Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - V. Regnum Marianum
V-8. Oltárkép a győri jezsuita templom Magyar szentek-oltáráról 1642 Olaj, vászon; 208 x 145 cm Győr, bencés (azelőtt jezsuita) templom A győri jezsuiták bal oldali második mellékoltárát a magyar szentek tiszteletére 1642-ben Péchy Ferenc Győr megyei nemes állíttatta. Oltárképe öt magyar szentet Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót, Szent Mártont és Szent Adalbertet - ábrázol egyetlen kompozícióban. A középkori Magyarország művészetében nem volt ritka a magyar szentek önálló megjelenítése, s együttes bemutatásukra is találhatunk példákat. Ilyenkor a különböző korban élt alakokat egymás mellé sorolva, „sánta conversazione" típusú elrendezésben, statikus beállításban ábrázolták. A győri oltárkép azonban lényegesen eltér a középkori felfogástól, s a magyar szenteket a hazai ellenreformáció hatásos koncepciójának megfelelően, a Patrona Hungáriáé gondolatkörébe ágyazva jeleníti meg. Ehhez a magyarországi ellenreformáció vezéregyéniségének, Pázmány Péternek 1613-ban megjelent munkájából, az Isteni igazságra vezérlő kalauz című kötetéből választottak mintaképet, a kötet második kiadásának rézmetszetes címlapját, Tobias Bidenharter munkáját. A címlapon a magyar szentek aediculás képszerkezetben, fülkékbe állítva külön-külön jelennek meg, s alakjukat a magyar címer és a tondóba helyezett, Patrona Hungáriáé felirattal körbevett Madonna alakja fogja össze egyetlen gondolati konstrukcióba. A metszet egykorú közönsége tudta, hogy az egymás mellé állított önálló képi formák azt jelentik, hogy Szent István az országot Mária oltalmába ajánlotta, s Mária ezáltal az ország számára Magyarország patronája, Patrona Hungáriáé lett. Tudta, hogy ez azt jelenti, hogy Mária óvja az országot a rátörő veszedelmektől, segíti ellenségei, a törökök ellen. A barokk művészet azonban mindezt láttatni is akarta, s ezért az ismeretlen festő a metszeteken egymás mellé sorolt, önálló életet élő alakokat elmozdította, s hatásos jelenetté rendezte. Az oltárkép felső részén a Madonna a Gyermekkel Szent István felé fordul, Szent István elébük térdel, s az országalmát átadja a kis Jézusnak, felajánlva az országot Máriának. Mögöttük angyal száll a magyar címerrel. A festő a metszet „Patrona Hungáriáé" feliratú, Szűz Máriát ábrázoló tondójából pajzsot formált az oltárképen, s ezekkel a pajzsokkal Szent László és Szent Imre, Szent Adalbert és Szent Márton a támadó törökök nyilait fogják fel. A magyar szentek oltárán bekapcsolódnak e küzdelembe az égiek is, s a négy egyházatya szobrával keretezett oltár oromzatán a jezsuita rend alapítójának, Loyolai Szent Ignácnak szobra alatt Szent Mihály arkangyal űzi pallosával az eretnekeket, turbános törököket és protestáns hittudósokat. Az oltárkép egyik első monumentális megfogalmazása a barokk művészet eszközeivel a kor nagy hatású Patrona Hungariae-gondolatának. G.G. GALAVICS GÉZA: A barokk művészet kezdetei Győrben. AH 1 (1973) 101-119; GALAVICS 1986, 75-76. V-9. Pázmány Péter Isteni igazságra vezérlő kalauzának első kiadása Isteni igazságra vezerleo kalavz, mellyet írt Pázmány Peter, Iesvitak rendin való tanito Posonban, 1613 Papír, 2°, [24] + 816 + 56 + 126 oldal Ráth György könyvtárából Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könytára, Kézirattár, jelz.: Ráth F 87 A Kalauz a katolikus hit egész rendszerét felölelő mű. Igen nagy hatású kézikönyv, védő és támadó vallástanítás. Pázmány életében összesen négyszer, 1613-ban, 1623-ban, 1632-ben és 1637-ben jelent meg. Pázmány forrásként felhasználta a Bibliát, az egyházatyák műveit és kora jelentős szerzőit, de belevette saját korábbi idevágó írásait is. Utal korának történeti eseményeire, ami abból is következik, hogy aktívan részt vett a politikában. Gondja volt a nemzeti nyelvre, tudta, hogy erre a katolikus lakosság körében milyen nagy szükség van. A protestánsok a Kalauzt lefordították latinra, s elküldték Wittenbergbe, ahol a - Friedrich Balduin teológus professzor által írott - válasz tíz esztendővel később jelent meg.
