Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)

Még néhány szó a gyulafehérvári „Hunyadi" sírkövekről. AÉ 21 (1901) 182-183; FORSTER GYULA: A Hunyadiak síremlékei. In: Magyarország Műemlékei, I. Szerk.: FORSTER GYULA. Budapest 1905, 66-67; MÖLLER ISTVÁN: A Hunyadi-síremlékek anyaga és kivitele. Uo., 68-74; VARJÚ ELEMÉR: A Hunyadiak síremlékei a gyulafehérvári székesegyházban. Uo., 75-97; VERESS ENDRE: A Hunyadiak síremlékei és Castaldo. Uo., 98-108; BALOGH JOLÁN: A renaissance építészet és szobrászat Erdélyben. Stílustörténeti vázlat. MM 10 (1934) 130; VERNEI-KRONBERGER EMIL: Magyar középkori síremlékek. Budapest 1939, 33-36; GEREVICH TIBOR: Erdélyi magyar művészet. Budapest 1940, 143-144; BALOGH JOLÁN: AZ erdélyi renaissance, 1.1460-1541. Kolozsvár 1943, 76-78, 243-248; ENTZ GÉZA: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest 1958, 65,139-140, 212-213; BALOGH 1966, 283286; MMűv 1987, 697. IV-17. Csatajelenet János Zsigmond erdélyi fejedelem (tl571) gyulafehérvári síremlékéről Gipszmásolat 20. század eleje (az eredeti mű 1571-1580 között készült) Gipsz, 60 x 185 x 10 cm (az eredeti anyaga fehér márvány) Átvétel a Szépművészeti Múzeumból 1985-ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: C.128.III/1985 A hosszan elnyúló téglalap alakú dombormű szegetlen mezőjében mozgalmas csatajelenet látható: gyalogosok csapnak össze, a háttérben várostrom zajlik: jobbra a várfalak, középütt ágyúk, balra katonai tábor sátrai. Az előtérben holttestek hevernek. A dombormű szabadon álló, nagyméretű márványtumba egyik hosszanti oldalát képezi. A síremlék túlodalán szintúgy csatajelenet látható, rövidebb oldalait ornamentális lapok zárják le. A roncsolt fedlapon a fejedelem páncélos alakja fekszik. A síremlék típusa több évszázados hagyományt követ, részletei, különösen manierista ornamentális díszei azonban előzmény nélküliek Erdélyben. Főképp a rollwerk-keretek, a leveles ágak és a zsúfolt dekorációjú párkányok karakteresek. A síremléket nemes anyaga és stílusa szorosan kapcsolja Izabella királyné (tl559) ugyanott, a fal mellé épített tumbájához, amellyel egy időben készült. A források alapján úgy tetszik, 1571-ben egyik emlékmű sem volt még készen; mindkettőt utódjuk, Báthory István készíttethette. Mivel a gyulafehérvári székesegyházból több ugyanilyen stílusú fehér márvány sírlaptöredék is előkerült (például a Hunyadi-szarkofágok rövid lapjai, egy feliratos töredék), feltehető, hogy e két reprezentatív művön kívül több is készült a fejedelmi udvar tagjai számára. Ez a manierista ornamentika több erdélyi síremléken is feltűnik a 16. század utolsó negyedében: Patócsy Zsófia tumbáján (BALOGH 1985, 319-320), vagy Báthory Elek és Báthory Ferenc síremlékein (EMŐDI 1998,182-184). A várostrom - akárcsak párja, a csata - ismert toposza a vitézi síremlékeknek. A kompozíció, a részletek a korszak fametszeteire emlékeztetnek; lehetséges, hogy könyvillusztráció volt a szobrász képi forrása. M. Á. BALOGH 1985, 301; MIKÓ ÁRPÁD: Báthory István király és a reneszánsz művészet Erdélyben (1576-1586). MÉ 37 (1988) 124-125. IV-18. Csatajelenet Pálffy Miklós főkapitány (tl600) pozsonyi síremlékéről Weinwurm Antal archív fotója 19. század vége (a síremlék 1601 után készült) Papír, 148 x 301 mm (kartonra kasírozva 330 * 580 mm) Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény Pálffy Miklósnak, a győri erődváros legendás felszabadítójának halála után családja reprezentatív síremléket állított a pozsonyi Szent Márton-templomban. Az özvegy, Fugger Mária Augsburgban, Paul Mayr műhelyében rendelte meg az emlékművet 1601-ben. Ennek modelljét ismerjük: századunk elejéig megőrződött - másodlagos, epitáfiumszerű összeállításban -, és csak 1920 után pusztult el (archív fotóról ismerjük). Magát a síremléket nem a modell, hanem módosított terv alapján fejezték be (a modell nem földön álló, hanem falra applikált síremléket ábrázol, a főfigura ellenkező irányba fordul, mint a végleges verzión, mások az arányok), a Paul Mayr által kivitelezett főfigurát pedig a pozsonyi ferences templomban helyezték el. A csatajelenet mindkét verzión szerepelt. Amikor - a 19. század második felében - a pozsonyi dómot purista módon restaurálták, a Pálffy-síremléket is lebontották, s csupán Pálffy alakját őrizték meg belőle. A csatajelenet Vöröskőre, a Pálffy család kastélyába került, s ott van - az első emelet egyik szobájában, a kandalló fölött - befalazva. Jelenleg 32 x 90 cm-nyi látszik ki belőle. A rendkívül finoman faragott domborművön két lovascsapat küzd egymással: heraldikailag jobbról támadnak a keresztények, velük szemben állnak, pontosabban menekülnek a félholdas zászló alatt küzdő törökök. A jelenet egyértelműen Pálffy hadi sikereire céloz; szerepe ugyanaz, mint a vitézi tumbák oldallapjain látható csatajeleneteknek. Helye azonban nem volt hangsúlyos (a nagy magasság miatt látni sem nagyon lehetett): az Augsburgban rendelt - nem a hazai hagyományokat követő - látványos síremlék inkább pompázatos dekorációjával és mozgalmas szobraival hatott. A síremlék lerombolásakor vihette a család Vöröskőre a domborművet. A fénykép akkor készült, amikor még nem volt befalazva; három bakon áll, felülete jóval épebb, mint jelenlegi, töredezett állapotában. Szegélyét ma körben vakolat takarja. M. Á. AGGHÁZY 1959,1, 24-25; II, 218, 310; III, 8-9. kép; RUSINA, IVAN: Renesancná a baroková plastika v Bratislave. Bratislava 1983, 48, 3132. kép, V. és VII. tábla; GALAVICS 1986, 56-59.