Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - V. Regnum Marianum
Az Isteni igazságra vezérlő kalauz igen szép késő reneszánsz címlapjával is kitűnik. A kvalitásos metszetet egy bizonyos P. I. monogramos mester készítette. Mint Galavics Géza megállapította, „e rézmetszeten ábrázolták először ... a magyar jezsuiták által kidolgozott Patrona Hungáriáé és a magyar szentek kapcsolatának koncepcióját". A Patrona Hungáriáé fölött sugárkoszorútól övezve a jezsuiták által használt Jézus-monogram, vele egy tengelyben alul a magyar címer látható. Kétoldalt az Árpád-ház szentjei, balról Szent István király jogarral és országalmával, alatta Szent Imre herceg liliommal, jobbról Szent László jogarral és harci bárddal, alatta Szent Erzsébet, baljában könyv, jobbjával egy koldusnak alamizsnát nyújt. - A címlap tetején olvasható, kissé megcsonkított kézírásos bejegyzés szerint ezt a példányt 1618-ban Pozsonyban Károlyi (Karolly) Mihály Kovacsóczy (Kowachoczy) Istvánnak ajándékozta, aki Bethlen Gábor alatt a kancellári méltóságot viselte. Később b. Bánffy Kláráé lett egy ugyancsak autográf bejegyzés szerint. A tíz évvel későbbi második kiadás Tobias Bidenharter által metszett címlapja felépítésében az elsőt követi. R. M. RMK I 443; RMNy 1059; GALAVICS GÉZA: Későreneszánsz és korabarokk. In: Művészettörténet, tudománytörténet. Szerk. TÍMÁR ÁRPÁD. Budapest 1973,50-51. totreráek'eteí Vétsí\napojôaes Jnnepekre Èvarigèliornoi: eV IpjftoUJc- \ "es / IRATTATOT ytfávkeli Çerjjjsfyt'af,. 2fyorrtE(iíta.tot BECZBEN GélVUv V-10. Vásárhelyi Gergely perikópáskönyve Vásárhelyi Gergely: Esztendő által az Anyaszentegyháztól rendeltetet vasárnapokra és innepekre evangeliomok és epistolák es ezekre való lelki elmélkedések. Beczben, 1618 Papír, 8°, [48] + 871 + [1] oldal Gróf Vigyázó Ferenc könyvtárából Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz.: RM I 8° 454 Vásárhelyi könyve az Újtestamentum evangéliumaiból olvasmányként és prédikációs szövegül a vasárnapokra és ünnepekre kiválasztott részeket foglalja magába. A címben ígértek ellenére a könyv csak az evangéliumok perikópáit tartalmazza, az epistolákét nem. A vasárnapokra és egyházi ünnepekre rendelt levelekről való elmélkedések külön kötetben jelentek meg (RMNy 1152). A kis méretű, nyolcadrét alakú könyv rézmetszetes címlapján ugyanazokat a személyeket látjuk, mint Pázmány öt évvel korábbi Kalauzának címlapján: a magyar szenteket, Szent István királyt és Szent Imre herceget, Szent László királyt és Árpád-házi Szent Erzsébetet, akik a keresztény, vagyis - ami a maguk idejében ezzel egyet jelentett -, a katolikus Magyarország megteremtői és hitbéli megszilárdítói voltak. A középtengelyben fönn az IHS-monogram, alul a Madonna mint Patrona Hungáriáé. A címlapkép különleges vonása, hogy az ábrázolt alakok gótikus, mérműves-vimpergás fülkékben állnak, karcsú gótikus oszlopok között. A gótizálás a 17. század más művészeti műfajaiban (az építészetben, ötvösművészetben) sem volt ismeretlen, bár ritkaságnak számított. A címlapot a szerző Forgách (II.) Zsigmondhoz (1565-1621) szóló ajánlása követi, aki országbíró, 1611től felső-magyarországi főkapitány, majd 1618-tól az ország nádora volt. A Forgách családot is Pázmány térítette át (vissza) a katolikus hitre. Forgách Zsigmond huzamosan közvetített békéltető szándékkal a király, II. Mátyás és Bethlen Gábor fejedelem között, és több béketárgyalást is vezetett. Vásárhelyi Gergely (1561-1623) Marosvásárhelyt született. 1584-ben belépett a jezsuiták rendjébe. Neves hitszónok és az ellenreformáció hatékony harcosa volt. Alsólendván, Pécsett, majd Gyulafehérvárott működött. Az anyanyelvű katolikus próza megteremtésében fontos szerepet töltött be. Előbb fordította le Kempis Tamás könyvét (Kolozsvár 1622), mint Pázmány (erről Pázmány nem szerzett tudomást), s ez a munka, valamint egyházi példatára (Kassa 1623) irodalmi értékű (SZINNYEI XIV, 976-977; A magyar irodalom története 1600-tól 1772ig. Szerk. KLANICZAY TIBOR. Budapest 1964 [A magyar irodalom története, 2], 137,146-147). R. M. RMK 1477; RMNy 1151
