Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

V-ll. Szent Biblia. Káldi György fordításának első kiadása Szent Biblia. Az egész Keresztyénységben bé-vött régi deák bötüböl magyarra forditotta a Jésus-alatt vitézkedő társaság-béli nagy-szombati Káldi György pap Béchben, 1626 Papír, [4] + 1176 [helyesen 1196] + [32] + 44 + [2] oldal; 310 x 203 mm Az egész oldalt betöltő, fametszetes címlappal. Valamennyi szöveges oldal vonalas keretbe foglalva, a szedés két hasábban. A végén levő két számozatlan oldalon a nyomtatási hibák jegyzékével, a megelőző oldalon pedig a jezsuita rend címerével. Korabeli fatáblás, vaknyomásos, világos bőrkötésben, két fém csattal, oromszegéssel. A szegedi Piarista Rendházból Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK I 551 (2. példány) Az első teljes, katolikus bibliafordítást Káldi György jezsuita hitszónok készítette Pázmány Péter késztetésére. Káldi jól képzett teológus volt, egyetemi tanulmányait Rómában végezte, majd Erdélyben, Bécsben, Brünnben, Olmützben és Nagyszombatban működött, majd a pozsonyi jezsuita kollégium rektora volt egészen haláláig, 1634-ig. A Biblia magyar nyelvű kiadásához Szent Jeromos latin fordítását, a Vulgatát vette alapul. A mű kinyomtatásának költségeit adományokból fedezték, Pázmány Péter s a katolikus papság, továbbá a protestáns erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor is az adakozók között volt, a pozsonyi Magyar Kamara pedig száz arannyal járult hozzá. A Szentírás ó- és újszövetségi könyvei után függelékben olvashatjuk Manasses imádságát és Esdras harmadik és negyedik könyvét, majd pedig szójegyzékek következnek, végül egy Oktató intés a Károli Gáspár-féle protestáns bibliafordítás olvasásának veszélyeiről. A rézmetszetű címlapon, melynek hátán nincs nyomtatott szöveg, díszes keretben Mózes és Dávid alakja áll, legfelül a két magyar címer, ill. térdelő angyalok között a jezsuita jelvény, alattuk Patrona Hungáriáé, a Magyarországot védelmező Madonna a Kisdeddel, egyik oldalon az egykor Magyarországon tartózkodó - s így magyarnak számító - szentek: Gellért, Adalbert és Márton, a másik oldalon a magyar szent királyok: István és László király, valamint Imre herceg. A címszöveg alatt pedig híres jezsuita szentek piciny képmásai: középen Loyolai Szent Ignác, s körötte Xavéri Szent Ferenc, Borgia Szent Ferenc, Gonzaga Szent Alajos és Kosztka Szent Szaniszló. A címlapnak két variánsát ismerjük, a korábbi az itt bemutatott, a későbbiről a jezsuitákat ábrázoló részt eltávolították, s helyén a kissé hosszabban megfogalmazott cím olvasható. W. S. Á. RMNy 1352 V-12. Pekh Lipót címerbővítő oklevele II. Rudolf, Prága, 1598. január 8. Tempera, ecsetarany, ecsetezüst, pergamen; könyv alakú oklevél, 8 pergamenlap (275 * 230 mm), természetes színű metszéssel; kartonra kasírozott, aranyozott barna bőrkötésben (294 x 244 mm). Függőpecsétje elveszett, jelenleg modern, piros-fehér-zöld zsinór tartja össze a lapokat. Jankovich Miklós gyűjteményéből került a Magyar Nemzeti Múzeumba (az oklevél mellett őrzött eredeti papírpalliumon régi kézírással: „Nemesi irat. Rudolphus Rex Leopoldum Pekh camerae regiae perceptorem concessis litteris armalibus nobilitat. / Nie. Jankovich"). A fol. [3]'-n fekete színű, fekvő ovális pecsét: „A' M. N. Múzeum könyvtárából", valamint egy korábbi jelzet, kézírással: „Litt. P: N° 24." Budapest, Magyar Országos Levéltár, R 64, 1598. január 8. Címerleírás: Az álló, csücsköstalpú tárcsapajzs vörössel és arannyal negyedelt, 1. és 4. mezejében természetes sziklán álló háromormos ezüst bástya; a 2. és 3. mezőben a birodalmi sas választóvonalból kinövő egy-egy fele; a pajzson (jobb)haránt osztott szívpajzs felső fekete részében a választóvonalon jobbra lépő, kétfarkú, arany koronás, kioltott vörös nyelvű arany oroszlán, az alsó rész vörössel és ezüsttel tízszer (5, 4, 1) sakkozott. A pajzson szembeforduló, nyitott sisak koronával. Sisakdísz: két, ezüst-, illetve arany sasszárny között a pajzsbeli oroszlán a korona szélső levelein jobbra lépő helyzetben, a jobb oldali sasszárny 3 vörös, a bal oldali 3 fekete rombusszal megrakva. Takaró: fekete-arany vörösezüst. Ny. S. É. Könyv alakú, reprezentatív kiállítású armális; aranyozott bőrkötésén - az elő- és a háttáblán is - álló ovális koszorúban a birodalmi sas látható. A fol. 3

v-ra került a 151 x 118 mm nagyságú címerkép. A miniatúrát széles ecsetarany keret veszi körül. A kép lapos ívű fülkét ábrázol, amelynek két oldalán halványlila pillérek állnak, rajtuk halványzöld, középütt megtört ív nyugszik. A pillérek előtt, egy-egy zöld, szürke és lila elemekből összeállított posztamensen áll Szent István király (heraldikailag jobbra) és Szent Lipót. Szent István páncélt és vörös palástot visel, jobbjában jogart, baljában országalmát tart. Hosszú, ősz szakálla és haja van; feje fölött a magyar címer függ (a vágásokkal és a kettős kereszttel). A másik oldalon Szent Lipót áll hosszú, lila ruhában, vállára hermelin bélésű vörös köpeny borul; jobbjában zászlós lándzsa a Babenberg-címerrel, lila selymen arany sasokkal, jobbjában templommodell. Haja és szakálla sötét színű. A feje fölött Ausztria és a Babenbergek megosztott címere látható: jobb oldali mezőjében vörös alapon ezüst pólya, bal oldali mezőjében pedig lila (!) alapon öt arany sas. A fülke ívzáradékán vékony babérkoszorúban a birodalmi sas. A fülke hátfala kék, sötétszürke ornamentális festéssel. Pekh Lipót a magyar királyi kamarajövedelmek praeceptora volt. Az udvari adminisztráció tagjaként kerülhetett kapcsolatba azzal a művészi körrel, amely II. Rudolf prágai udvarában működött, s amelyhez tar-