Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

V-26. Hevenesi Gábor: Magyar szentség Hevenesi, Gabriel S J: Ungaricae Sanctitatis Indicia, Sive Brevis quinquaginta quinque Sanctorum, Beatorum ac Venerabilium Memoria Iconibus expressa... Tyrnaviae, 1692 Papír, 150 X 87 mm Johann S. Schott-Johann Jacob Hoffmann Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK II1718 Kishevesi Hevenesi Gábor (1656-1715) jezsuita pap, bölcseleti és teológiai doktor. Teológiát tanított Bécsben, majd Grazban. 1700-tól 1706-ig a bécsi rendi kollégium rektora, újoncmester, a nagyszombati egyetem bölcsészkari dékánja, a bécsi Pázmány Intézet igazgatója és az osztrák rendtartomány generálisa volt. Haláláig munkatársa és tanácsadója Kollonics Lipót kalocsai érseknek. Véleményét nemegyszer kikérte Lipót császár is. Irodalmi működésének három évtizede alatt harmincnégy könyve jelent meg nyomtatásban. O indította meg a magyar történeti források összegyűjtését, fölhívása nyomán 140 kötetnyi kéziratos dokumentum gyűlt össze, amelyet a budapesti Egyetemi Könyvtárban őriznek. Életrajzgyűjteménye 1692-ben jelent meg először latin és magyar nyelven. Jóllehet előtte idehaza már számos szentéletrajz jelent meg, ezek nem hangsúlyozták ennyire az általuk tárgyalt szentek magyar voltát. Hevenesi úttörő volta abban állt, hogy ebben a kötetében egybekapcsolta a szentség és a magyarság, pontosabban a Szentek és Hungária fogalomköreit, s ezzel számos későbbi hasonló tárgyú gyűjteménynek lett nemcsak forrása, hanem mintája is. A könyv több kiadást ért meg. 1695-ben és 1737-ben ismét kiadták magyar és latin nyelven (RMK II1718; 1737). Szó szerinti fordítása „Magyar szentek üveges szekrénye". A mai magyar helyesíráshoz igazodva Sinkó Ferenc fordításában látott napvilágot Régi magyar szentség címen 1988-ban. Az életrajzgyűjtemény forrásait Acte Sanctorum Ungariae címen adták ki két kötetben (Tyrnaviae 1749). A kötet ötvenöt szent és boldog rövid életrajzát tartalmazza. A végén függelék olvasható 213 egyéb magyar vonatkozású szentnek és boldognak jegyzékével. Illusztrációk kizárólag a latin kiadásokat díszítik. A könyv rézkarcait két metsző, Johann S. Schott és egy ugyancsak osztrák származású mester, Johann Jacob Hoffmann készítette. Mindkét művész az 1690-es években Nagyszombatban dolgozott. Schott szignatúrája található az 1, 5, 13,15, 35. és 45. számú metszeten. Valamennyi kartusos keretelésű, téglány alakú ábrázolás, alatta háromsoros fölirattal. Minden szent háromnegyedalakos, hol jobbra, hol balra fordulva áll jellegzetes barokk viseletben, attribútumokkal. Középkori reminiszcenciák csupán Szent Imre hercegnél (3, 5. lap) és a 29. lapon látható Árpád-házi Boldog (Szent) Margitnál fedezhetők föl, valamint Árpád-házi Szent Erzsébetnél (23. lap). Az előbbi a hagyományos liliommal jelenik meg, az utóbbi előképe pedig egy Esztergomban őrzött középkori fametszet. E kép alapján készült Zeller Sebestyénnek az augsburgi Klauber kiadónál megjelent rézmetszete. Ez utóbbit követi a Pozsonyból Budára visszaköltözött klarisszák egykori templomának később Piliscsabára került Szent Margit-képe, amely Falkoner Anna Erzsébet nevéhez kapcsolható. Fölhasználta az ábrázolást Franz Anton Maulbertsch, de megjelent kolostormunkákon is. Erzsébet alamizsnát oszt. A többi ábrázolás a fantázia terméke, bizonyos, Európa-szerte ismert toposzok alapján. Különösen figyelemreméltó már rögtön az első lapon a Szent István királyt ábrázoló kompozíció, amely a koronázási jelvények, illetve az ország fölajánlását ábrázolja. A téma itt jelent meg először, és vált később a Szent István-ikonográfia, valamint a Regnum Marianum-eszme legfontosabb elemévé. Az ábrázolás pendant-ja Szent Lászlónál látható, aki rózsafüzéres kardját ajánlja föl a Magyarok Nagyasszonyának. E kép szintén számos barokk és 19. századi alkotás mintájává vált. A metszetek felnagyított, olajfestésű másolatai az orawkai fatemplomban láthatók. A ma Lengyelországhoz tartozó település temploma egyike a Kárpátok legpazarabbul kifestett egyházainak. Ismeretlen festője kissé népies stílusban megfestette mind az ötvenöt rézkarcot, bizonyítva a könyv rendkívüli népszerűségét. K.T. SZINNYEI IV, 835-842; PATAKY 1951,142, 218-219; SZILÁRDFY 1984, VII; Régi magyar szentség avagy ötvenöt magyar Szent és Boldog, valamint tiszteletreméltó képekkel idézett rövid emlékezete ... Ford. SINKÓ FERENC Budapest 1988, 7-20; KERNY TERÉZIA: „Szíz Máriának választott vitéze". (Egy barokk kori Szent László ábrázolásról.) AH 25 (1997) 260. V-26. V-26.