rézmetszeteknek. B. Zs. RUSINA, IVAN: Ikonográfia Imricha Esterházyho. In: Problemy umenia 16-18. storocia. Red. KRESÁK, FEDOR. Bratislava 1987, 200; Bratislava 1993, 153,158-159; PÖTZL-MALÍKOVÁ, MARIA: Zum Leben und Werk von Georg Raphael Donner. In: Georg Raphael Donner 1693-1741. (2. 6. - 30. 9.1993, Österreichische Galerie, Wien) Hsg. v. KRAPF, MICHAEL. Wien 1993, 80/100, Abb. 19; Barok 1998, 463, c. 216. V-28.
