Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)

IV-14./a amelyek csak jóval később, 1664-ben jelentek meg Nürnbergben, a Mausoleumban, Nádasdy Ferenc költségén. Valamennyi csatakép próbalevonata megtalálható abban a (ma az Albertinában őrzött) kolligátumban, amely a Mausoleum királyképeinek zömét tartalmazza, s amelynek élén három lapnyi nyomtatott szöveg is olvasható, úgymint: a História Hungáriáé címlapja (üres rectóval) és két oldal a magyarok eredetét tárgyaló bevezetővel (Prooemium de origine Hungarorum). Amikor Nádasdy Ferenc az uralkodóportrékat kiadta, teljesen új szöveg kíséretében, a csatajelenetek nem kerültek felhasználásra. (Rézlemezeik: IV-15.) Az Albertina kolligátuma - amelyet a művészettörténeti kutatás hosszan elemzett már - nemcsak az uralkodóportrék, hanem a csataképek szempontjából is igen tanulságos mű. A huszonegy csatakép a vezérek és királyok után következik, valamennyi avant la lettre állapotban; kézzel írott felirata csupán az első ötnek van. Ugyancsak kézzel írott felirata van a királyképek egy részének is. Az uralkodósorozat elrendezése kissé kaotikus. A hun „dux"-ok, a magyar „capitaneus"-ok és uralkodók kisebb hiányokkal (I. Béla, Imre, III. László, III. András) IV. Lászlóig szoros időrendben követik egymást, ezután azonban egészen I. Ferdinándig teljes a zűrzavar. A kézzel írott feliratokon rossz a számozás, Hunyadi Mátyásnak például Vencel (XXIII.) és Ottó (XXV.) között jutott a XXIV hely. II. Géza ekkor még II. Ulászló, Szapolyai János pedig V. István „duplikátuma", IV-14./C mert mellette ott van az igazi V. István is. Hiányzik Nagy Lajos és Mária. 1632 után még biztosan foglalkoztak a sorozattal, „Eurs dux" csak ezt követően kapta meg szép, kalligrafikus feliratát, több király viszont felirat nélkül maradt egészen 1664-ig (I. Géza, II. Béla, III. István, II. László, stb.). Úgy tűnik fel, hogy 1632-ben nem volt készen a teljes uralkodói sorozat sem, az eseményábrázolások pedig kiváltképp hiányosak lehettek. Kérdés, hogy ki és milyen célból állította össze ezt a próbalevonat-sorozatot; a vaskos tévedések ugyanis aligha származhatnak Ferenczffytől. (A kolligátumot egyébként középkori liturgikus könyv teljes bifoliójába kötötték be; a nagybetűs, minuszkulás szöveg Máté evangéliumának részletét tartalmazza: Mt 27,30-27,51.) Az esemény képeknek - fentieken kívül - nemcsak újkori levonataik vannak, hanem néhányuknak régebbi is. A fehér ló-mondát illusztrálónak a Nemzeti Múzeumban (IV-13.) - igaz, ennek nincsen meg a dúca -, a sziszeki csatát ábrázoló pedig az Osterreichische Nationalbibliotheknek abban a kéziratában, amelyben talán Berger Illés eltűnt művét gyaníthatjuk. A rézkarcok mesterét Rózsa György határozta meg Isaac Maior személyében, aki a Prágában működő Aegidius Sadeler köréhez tartozott. Ha helyesen értelmezzük Holl Béla utóbb közzétett adatát - amely egy „Izsák nevü réz metsző"ről szól, aki 1631-ben Ferenczffy bécsi házában lakott akkor a metszeteket nem sokkal 1632 elé lehet kelteznünk.