Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)

Nikolaus Seid (tl514)-Jörg Seid (1454 körül-1527): Szent Ulrich keresztjének foglalata, hátoldal a Lech-mezei csata ábrázolásával, 1494 Augsburg, St. Ulrich und Afra vasható. Ettől némileg eltér a müncheni Staatliche Graphische Sammlung példánya (reprodukciója: GEBELE 1955), amelyen a metszetet egy üres sáv közbeiktatásával széles reneszánsz keret veszi körül; a néhány részletben eltérő szöveget más betűkészletből szedték. A kiállított példányhoz nem tartozik szöveg - talán soha nem is tartozott -, az ábrázolást mind a négy oldalról övező kb. 1,5 cm-es üres papírsáv azt mindazonáltal elképzelhetővé teszi, hogy a Münchenben fennmaradt variáns csonka példányával lenne dolgunk. A röplap (feltehetően két különböző) nyomdászának azonosítása nem reménytelen, bár eddig még nem történt meg. A kiadás helye enélkül is bízvást azonosítható Augsburggal: a metszetet előrajzoló Hans Weiditz ekkoriban itt tartózkodott, több augsburgi nyomdát is ellátva könyvillusztrációval. Csak gyaníthatjuk, hogy a mű elkészültét a Szent Ulrich és Afra bencés apátságában kezdeményezték, és hogy célja az apátságban őrzött, a metszeten főszerepet játszó keresztereklye népszerűsítése volt. Mindenesetre ugyancsak 1520-ban látott napvilágot még egy metszet, mely az augsburgi bencések (a városban ekkor már erős gyökeret vert reformáció által ugyancsak megtépázott tekintélyű) ereklyekincsét mutatta be, természetesen az Ulrich-keresztről sem feledkezve meg (vö. SCHENK ZU SCHWEINSBERG 1972,22). Az ábrázolt jelenet, a kereszt átadása Szent Ulrichnak az irodalomban először alighanem Sigismund Meisterlin Chronica Augustensium című művében bukkant fel. (Olykor megjelenik az az elképzelés, hogy a motívumot Meisterlin Berno reichenaui apát 11. századi Ulrich-életrajzának egy interpolált kéziratából vette volna át: JOACHIMSEN 1895, 54/3; GEBELE 1955, 42; HAUPT 1955,113. Ez a kézirat azonban aligha több kutatástörténeti fantomnál. A Berno-féle Ulrich-vita kézirataihoz vö. HIRSCH, ALBERT: Die deutschen Prosabearbeitungen der Legende vom hl. Ulrich. München 1915 [Münchener Archiv für Philologie des Mittelalters und der Renaissance, 4]; WOLF, WERNER: Von der Ulrichsvita zur Ulrichslegende. Untersuchungen zur Uberlieferung und Wandlung der Vita Udalrici als Beitrag zu einer Gattungsbestimmung der Legende. Diss. München 1967) Meisterlin e művét fiatalon, még a St. Ulrich és Afra szerzeteseként fejezte be 1456-ban, erudíciója és forráskritikájának finomsága azonban már ekkor korának legjobb német történészei közé sorolta. így nem volna meglepő, ha a keresztküldés motívumát is, melynek esetleges szöveges forrása számunkra ismeretlen, jó okkal vette volna fel művébe. Ez a jó ok Ekkehard Schenk zu Schweinsberghez csatlakozva nagy valószínűséggel nevezhető meg abban a keresztereklyében, melynek 14. századi, ma is meglevő foglalatán, a hátoldalon olvasható a felirat: „CR / VX / VICTORIALIS / S(an)CTI VDALRICI / EP(iscop)I AV(gu)S(tensis)" (FRIESENEGCER, Jos. M.: Die Ulrichs-Kreuze. Augsburg 1895,13). így Meisterlinnél ez volna az első ismert példája annak a szerző