Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század) - WEHLI TÜNDE: Magyarország történelme a középkori krónikaillusztrációk tükrében
2. Zsigmond hírül veszi római királlyá választását. Miniatúra a Windecke-krónikában, 1443 körül Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 13975, fol. 27 v rálynak szánták belőle a legtöbbet. A képtípus fontossága mellett érvel Marosi Ernő, amikor leírja, hogy például az az uralkodó, akit nem ismernek el az Anjouk III. András, Ottó és Vencel - csak jelenetben szerepel. 6 Vélhetően ezzel magyarázható, hogy a kézirat legjelentősebb maiestas-kompozíciójának, a kódex nyitóképének trónján a decretalisok incipit-oldalát követő megoldásban I. Lajos király trónol (1). A Krónika festője egy-két kivételtől eltekintve nem törődött szereplői életkorának, fiziognómiai vonásainak, lelki sajátosságainak visszaadásával. Az azonosítást az uralkodói jelvények mellett a heraldikus elemekre bízta. Ezekből Nagy Lajosnak jut a legtöbb. A kódex nyitóképe szinte egy címerfallal vetekszik. Az országcímer, a magyar Anjouk címere és I. Lajos emblémája is megjelenik rajta. A címerek alkalmasak az egyes képek témája és a kódex készíttetője közötti kapcsolatteremtésre is, ez Nagy Lajos király címerének a magyarok első bejövetele (5) képe fölött a legnyilvánvalóbb: a turulos pajzs a honfoglaló hét kapitány (23) eredetét hivatott kiemelni, s a csatajelenetek kimenetelének jelzésére alkalmasnak bizonyultak a címerek. A harcosok feje fölé magasodó zászló nem egy esetben a győztesé, a földre hulló pedig a vesztes felet jelöli. 7 A tipizálás, a fiziognómiai sajátosságok hiánya mellett jellemző a kódexre az archa3. Budán mise közben leomlik a Nagyboldogasszony-templom tornya. Miniatúra a Windecke-krónikában, fol. 31 r izálás és az orientalizálás. Ez a két jelenség leginkább a viseleteken ragadható meg. Az öltözetek jó része nem korhű, illetve a Krónika kifestésé idejében már elavult. Ezt a Les Grandes Chroniques de France már említett példánya mellett a nápolyi Anjouk számára Cristoforo da Orimina által festett Biblia vatikáni kézirata példázza. Az archaizálás legszembetűnőbben a csataképek harcosainak ábrázolásakor jelentkezik, ezek olykor a Magyar Anjou Legendáriumból ismertekhez közelítenek. Ezzel szemben a kódex keleties figuratípusait, viseleteit a szakirodalom a korban divatos orientalizálással, a múlt tudós megközelítésével hozza összefüggésbe. Nevezetesen a bibliai eredeztetés, a nemzettudat, a keleti és a nyugati etnikum, a pogány és a keresztény kérdésének egyfajta - egyáltalán nem pejoratív - megoldását ismeri fel benne. 8 A Képes Krónika korabeli és későbbi fontosságát jelzi, hogy több, közel egykorú szövegvariánsa is ismert, közülük az üresen hagyott helyek alapján a Dubnici krónikának az illusztrálását is tervezték, s nem lehetetlen, hogy a középkori magyar történelem későbbi, ugyancsak reprezentatív összefoglalása, Thuróczy János 1488-as brünni kiadású krónikájának illusztrációi - legalábbis részben - az Anjou-kori kódexig vezethetők vissza. 9 *
