Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)

IV-14./d IV-14./e A csataképek dúcai a mai napig avant la lettre állapotban vannak. A könyvillusztrációk gyakorlata szerint többféle csatát is ábrázolhattak; legalábbis a sztereotípiák megengedik ezt. Az egyik dúcot fel is használták 1697-ben a nagyszombati kalendárium illusztrációjaként, mint az 1696-os temesvári csata képét: ekkor került rá az erre vonatkozó felirat. A tág horizontú, gomolygó felhőkkel terhes ég alatt magyar ruhás alakok harcolnak török ruhás alakokkal, különböző beállításokban. Mivel a háttérben látható vár- és városábrázolások karaktereseknek tűnnek, egyszer talán az egész együttest meg lehet majd határozni. A sorozat darabjai részben egymástól időben távoli eseményeket ábrázolnak (még ókori is akad közöttük), fel kell tételeznünk, Galavics Gézával egyetértésben, hogy eredetileg valóban egy illusztrált és nem csupán vezér- és királyképekkel illusztrált - történeti művet terveztek Ferenczffyék. Ennek a tervezett illusztráció-sornak azonban talán nem maradt fenn az összes eleme, és nem biztos, hogy elkészült-e valamennyi. Ha tekintetbe vesszük, hogy az Albertina kolIigátumában az egyik rézkarcot, a fehér ló mondáját ábrázolót Attila és Árpád képe közé, vagyis a helyére illesztették be, a többit viszont egy tömbben, hátul helyezték el; hogy a dúcok közül kettő biztosan elkallódott; hogy többféle állapotú próbalevonatok lelhetők föl ma is az uralkodóportrékból; akkor egy olyan - a klasszika filológiától kölcsönzött szóval - „szöveghagyománnyal'

7 állunk szemben, amely az eredeti félkész, szerkesztetlen állapotát tükrözi akkor is, ha a végleges sorozat csak 1632 után alakult ki. 1615-ben a tervezett mű címe még Liber Iconum Regum Hungáriáé volt, később, 1628-ban, 1634-ben már História, és az 1632-es próbanyomaton is História Hungáriáé szerepel a frontispiciumon. Ferenczffy tehát először egy képes albumot tervezhetett, amely a kezdetektől, Attilától saját koráig mutatta volna be a magyar uralkodókat (hogy ekkor voltak-e már metszetei, nem tudni), utóbb azonban nagyobb szabású terv kezdte foglalkoztatni: a teljes magyar történet gazdagon illusztrált kiadása. Ebből azonban haláláig nem lett semmi. Amikor Nádasdy Ferenc a Mausoleumot kiadta, a legelső tervet valósította meg. A képanyag ehhez mind együtt volt, vagy legalábbis könnyű volt a sorozatot befejezni és kiegészíteni; a teljesen avant la lettre állapotú eseményképeket viszont nem lehetett fölhasználni (talán fölismerni sem). M. Á. VARJÚ ELEMÉR: Műlapok a Magyar Történeti Múzeum gyűjteményében őrzött régi rézmetszetű dúcokról, II. Húsz régi magyar csatakép. Budapest 1934; RÓZSA, GYÖRGY: Isaak Majors ungarische Schlachtenbilder. AHA (1971) 269-280; ROZSA 1973,114-118; GALAVICS 1986, 63-69.