Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - V. Regnum Marianum
tört sarokvereteket és a csatot tartó lemezeket arabeszkfonadék alkotja. Az előtábla közepén gravírozott ezüstlemez, álló ovális alakú, rajta virágkoszorúban a Madonna félalakja. Mária fején korona, baljában jogar; a Gyermek jobbjában keresztes glóbusz. A kép belülről olvasható körirata: „SANCTA MARIA PATRONA VNGARIAE SALVE ET SVCCVRRE". A háttábla közepén ugyanilyen ovális lemez, középmezejében Szent György félalakjával, a szintén belülről olvasható körirat: „S: GEORGI INTERCEDE PRO NOBIS - GEORGIVS SVP: C:E:J:1664". A címlappal szemben beragasztott pergamenlap közepén infulával koronázott rollwerk-kartusban a Suppanich-címer: kék mezőben alul hullámzó vízből kiemelkedő három szikla, fölöttük jobbra forduló, egyik mancsában kivont szablyát, másikban pajzsot tartó, kettős farkú oroszlán ágaskodik. A pajzson koronás sisak (a takaró kék-arany és vörös-kék), a koronán kiterjesztett szárnyú, csőrében leveles ágat tartó fehér madár. A kartus két oldalán két-két szent áll: heraldikailag jobbra Szent István és Szent Imre, balra Szent György a sárkánnyal és Szent László. A magyar szentek ábrázolása a 16. század végén kialakult konvenciót követi: Szent István sárga csizmát és zsinóros vörös mentét visel, Szent Imre liliomot és könyvet tart a kezében, Szent László páncéljára vörös palást borul, balját a magyar címeren nyugtatja. Szent György keresztes lándzsával döfi le a sárkányt. Mögöttük egy város halvány körvonalai látszanak. A lap tetején, az infula fölé két angyal emel feliratszalagot, rajta Suppanich jelmondata: „DEVS MEVS MISERICORDIA ME A PSAL58". A lap alján két sor: „R:D:GEORGIVS SVPANICH CANTOR CONONICVS [!] IAVRIENS / et ABAS S:S: TRINITATIS DE SOKLYOS Ao. 1.6.68". A győri éneklőkanonok és infulás (bár csupán címzetes) apát a magyar múlthoz kötődött; címerét védőszentje és a magyar szentek óvták. Mária alakja kívül, a kötéstáblán van, de jelenléte mintegy kibővíti, megkoronázza a benti szent gyülekezetet; igazi Patrona Hungáriáéként, védőn borul a szentek és Suppanich címere fölé. Suppanich 1632-ben lett győri székesegyházi magyar káplán, majd évtizedekkel később, különböző grádusok után, 1659-ben siklósi apát, végül 1663-ban éneklőkanonok (BEDY VINCE: A győri székeskáptalan története. Győr 1938, 418). Úgy tetszik, pályáját az egyházon belül futotta végig. Emlegetik Győrben 1633-ban és 1644-ben (HORVÁTH JÓZSEF: Győri végrendeletek a 17. századból, II. 1631-1654. Győr 1996, 24,116). Talán rokona volt Suppanich István, aki 1636-1644 között volt a Magyar Kamara jogügyigazgatója (EMBER GYŐZŐ: AZ újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest 1946 [Magyar Országos Levéltár kiadványai, III/l], 147). Misszáléját élete vége felé, 1668-ban látta el az egészlapos miniatúrával; a díszes kötést pedig 1644-ben csináltatta. Egyik dátumot sem tudjuk ma még életének jelentős eseményéhez kapcsolni. M. Á. VÁSÁRHELYI JUDIT: A győri Székesegyházi Könyvtár possessorai, II— III. MKSz 96 (1980) 259.
